Kövess minket
-on és
-en!

Gyomorforgató riportban sajnáltatja a 2023-as budapesti antifa terrortámadásokban való részvételért a Fővárosi Törvényszék előtt álló, magát nőnek képzelő és ezért nevét hivatalosan is Majára változtató Simeon Ravi Truxot a Deutsche Welle magyar kiadása.
Már a felvezetőben hazudnak a németországi liberális lakájmédium hazai propagandistái, amikor azt állítják, hogy Trux „az Ügyészség szerint 2023 februárjában a Kitörés napi neonáci felvonulás után támadt rá emberekre a társaival.”
Először is nem volt semmilyen „neonáci” felvonulás, másrészt a gyáva orvtámadásokat a Kitörés évfordulója előtti napokban követte el a 13 németből, 3 olaszból, 1 albánból és 1 szír migránsból álló terrorista csoport. Ezután hosszan igyekeznek kidomborítani Trux esendő, szánandó, gyönge kisbáránynak ábrázolni kívánt személyiségét. Amivel valami nagyon nem stimmel, hiszen egy ideig egyes szám harmadik személyben beszél önmagáról: „Maja T. egy ember, aki valójában tartózkodó, aki saját magának él azokkal, akik számára fontosak, a családtagjaival, a barátaival. Maja T. nem egy közszereplő típus.”
Aztán kibújik a szög a zsákból: „emberként felelősséget vállalok azért, ahol élek, és ami körülöttem van. Ez az életem. (…) Én figyelem a társadalmat, és azon gondolkodom, hogy működhetne jobban, hogyan lehetne igazságosabb, hogyan lehetne elérni, hogy ne zárjon ki és ne diszkrimináljon embereket, hogyan lehetne számukra tereket teremteni a szolidaritásnak, az együttélésnek. Ez az antifasizmus, amiben felnőttem, számomra ez a megértés. (…) Az antifasizmus számomra először reakció volt a fasiszta mozgalmakra, a totalitárius, autorier, nacionalista törekvésekre, pártokra, szervezetekre, emberekre, akik erőszakot alkalmaznak, kirekesztenek és megsemmisítési fantáziákat hordoznak magukban. Ez számomra azt jelenti, hogy szembenézünk ezekkel az emberekkel, és azt mondjuk, kiállunk magunkért, kiállunk a szabad társadalomért, amelyben az embereket nem közösítik ki pusztán azért, mert azok, akik.”
Diszkrimináció-mentesség, szolidaritás, megértés, pláne erőszak-ellenesség – hát persze…
Milyen kár, hogy a gyakorlatban ez azt jelenti, hogy lesből, falkában, hátulról támadva embereket nyomorítanak meg, koponyákat zúznak be, futárnak vagy rendőrnek álcázva magukat betörnek emberek otthonába, és teljes tudatossággal kalapáccsal verik szét a térdüket, a bokájukat, savval öntenek le egy várandós kismamát, feldúlják, lakhatatlanná teszik áldozataik lakását, életveszélyes sérüléseket okoznak a megtámadottaknak. És ez csak minimális ízelítő az antifa bűnszervezet németországi rémtetteiből.
Trux persze azt hazudja a Deutsche Welle magyar kiadása által készített riportban, hogy nem tagja semmilyen antifasiszta szervezetnek. Ez igaz abban az értelemben, hogy ilyen szervezetek jogi személyként nem léteznek, hiszen egyetlen bűnszervezet sem létezik jogi személyként, bejegyzett egyesületként, igazolvánnyal rendelkező tagokkal, az adóhatóság által ellenőrzött gazdálkodással, tisztújító közgyűléssel. Pont azért, mert bűnszervezetek. De ilyen minőségükben viszont nagyon is léteznek, amint azt az Antifa véres brutalitással szegélyezett útja jelzi.
„Én a németországi civil társadalom, azon belül a baloldali civil társadalom tagjának érzem magam, és próbálok valamilyen módon részt venni benne” – mondja Trux cinikusan mosolyogva. Tudjuk, mit jelent ez…
Aztán kezdődik a siránkozás.
„Természetesen látom a magyar kormány részéről a törekvést arra, hogy befolyásolja a bíróság függetlenségét, arra is, hogy befolyásolja, vajon bizonyítékok alapján ítélkeznek-e, vagy pedig egy társadalomban meglévő vélt előítélet alapján. Egyértelmű, hogy a rendelet (az Antifát terrorszervezetté nyilvánító kormányrendelet) ennek része, előzetes vélekedés kialakítása, ami az antifasisztának tartott embereket érinti, és természetesen aggodalommal figyelem, hogy a kormány megpróbálja befolyásolni ezt a bírósági eljárást” – panaszkodik Trux, majd előadja, hogy sokkot kapott, amikor letartóztatták, mert korábban senki nem közölte vele az elfogatóparancsot, nem kérdezték meg, mi a véleménye róla.
Vagyis vélhetően úgy gondolja, hogy letartóztatását megelőzőleg ajánlott levélben értesíteni kellett volna az ő magas személyét, kikérve a véleményét, netán a hozzájárulását – hogy mégis mire számított a precíz pszichopátiával megszervezett és végrehajtott brutális orvtámadások után, az rejtély, pláne, hogy korábban erőszakos bűncselekmények miatt már folyt ellene eljárás Németországban.
Az a legijesztőbb, hogy ez a beteg álomvilágban élő, elborzasztó személy szemlátomást valóban mély hittel hiszi, hogy ő jó ügyet képvisel, és bármire feljogosítva érzi magát ideológiája kizárólagos érvényesítése érdekében.
Torz gondolkodása nem engedi felismerni, hogy miközben a szabad társadalom jegyében a totalitarizmus és a kirekesztés ellen hirdet harcot, ő maga képvisel az övétől eltérő világnézetű embereket totalitarista módon kirekesztő ideológiát, aminek gyakorlati megvalósítása emberek sokaságának potenciálisan az élet kioltására alkalmas bántalmazása, amint ezt nem csak Magyarországon, hanem Németországban is éveken keresztül művelte a Hammerbande nevű antifa bűnszervezet, amelynek tagjaival együtt vett részt a 2023 februári brutális orvtámadásokban Simeon Ravi Trux. A német férfi elmondása szerint akkor is sokkot kapott, amikor megtudta, hogy kiadják Magyarországnak, és folyamatosan azért siránkozik, hogy a magyar börtönrendszer csak „bináris”, azaz pszichoszexuálisan normális embereket: nőket és férfiakat ismer. Azon is picsog, hogy nem engedik össze más rabokkal. Ezt elkülönítésként, büntetésként, kínzásként éli meg, izolációs fogva tartásnak nevezi, aminek oka szerinte az ő „nem bináris nemi identitása”. Természetesen ilyen nemi identitás nincs, ez egy ideintitászavar, pszichés rendellenesség, amit nemi diszfória néven ismer az orvostudomány. És mivel a német férfi sajnálatosan ebben szenved, végső soron valóban ez az oka annak, hogy nem elkülönítik, hanem egyszemélyes zárkában helyezik el, de ez épp az ő védelmét szolgálja. Hadd ne részletezzük, hogy egy ilyen kóros identitású, önmagát Majának hívató férfivel mi minden történhetne a börtönben, ha összeengednék más rabokkal!
„Nem akartam elhinni, hogy ilyen helyzetben vagyok!” – szörnyülködik Trux, aki a ruházat levételével járó rendszeres biztonsági ellenőrzéseket is felettébb nehezményezi. Nos, ez bizonyára nagyon kellemetlen, elhisszük neki.
Talán nem támad kellett volna gyáván, falkában, hátulról orvul megtámadni és agyba-főbe verni ártatlan embereket – márpedig a Fővárosi Törvényszéken folyó per tárgyalásain levetített felvételek feketén-fehéren bizonyítják, hogy az identitászavaros német antifa férfi részt vett a merényletekben.
És még csodálkozik, hogy, mint siránkozik, „minden nap elutasítással találkozom”, és csak a tárgyalóteremben vannak olyanok, mármint zilált külsejű antifa elvtársai, akikkel „összeköt minket egyfajta közös vágyakozás, és egyszerre az igazság és a felelősség keresése, és az a késztetés, hogy cselekedjünk.”
Bár a Deutsche Welle magyar lerakata egyértelműen sajnáltatni akarja az atrocitáspropagandának szánt riporttal Truxot (nyilván ezért nem közölték a Büntetésvégrehajtás Országos Parancsnokságának a Trux által lefestett börtönviszonyokat illető cáfolatát), a végére nyilvánvalóvá válik, hogy a német férfi nem fogja fel a tettei súlyát, teljes mértékben hiányzik belőle a belátás és a megbánás, a súlyosan bántalmazott áldozatok iránti együttérzés, helyette csak saját magát siratja. Ez kóros személyiségre vall, ám ez nem éri el a büntethetőséget kizáró szintet. Így hát jó eséllyel bőségesen lesz ideje gondolkodni arról, hogy a valóságos világban mindennek következménye van.






























