Kövess minket: Telegram — XVkontakte

Az USA-ban egyre több fehér gyakorolja a kereszténység „afrikanizált” változatát, az ún. karizmatikus (evangéliumi) protestantizmust.

A templomi táncolás és éneklés hisztero-epileptoid érzelemkitörésekkel kísért rituáléja (gospel) és az eszelős prédikátorok és egzaltált próféták által naponta újabb és újabb apokaliptikus jövendöléssel táplált misztikus-vizionárius szükséglet teljesen nyilvánvalóvá teszi a feketék alapvető jellemvonásainak térnyerését körükben.

Valójában ez a mentális forma az afrikai népek sajátos jellemzője, amelyeknek nincsenek európai értelemben vett filozófiai, teológiai-meditációs és tudományos (szisztematikusan kételkedő) hagyományai. Végül a több évszázados fekete-fehér együttélés egyfajta „afrikai-amerikai” személyiség kialakulást eredményezte az amerikaiak többségében, amely annál markánsabb, minél kisebb a fehérek részaránya a népességen belül. Az evangéliumi kereszténység különösen nagy hangsúlyt fektet az általa a gonoszság és embertelenség csimborasszójának tekintett rabszolgaság tematizálására. Nyilvánvalóan azzal a szándékkal, hogy az amerikai fehérek bűntudatot érezzenek a feketék iránt azon az alapon, hogy az őseik állítólag kegyetlenül bántak az utóbbiak őseivel. Ennek a hitvallásnak és az általa táplált bűntudatnak köszönhetően evangéliumilag kondicionált fehérek tömegei szentelik egész életüket különböző amerikai néger és afrikai jóléti projektek támogatásának, készen arra, hogy a múlt kompenzálásaként és őseik „bűneinek” megváltásaként a saját utódaik jövőjét és jólétét is feláldozzák.

A woke-neobolsevizmus valójában egy vallási mozgalom, amelynek groteszk, bohócvilági teokráciája értelmében minden fehér gonosz rasszista, a társadalmuk tehát elpusztítandó, a televíziós élő adásban egész városokat felprédáló és a „fuck white people” (b…d meg a fehéreket) szlogent skandáló fekete vandálok viszont ártatlan áldozatok, akik előtt meg kell alázkodni. A neobolsevik Amerikában a fehérek inkább elnézik, hogy az országuk – szó szerint és képletesen is – leég, mint hogy megkockáztassák a „rasszista” stigmát a médiától, miközben a négerek az abszolút érinthetetlenség és büntetlenség státuszát élvezik. 

Erre még a történelem egyetlen másik korszakában vagy kultúrájában sem volt soha precedens. Egy pszicho- és szociopata kisebbség a média uszítására felprédálhat egy egész országot, ráadásul a többség általános tetszésnyilvánítása közepette. Napjaink Amerikájának jellemzésére nincs jobb kifejezés, mint az anarcho-zsarnokság: egyfelől korlátlanul hedonista anarchia a rendszergazdák belterjes klikkje számára, másfelől könyörtelenül szigorú zsarnokság a társadalom maradéka számára; intézményes támogatás vagy cinkos erélytelenség a BLM-antifa erőszak esetében, brutális megtorlás minden más disszidencia és tiltakozásforma ellen. 

Ez az amerikai Szovjetunió őrültebb, mint Észak-Korea! Ezt olyasvalaki állítja, akinek van összehasonlításai alapja. Park Yeon-mi észak-koreai disszidens a Columbia Egyetemen szerzett tapasztalatai alapján „ugyanolyan sivárnak” látja az USA jövőjét, mint a szülőhazájáét. „Azt gondoltam, hogy Amerika más, de olyan sok hasonlóságot láttam azzal, amit Észak-Koreában láttam, hogy elkezdtem aggódni” – mondja. Szerinte az amerikai egyetemek ugyanolyan szisztematikus agymosásnak vetik alá a diákokat, mint a kommunista rezsimekben szokás, arra kényszerítve őket, hogy „azt gondolják, amit ők akarnak, hogy gondoljanak”. A felsőoktatást Amerikában „Nyugat­ellenesség, kollektív bűntudat és fojtogató politikai korrektség” jellemzi, amit pedig a genderizmus kapcsán művelnek, azt egyenesen „civilizációs visszaesésként” értékeli: „Ennyire még Észak-Korea sem dilis.” Miután vitába keveredett tanárokkal és diáktársaival, végül „megtanulta befogni a száját”, ami ismét csak azt bizonyítja számára, hogy az amerikai tanintézetek tudatosan „megfosztanak a kritikus gondolkodás képességétől”. Mostanra „az amerikaiak annyira elveszítették a józan eszüket”, hogy azt ő észak-koreaiként fel sem tudja fogni. Napjaink Amerikájában „nincs törvényesség, nincs erkölcs, többé már semmi sem jó vagy rossz, teljes a káosz”. A 27 éves szépség brutálisan sokkoló konklúziója így hangzik: „Sejtem, hogy mit akarnak: lerombolni mindent, és újra felépíteni egy kommunista paradicsommá.” 

Horkheimer, Adorno, Marcuse és a hasonszőrűek elégedetten dörzsölhetik tenyerüket a másvilágon: a Columbián általuk elvetett frankfurti mag mára kicsírázott, szárba szökkent és elburjánzott, amint azt immár Park Yeon-mi is visszaigazolhatja, aki egy ortodox marxista diktatúrából egy kultúrmarxista disztópiába csöppent. Csöbörből vödörbe, nincs menekvés. A naivoknak pedig, akik azt remélték, hogy a BLM-es tombolás majd beindít egy fehér szeparatista mozgalmat, egyfajta „fehér reneszánszot” Amerikában, keservesen csalódniuk kellett. Ahelyett, hogy a szomáliai típusú rombolás láttán az amerikai fehérekben feltámadt volna a honfoglaló úttörők vadnyugati virtusa, inkább gyáván meghunyászkodtak és térdre rogytak a korszak új, fekete bálványai előtt.

Egyszerűen túl erős a woke-indoktrináció. Amerikának vége. Ezt már sohasem tudja kiheverni: sem etnikailag, sem gazdaságilag, sem társadalmilag. Amerikából egy harmadik világbeli pöcegödör lesz, és a legszomorúbb az egészben, hogy nem is bánja. Sőt mi több, egyenesen dicsőségnek tartja, és büszke rá. Ráadásul pedig az egész világra rá akarja kényszeríteni öngyilkos ideológiáját, akárcsak oroszországi mintaképe akarta a bolsevizmust. A sorsában is osztozni fog vele. Törvényszerűen.

Kövess minket: Telegram — XVkontakte

Híradó szakaszparancsnokként szolgáltam Ungváron 1944 októberében. Közben Nyékládházára kerültem, ahonnan november 4-én a szovjet katonák vittel el többedmagammal „kicsi robotra”, amiből négyévi kényszermunka lett.

Egy viking nő lépett először partra az Újvilágban, méghozzá Kolumbusz előtt félezer évvel. De nemcsak Amerika felfedezésében volt az első, hanem abban is, hogy ott adott életet fiának, aki az első fehér gyermekként született a kontinensen, több mint 500 évvel Virgina Dare előtt.

Egy nappal a chemnitzi csonkolás előtt is hallattak magukról az antifa terroristák: hétfő éjjel bombatámadás történt a Königsblut Tattoo & Piercing Stúdió ellen Zeulenrodában (Greiz kerület, Türingia).

A vérzivataros 20. század során több híres és hírhedt személyiség is megfordult a szegedi Csillag börtön celláiban.

A patrióta fiatalra házmester jellemű járókelők hívták ki a rendőröket, miután a zászlót mutatta fel nekik.

Gyászhírek és gyásztáviratok a gyászkeretes újságokban, sírva dolgozó munkásnők a hangulatjelentésekben, és az időjárás-jelentést is kiszorító rádióközvetítések.

Szigorú beléptetés, hatalmas sajtóérdeklődés és csurig telt tárgyalóterem – elkezdődött az antifasiszta támadások tárgyalása a Fővárosi Törvényszéken hétfő reggel.

A „punk ötlet” régen az volt, hogy lementek a térre kannás borozni, most meg az, hogy két libsi diáklány kitalálja, miért ne lehetne Emese, a magyarság mitológiai ősanyja fekete.

A sztálinista rendszer szétválaszthatatlan magától Sztálin személyétől. A bolsevik rendszer működési mechanizmusa gyakorlatilag Sztálin személye köré épült, és a diktátor 1953-as halálával szükségszerűen meg is változott.

Ilias Kasidiaris 2021 óta ül egy görög börtönben a betiltott Arany Hajnal párttal való kapcsolata miatt. Ez azonban nem akadályozta meg Kasidiarist, akinek horogkeresztes tetoválása is van, hogy induljon Athén polgármesteri székéért.

Egyre aktívabb a kanadai határon túl az amerikai Goyim Defense League (Gój Védelmi Liga) nevű csoport, amely antiszemita felvilágosító anyagok terjesztését végzi a lakónegyedekben.

Akármennyi bűnnel is vádolják, a Führer is csak ember volt, aki ráérős óráikban sokszor egészen hétköznapi hobbiknak hódolt.

Százezres halálkvóták túlteljesítésében versengtek a Sztálin kegyeiért remegő parancsnokok, amikor a paranoia új szintre lépett a Szovjetunióban.

„Amerika megbukott, mert egy társadalomban, ahol a hasznossági princípium mindenekfelett való, a morális felelősségérzete elsorvad” – ezt írja Márai Sándor 1957. november 5-én naplójába, s hozzáteszi, a Nyugat magyar forradalommal szembeni árulását nem lehet megbocsátani, és senki nem hisz többé a Nyugatnak.

Három fekete férfi rasszizmussal vádolja, és beperelte az American Airlines légitársaságot, miután testszagukra érkező panaszok miatt leparancsolták őket a repülőgépről.