Kövess minket 
-on és 
-en!
Az első világháborút óriási területi nyereséggel záró Román Királyság számára – sajnos csak átmenetileg – 1940-re fordulta a kocka.
Jugoszlávia kivételével minden szomszédja területi követeléssel lépett fel a románokkal szemben. A Szovjetunió Besszarábiára – a mai Moldáviára –, Bulgária Dél-Dobrudzsára, Magyarország pedig Erdély lehető legnagyobb részére pályázott, Bukarestet három oldalról fenyegette fegyveres konfliktus.
Német-olasz döntőbíróság
Románia engedett a nyomásnak, a Szovjetunió – a Molotov-Ribbentrop-paktum záradékában foglaltak nyomán – 1940. június 28-án egyetlen puskalövés nélkül szállhatta meg Besszarábiát. A szovjet sikereken nyomán a Teleki-kormány is elérte, hogy a két állam delegációi tárgyalóasztalhoz üljenek, de a nyolcnapos konferencia végül „a süketek és némák párbeszédének” bizonyult.
A végső szó így Németországot és Olaszországot illette, Adolf Hitler Führer és kancellár kiegyensúlyozott döntést akart, nehogy szövetségesei háborúba keveredjenek egymással. Ciano gróf olasz külügyminiszter naplójából kitűnik, hogy a kérdés mind neki, mind Ribbentrop német külügyminiszternek a román olaj zavartalan szállítása és a nyugalom miatt is fontos volt.
Zsidó-liberális körök Budapesten úgy vélték, akár még a háború is „kedvezőbb” lett volna a Tengelyhatalmak döntésénél, hiszen ezzel Magyarország még inkább elkötelezte magát Hitler irányában, és a nemzetiszocialista befolyás növekedése miatt érzett félelmük nem is volt alaptalan.
A román külügyminiszter elájult
A második bécsi döntést 1940. augusztus 30-án délután 3-kor kihirdették ki a Belvedere-palotában. A német–olasz bizottság határozata értelmében Magyarország – keleten a Kárpátok hegyláncáig, délen a Nagyvárad-Kolozsvár-Marosvásárhely-Sepsiszentgyörgy vonalig – Erdély területéből mintegy 43 000 négyzetkilométert kapott vissza.
A terület 2,4 milliós lakosságából – az 1941-es népszámlálás szerint – 54 százalék, azaz 1,3 millió fő vallotta magát magyarnak.
|
|
|
|
|
|
Ez a döntés tehát főként Magyarország számára volt kedvező, nem véletlen, hogy – a korabeli beszámolók tanúsága szerint – az új határvonalak kihirdetésekor Mihail Manoilescu, Románia külügyminisztere a sokktól el is ájult.
