Kövess minket: Telegram — X — Vkontakte
A német hadseregben az 1930-as évek második felében rendszeresített harckocsik és az akkoriban kifejlődő harckocsi-harcászat német irányzata megkövetelte, hogy a gyorsan áttörő harckocsicsapatokkal az őket követő gyalogság együtt tudjon mozogni. Ezért egy általánosan alkalmazható páncélozott lövésszállító járműre volt szüksége a hadvezetésnek.
A Sonderkraftfahrzeug 251 (rövidítve Sd.Kfz. 251) egy a második világháborúban alkalmazott német általános rendeltetésű ún. féllánctalpas páncélozott harci jármű. Teljes nevén Mittlerer Schützenpanzerwagen Typ HL kl 6p (Borgward gyártmány) vagy Mittlerer Schützenpanzerwagen Typ H kl 6p (Hanomag gyártmány).
Felépítménye négy fő változatban készült, amelyet az ábécé A, B, C és D betűjével jelöltek meg. Ezen túlmenően további 23 feladatspecifikus felépítmény-változatot alakítottak ki a lövészpáncélostól az önjáró lövegeken át a tüzérségi megfigyelőkig. Az alváltozatokat számokkal jelölték a 251-es szám után /-jellel elválasztva.[2] Az egyes feladatkörökre átépített, azonos felszereltségű járművek között gyakori volt az eltérő felépítmény-változat (például Sd.Kfz. 251/3 Ausf. C és D) A háborút követően Csehszlovákiában gyártásban maradt a típus a felépítmény kisebb módosításaival, a járművek az 1950-es évek első felében még hadrendben álltak OT–810 típusjellel. Napjainkban is főként ezeket a csehszlovák gyártású járműveket alkalmazzák a különféle hagyományőrző rendezvényeken.
A típus, mely a 251-es sorozatszámot kapta a német nevezékrendszerben, alvázszerkezete az 5, 8, 12 tonnás vontató gépjárművek alvázainak felhasználásával lett kialakítva. Kezdeti hiányosságokat (A és B változat) kijavítva a gyártásracionalizálás és a harctéri tapasztalatok felhasználásával alakult ki a C, majd a D felépítmény. Utóbbit 1940-től egészen a háború végéig gyártották, de a B változatból is üzemeltek még példányok a normandiai partraszállást követő időkben. Mind a négy felépítmény-változat egységesen két részre volt bontva. A két féltest rögzítése a vezető és a mellette ülő járműparancsnok mögött történt csavarkapcsolatokkal. A háború végén ezt a megoldást is elhagyták, összehegesztették őket.
A jármű féllánctalpas, azaz a jármű elejében elhelyezett Maybach-motor a gépjárműtest alatti futóműn kialakított lánctalpas rendszert hajtotta, az orr alatt elhelyezett gumikerekes, torziós laprugókkal felszerelt tengely csak az enyhe ívű kanyarodást szolgállta. A tényleges fordulást a lánctalpak egyes oldalainak fékezésével oldották meg. Ez az elrendezés a háborút követően nem került továbbfejlesztésre egyik országban sem, gyakorlatilag a csak tisztán lánctalpas és gumikerekes futóművek fejlesztése fejlődött tovább napjainkra.
Az alaptípus fegyverzete két, egy mellső és egy hátsó, géppuska volt. A mellső géppuska előre és oldalra tüzelhetett, a kezelőt egy ékszerűen kiképzett 10 mm-es acéllemez védte, a hátsó pedig egy forgatható légvédelmi állványra volt szerelve, védőlemezei nem voltak kialakítva. Géppuskaként alkalmazható volt mind az MG 34, mind az MG 42 is.
A jól bevált típusnak 23 altípusa alakult ki, melyeket sok más feladatkörben (például légvédelem, harckocsi-elhárítás, éjszakai harc támogatása, rakétavetők hordozása) is alkalmaztak.
|
|
|
|
|
|
