.jpg)
Kövess minket 
-on és 
-en!
A kanadai közszolgálati média (CBC) egy belső kormányzati jelentésre hivatkozva kongatja a vészharangot: eszerint az országban gombamód szaporodnak az úgynevezett „aktív klubok” (Active Clubs).
Ezek a csoportok hivatalosan a sportolást és az egészséges életmódot hirdetik, a hatóságok és az önjelölt antifasiszta figyelők szerint viszont valójában fehér nacionalista „ütőosztagokról” van szó.
Úgy látszik, Kanadában szintet lépett a politikai paranoia. A legfrissebb hírek szerint a kormányzati szervek és a fősodratú média (élükön a CBC-vel) új ellenséget talált. A recept a szokásos: végy egy maroknyi, maszkban pózoló, konditerembe járó fehér fiatalt, keverd össze a „terrorista” szóval, és tálald úgy, mint az országot fenyegető legfőbb veszélyt.
Maszkos szelfi = Nemzetbiztonsági kockázat?
A Public Safety Canada (a kanadai belügyminisztérium megfelelője) belső jelentése szerint ezek a csoportok „extrém erőszakkal” fenyegetnek. De ha kicsit a szalagcímek mögé nézünk, kiderül, hogy a vádak alapja meglehetősen vékony jég. Maga a jelentés is elismeri: a fenyegetést „nehéz pontosan felmérni”, mivel ezek a klubok nem követnek el bűncselekményeket, nem hirdetnek terrorizmust, és nem használnak fegyvereket.
Gyakorlatilag azért kerültek a célkeresztbe, mert fehér nacionalista eszméket vallanak, és közösen sportolnak. A bűnük? „Ideológiailag motivált erőszakos extremizmus” – ami a modern jogi bikkfanyelven nagyjából annyit tesz: olyan gondolataik vannak, amik nem tetszenek a kormánynak.
A „terrorista” bélyeg mint politikai fegyver
A legvisszataszítóbb az ügyben az a nyomásgyakorlás, amit a különböző „antifasiszta” civil szervezetek (mint a Canadian Anti-Hate Network) folytatnak. Nyíltan követelik, hogy a kormány nyilvánítsa terrorszervezetté ezeket a sportklubokat.
Gondoljunk bele: egy olyan listára akarják feltenni őket, ahol az al-Kaida és az Iszlám Állam szerepel. Ha ez megtörténik, onnantól kezdve Kanadában bűncselekmény lesz:
|
|
|
|
|
|
Bérbe adni nekik egy boxtermet. Pólót nyomtatni a logójukkal. Vagy egyszerűen csak tagjának lenni egy olyan közösségnek, amely papíron semmit nem tett, csak „rosszakat gondol”. Ez nem más, mint a gondolatrendőrség intézményesítése. Ha ma a nacionalista sportklubokat tiltják be így, holnap jöhetnek a radikális környezetvédők, a kormányellenes tüntetők vagy bárki, aki túl hangosan kritizálja a regnáló hatalmat.
Statisztikai bűvészkedés és múltidézés
A cikkek „diszproporcionális” veszélyről beszélnek, mert Kanadában kb. 30 ilyen sejt működik. Egy 40 milliós országban ez elenyésző szám, de a félelemkeltéshez elég. Mivel helyben nincs mutatható erőszak, a média kénytelen 30 évvel ezelőtti texasi gyilkosságokat vagy ausztráliai zavargásokat emlegetni, hogy fenntartsa a rettegést.
Összegzés: Valódi veszély vagy figyelemelterelés?
Úgy tűnik, a kanadai kormány (legyen az a jelenlegi Carney-kabinet vagy bármelyik liberális vezetés) szívesen nyúl a „szélsőjobboldali mumus” eszközéhez, ha belföldi politikai pontokat kell szerezni. Amíg a lakosság a parkokban edző maszkos fiataloktól retteg, addig sem a valódi gazdasági vagy szociális problémákkal foglalkozik.
A kérdés már csak az: a „közbiztonság” nevében végrehajtott boszorkányüldözés nem-e nagyobb veszély-e, mint amit állítólag megfékezni hivatott?
