Kövess minket: Telegram — XVkontakte

Az USA-ban egyre több fehér gyakorolja a kereszténység „afrikanizált” változatát, az ún. karizmatikus (evangéliumi) protestantizmust.

A templomi táncolás és éneklés hisztero-epileptoid érzelemkitörésekkel kísért rituáléja (gospel) és az eszelős prédikátorok és egzaltált próféták által naponta újabb és újabb apokaliptikus jövendöléssel táplált misztikus-vizionárius szükséglet teljesen nyilvánvalóvá teszi a feketék alapvető jellemvonásainak térnyerését körükben.

Valójában ez a mentális forma az afrikai népek sajátos jellemzője, amelyeknek nincsenek európai értelemben vett filozófiai, teológiai-meditációs és tudományos (szisztematikusan kételkedő) hagyományai. Végül a több évszázados fekete-fehér együttélés egyfajta „afrikai-amerikai” személyiség kialakulást eredményezte az amerikaiak többségében, amely annál markánsabb, minél kisebb a fehérek részaránya a népességen belül. Az evangéliumi kereszténység különösen nagy hangsúlyt fektet az általa a gonoszság és embertelenség csimborasszójának tekintett rabszolgaság tematizálására. Nyilvánvalóan azzal a szándékkal, hogy az amerikai fehérek bűntudatot érezzenek a feketék iránt azon az alapon, hogy az őseik állítólag kegyetlenül bántak az utóbbiak őseivel. Ennek a hitvallásnak és az általa táplált bűntudatnak köszönhetően evangéliumilag kondicionált fehérek tömegei szentelik egész életüket különböző amerikai néger és afrikai jóléti projektek támogatásának, készen arra, hogy a múlt kompenzálásaként és őseik „bűneinek” megváltásaként a saját utódaik jövőjét és jólétét is feláldozzák.

A woke-neobolsevizmus valójában egy vallási mozgalom, amelynek groteszk, bohócvilági teokráciája értelmében minden fehér gonosz rasszista, a társadalmuk tehát elpusztítandó, a televíziós élő adásban egész városokat felprédáló és a „fuck white people” (b…d meg a fehéreket) szlogent skandáló fekete vandálok viszont ártatlan áldozatok, akik előtt meg kell alázkodni. A neobolsevik Amerikában a fehérek inkább elnézik, hogy az országuk – szó szerint és képletesen is – leég, mint hogy megkockáztassák a „rasszista” stigmát a médiától, miközben a négerek az abszolút érinthetetlenség és büntetlenség státuszát élvezik. 

Erre még a történelem egyetlen másik korszakában vagy kultúrájában sem volt soha precedens. Egy pszicho- és szociopata kisebbség a média uszítására felprédálhat egy egész országot, ráadásul a többség általános tetszésnyilvánítása közepette. Napjaink Amerikájának jellemzésére nincs jobb kifejezés, mint az anarcho-zsarnokság: egyfelől korlátlanul hedonista anarchia a rendszergazdák belterjes klikkje számára, másfelől könyörtelenül szigorú zsarnokság a társadalom maradéka számára; intézményes támogatás vagy cinkos erélytelenség a BLM-antifa erőszak esetében, brutális megtorlás minden más disszidencia és tiltakozásforma ellen. 

Ez az amerikai Szovjetunió őrültebb, mint Észak-Korea! Ezt olyasvalaki állítja, akinek van összehasonlításai alapja. Park Yeon-mi észak-koreai disszidens a Columbia Egyetemen szerzett tapasztalatai alapján „ugyanolyan sivárnak” látja az USA jövőjét, mint a szülőhazájáét. „Azt gondoltam, hogy Amerika más, de olyan sok hasonlóságot láttam azzal, amit Észak-Koreában láttam, hogy elkezdtem aggódni” – mondja. Szerinte az amerikai egyetemek ugyanolyan szisztematikus agymosásnak vetik alá a diákokat, mint a kommunista rezsimekben szokás, arra kényszerítve őket, hogy „azt gondolják, amit ők akarnak, hogy gondoljanak”. A felsőoktatást Amerikában „Nyugat­ellenesség, kollektív bűntudat és fojtogató politikai korrektség” jellemzi, amit pedig a genderizmus kapcsán művelnek, azt egyenesen „civilizációs visszaesésként” értékeli: „Ennyire még Észak-Korea sem dilis.” Miután vitába keveredett tanárokkal és diáktársaival, végül „megtanulta befogni a száját”, ami ismét csak azt bizonyítja számára, hogy az amerikai tanintézetek tudatosan „megfosztanak a kritikus gondolkodás képességétől”. Mostanra „az amerikaiak annyira elveszítették a józan eszüket”, hogy azt ő észak-koreaiként fel sem tudja fogni. Napjaink Amerikájában „nincs törvényesség, nincs erkölcs, többé már semmi sem jó vagy rossz, teljes a káosz”. A 27 éves szépség brutálisan sokkoló konklúziója így hangzik: „Sejtem, hogy mit akarnak: lerombolni mindent, és újra felépíteni egy kommunista paradicsommá.” 

Horkheimer, Adorno, Marcuse és a hasonszőrűek elégedetten dörzsölhetik tenyerüket a másvilágon: a Columbián általuk elvetett frankfurti mag mára kicsírázott, szárba szökkent és elburjánzott, amint azt immár Park Yeon-mi is visszaigazolhatja, aki egy ortodox marxista diktatúrából egy kultúrmarxista disztópiába csöppent. Csöbörből vödörbe, nincs menekvés. A naivoknak pedig, akik azt remélték, hogy a BLM-es tombolás majd beindít egy fehér szeparatista mozgalmat, egyfajta „fehér reneszánszot” Amerikában, keservesen csalódniuk kellett. Ahelyett, hogy a szomáliai típusú rombolás láttán az amerikai fehérekben feltámadt volna a honfoglaló úttörők vadnyugati virtusa, inkább gyáván meghunyászkodtak és térdre rogytak a korszak új, fekete bálványai előtt.

Egyszerűen túl erős a woke-indoktrináció. Amerikának vége. Ezt már sohasem tudja kiheverni: sem etnikailag, sem gazdaságilag, sem társadalmilag. Amerikából egy harmadik világbeli pöcegödör lesz, és a legszomorúbb az egészben, hogy nem is bánja. Sőt mi több, egyenesen dicsőségnek tartja, és büszke rá. Ráadásul pedig az egész világra rá akarja kényszeríteni öngyilkos ideológiáját, akárcsak oroszországi mintaképe akarta a bolsevizmust. A sorsában is osztozni fog vele. Törvényszerűen.

Kövess minket: Telegram — XVkontakte

Most, amikor szívemre tett kézzel és felemelt fővel esküszöm, hogy mindörökre ott hagyom a szélsőbaloldalt és katonás, kemény léptekkel átmasírozok a legszélsőjobboldal frontjára, be kell vallanom, hogy ezt végtelen keserűséggel, nagy kíváncsisággal és ugyanakkor örömkönnyet fakasztó forró magyarsággal teszem.

Ha az 1939. augusztus 23-án Moszkvában aláírt német–szovjet megnemtámadási egyezményt, amelyet Ribbentrop–Molotov paktumnak szokás nevezni, meg akarjuk érteni, akkor vissza kell mennünk 1939 márciusára.

Már a megemlékezést megelőző hetekben nyomon követtük az időjárás alakulását és bíztunk benne, hogy valami csoda folytán kegyes lesz hozzánk.

Az 1930-as években a hollywoodi stúdiófőnökök is Adolf Hitler előtt hajlongtak a Metro-Goldwyn-Mayer médiatársaság egyik vezetője pedig még zsidó feleségétől is elvált a német nemzetiszocialisták javaslatára.

A szerbiai Elektronikus Médiumokat Szabályozó Testület elnöke, Olivera Zekic a Telegramon tett közzé egy fotót, amelyen SS-egyenruhában tetszeleg.

Egy Simon Knittel antifaiszta összefogott, a Laut gegen Nazis (Hangosan a nácik ellen, LGN) nevű szélsőséges szervezettel és egy hamburgi ügyvédi irodával, hogy a védjegyhivatalon keresztül kisajátítsák a hazafias jelszavakat.

A második világháború magyarországi hadszínterén folytatott végső küzdelmek közül a Vértes hegység területén vívott harcok magyar szempontból jelentős haditetteknek számítottak.

A második világháború minden karácsonya szomorú volt, azonban 1944 decembere kimondottan komoly megpróbáltatásokat jelentett a budapestiek számára.

Mint tüzér – aki megjárta a Don-kanyar poklát – 1944. november 4-én estem szovjet fogságba Dunaföldvárnál.

A szigorúan titkos – és valószínűleg büdös – kísérletre az 1940-es évek végén, Mao moszkvai látogatásának idején került sor.

Az tény, hogy november 4-én hajnalban a szovjet csapatok ismét rátörtek Budapestre, Nagy Imre a Jugoszláv nagykövetségre menekült. Az viszont egyáltalán nem igaz, hogy ezen a napon leverték volna a szabadságharcot. Sőt.

Egy angol nemzetiszocialista, akin horogkeresztes zászlókkal, hűtőmágnesekkel és Adolf Hitler portréjával díszített házában ütöttek rajta, gondolatbűnökért került börtönbe Nagy-Britanniában.

Joe Biden amerikai elnök a „zsidó örökség hónapja” alkalmából a Fehér Házban rendezett eseményen elítélte az „antiszemitizmust” és megerősítette Izrael támogatásának politikáját.

Korábban röviden – a „tudományos” értékéhez mérten – már szó esett egy bizonyos Robin DiAngelóról annak kapcsán, hogy az ő agyszüleménye a woke-izmus bibliájának számító White Fragility (Fehér törékenység) című könyv.

Zbigniew Ziobro lengyel igazságügyi miniszter és főügyész úgy döntött, hogy szabadon enged egy 21 éves patriótát, akit három év börtönre ítéltek, amiért a 2020-as poznani pride-on összetűzésbe keveredett egy deviánssal.

Bár 25 évig népszerű és sikeres polgármesterként hihetetlen lendületet adott Kapfenberg városának, a Franz Feketéről elnevezett stadiont január elsejétől már nem hozzá kapcsolódva emlegetik majd.

Abbahagyták Hollandiában az állítólag a visszavonuló németek által a második világháború idején állítólag elásott többmillió eurós kincs utáni kutatást.

A mennoniták anabaptista felekezetét a 16. században hozta létre egy frízföldi reformátor, Menno Simons. A javarészt Poroszországban letelepedett mennoniták a 18. században a militarista alapokra épülő államból II. Katalin cárnő Oroszországába menekültek.

„A gyanúsított bizonyíthatóan neonáci ideológiát, antiszemitizmust terjesztett, korábbi lövöldözők tetteit dicsőítette, és egyértelműen az ő példájuk utánzásának vágyát és szándékát mutatta” – állítja az FBI.

Joe Biden bemutatta az antiszemitizmus elleni küzdelemre vonatkozó stratégiát – írja örömködve a Jersualem Post.

Minden vádpontban bűnösnek találták azt a fehér patriótát, aki az Egyesült Államok történetének egyik „legsúlyosabb” zsidóellenes támadásában 11 embert lőtt le egy pittsburghi zsinagógában.

Úgynevezett „tiltott önkényuralmi jelkép” használatának vádjával bíróság elé állítják Björn Höckét, az Alternatíva Németországnak (AfD) német ellenzéki párt Türingia tartományi vezetőjét – közölte a hallei tartományi bíróság.

A diktatúra Magyarországon 1950-re elérte az otthonokat, a hétköznapok része lett.

Tíz napja volt hivatalban Vilhelm Junnila finn gazdasági miniszter. A politikus azt mondta, hogy „a kormány fennmaradása és Finnország jóhírének megvédése érdekében” távozik posztjáról.