Kövess minket -on és -en!

A csodafegyver (Wunderwaffe) fogalma a második világháború idejéről származik, amikor a németek korábban soha nem látott haditechnikákat fejlesztettek és próbáltak csatasorba állítani, és azzal eldönteni a háború kimenetelét.

Sajnos nem minden úgy sült el, ahogy elképzelték, de némelyik megoldásuk rendkívüli hatással volt a technikai fejlődésre, főleg az űrkutatásra, ugyanis az amerikaiak és a szovjetek a háború végeztével elrabolták a tudósaikat.

Wernher von Braun nevét és a V-2 rakétát mindenki ismeri, hiszen a rakétatudós később az amerikai űrprogram és a holdra szállás egyik kulcsfigurája lett, a V-2 pedig az első modern csapásmérő ballisztikus rakéta volt, amelyet eredményesen vetettek be. De a németeknek nem ez volt az egyetlen jövőbe mutató fegyverük. Ha tovább tart a háború, több wunderwaffe jelenhetett volna meg a harctereken. Ezek egyike volt a csak papíron létező Silbervogel, azaz Ezüstmadár, egy űrsikló.

Hermann Göring, a német légierő főparancsnoka azt mondta, hogy hadseregének nincs olyan bombázója, amely képes lenne 4,5 tonna bombát ledobni New Yorkra, ami „végre betömné a gőg száját a tengerentúlon”. Ezért 1942-ben utasították a német légügyi minisztériumot, hogy dolgozzon ki a Luftwaffe számára az „Amerika-bombázó” programon.

A cél egy olyan „szuborbitális rakétahajó” megépítése volt, amely képes átrepülni az Atlanti-óceán felett, bombákat dobni egy célpontra bárhol az Egyesült Államokban, és épségben hazatérni, hogy újra felhasználhassák. Eugen Sänger osztrák repülőmérnök és Irene Bredt matematikus nyújtotta be az Ezüstmadárra vonatkozó javaslatát.

Sänger és Bredt elmélete szerint, ha repülőgépük a szuborbitális űrbe jutna, akkor vissza tudna siklani, a megfelelő szögben belépni a Föld légkörébe, és gyakorlatilag a végtelenségig ugrálni tudna a felszínen, hasonlóan ahhoz, ahogyan egy lapos kő a víz felett. Így elképzelhető, hogy elérhetné New Yorkot, ledobhatná a bombákat és visszatérhetne Németországba, ahogy Göring kérte.

Az Ezüstmadár tervezett felszálló tömege mintegy 100 tonna volt, amelyből majdnem az egészet (90 tonnát) az üzemanyagra szánták, míg öt tonnát a létfenntartásra, négyet pedig a hasznos bombateherre. Minden egyes bombát távirányítású televízióval lehetne irányítani, abban a reményben, hogy 640 kilométeren belül eléri a tervezett célpontot.

Mivel a többszöri újbóli belépések során a front viselte volna a nyomás és a hő fő terhét, egy ablak nem volt praktikus. Ehelyett egy periszkóp típusú televíziós rendszerrel szerelték volna fel, hogy a magányos pilóta láthassa, merre tart, és egyszerű repülésirányítással ennek megfelelően kormányozhassa a gépet. A nyomás alatt álló kabinban egy pilóta elférne, és elegendő tárolóhely lenne az élelem és a víz számára. A gépet hűtőcsövek vennék körül, hogy a légkörben való pattogás közben a hőt kordában tartsák.

A terv az volt, hogy a Silbervogel felszáll egy majdnem két mérföldes sínszánról, amelyet egy rakéta hajtott volna. Ezzel több mint 1900 km/órás sebességre gyorsította volna a gépet, ami így felemelkedett volna a levegőbe. A gép aztán repülés közben saját rakétahajtóműveit is beindította volna, és 140 kilométeres magasságig emelkedett volna, nagyjából 21 500 km/órás sebességgel. Az űrrepülőgépet futóművel is felszerelték volna, hogy le tudjon szállni a Japán által ellenőrzött Kínában, ahonnan a japán szövetségesek segítségével visszaszállították volna az anyaországba, és olyan gyakran indították volna újra, ahogy szükségét érzik.

Az 1940-es évek közepén azonban ennek a technológiának a nagy része még nem létezett. Beleértve az atombombákat, amelyeket végül New York City helyett az amerikaiak dobtak le szerencsétlen japán civilek százezreire.

A háború így végül véget ért, mielőtt az Ezüstmadár elkészülhetett volna. Azonban a Nagynémet Birodalom tudósainak elméleteit és az Ezüstmadárra vonatkozó terveiket a későbbiekben mind az amerikai Haditengerészet Repülésügyi Hivatala, mind a NASA elődje, a Nemzeti Repülésügyi Tanácsadó Bizottság (National Advisory Committee for Aeronautics, NACA) felhasználta.

Kövess minket -on és -en!

Az 503. nehézpáncélos-osztályt 1942. május 5-étől állították fel egy törzsszázaddal és két önálló nehézpáncélos-századdal.

„Ezzel az aláírással a német nép és a német haderő, tetszik vagy sem, a győztesek kezébe adta magát” – nyilatkozta letörten Alfred Jodl vezérezredes Dwight D. Eisenhower tábornok, a szövetséges haderők európai főparancsnokának reimsi főhadiszállásán, 1945. május 7-én.

Vélhetően hazafias aktivisták a kommunizmust a zsidósággal azonosító matricát ragasztottak az érdi vasútállomás egyik padjára. A címkén a következő felhívás olvasható: „Küzdj a zsidó zsarnokság ellen! Harcolj a népedért!”

Steve Bannon, Donald Trump egykori fő tanácsadója, a CPAC baltimore-i rendezvényén egy erőteljes, történelmi vonatkozású mozdulattal zárta beszédét, amely a nemzetiszocialista karlendítést idézte. 

A 37 éves Andreas Münzhuber, a Harmadik Út nevű nemzetiszocialista szellemiségű csoport bajorországi frakciójának egyik vezető tagja egy 30 fős túrán vett részt az Untersberg hegyen, amikor szeptember 29-én megbotlott egy nedves gyökérben, és a halálba zuhant.

Miután egy ruandai néger „fiatal” azt adta, ami lényege, vagyis fehérek mészárlásába kezdett, szerte az Egyesült Királyságban demonstrációk kezdődtek, melyek gyakran csaptak át erőszakos megmozdulásokba.

Kanye West legújabb bejegyzésében megvédte a horogkeresztes pólók árusítását, és azt állította, hogy már nem áll zsidók irányítása alatt.

Nem sok fotós használt színes filmet az 1930-as években, és közülük is kevesen hagytak hátra olyan nagyszerű képeket, mint Hugo Jaeger, aki tehetségét és egyéni látásmódját már jóval a háború előtt a német nemzetiszocializmus szolgálatába állította.

Egy fehér patriótát, akit Ausztráliában bűnösnek találtak abban, hogy megszegte a tavaly elfogadott elnyomó törvényt, amely megtiltja a nemzetiszocialista köszöntés nyilvános használatát, börtönbe küldenek a nézeteiért.

Két kezünk kevés lenne ahhoz, hogy felsoroljuk az elmúlt tíz nap olyan bűncselekményeit, amelyet magyarok ellen követtek el velünk élő, évszázadok óta integrálhatatlan jövevények.

Június 1-jén, szombat hajnalban az ausztrál National Socialist Network tagjai gyülekeztek a melbourni Northland Bevásárlóközpont előtt, hogy fehér fajvédő tüntetést tartsanak.

A legutóbbi Ohio állambeli események, melyek a közelmúltban történt fehér fajvédő felvonulások mintáját követik, zsidók és liberálisok felzúdulását váltotta ki helyben és országosan is.

A Szent István csatahajó építése idején nemzeti ügy volt, a sajtó rendszeresen nyomon követte a magyar hajógyártás legnagyobb vállalkozásának minden mozzanatát.

Számos olyan kommunista szörnyeteg volt, akik emberek kínzásáért és haláláért feleltek, ezért nem meglepő módon az ő halálukat is rengetegen kívánták. A leginkább gyűlöltebb személy a Szovjetunió kegyetlen diktátora, Sztálin volt, aki egészen rejtélyes körülmények között hunyt el.

Nem biztos, hogy egyáltalán érdemes még szót vesztegetni a franciaországi parlamenti választásokra, legfeljebb néhány groteszk jelenségre azok apropóján.