Kövess minket: Telegram — XVkontakte

1945 májusában lezárult a második világháború az európai hadszíntéren, a Nagynémet Birodalom kapitulált. A nyugati szövetségesek és a Szovjetunió érdekbarátsága véget ért, és szinte azonnal azt kezdték el tervezgetni, hogyan tudnának egymással leszámolni.

Még bőven folytak a harcok, amikor Winston Churchill brit miniszterelnök és katonai vezérkara nekiállt, hogy kidolgozzon egy titkos haditervet a Szovjetunió megtámadására, melynek fontos része lett volna az, hogy újra felfegyverzik a hadifogollyá vált Wehrmacht-katonákat is. Az Operation Unthinkable fedőnevű akció megvalósítására – részben a jelentős szovjet túlerő miatt – végül nem került sor.

1998-ban feloldotta a titkosítást Nagy-Britannia kormánya egy rövid tervsorozaton, melyet Winston Churchill, az ország világháborús miniszterelnöke dolgoztatott ki a brit katonai vezérkarral. A tervsorozat az Operation Unthinkable, vagyis Elképzelhetetlen Hadművelet fedőnevet viselte, két változata is készült.

A tervek 1945 májusában készültek el, vagyis abban a hónapban, amikor a Harmadik Birodalom megadta magát, miután teljesen összeroppant a Szovjetunió és a nyugati szövetségesek kombinált inváziója után.

Winston Churchill és katonai vezetői azt tervezték, hogy 1945 júliusában – alig két hónappal a német fegyverletétel után – megtámadják a Szovjetuniót.

Az offenzíva célja hivatalosan a „brit és amerikai érdekek Szovjetunióval szembeni érvényesítése” lett volna, illetve hogy egy „fair megoldást biztosítsanak” Lengyelországnak, amely lényegében a Vörös Hadsereg megszállása alá került.

Az nem világos, hogy a „fair megoldás” pontosan mit jelent, de valószínűleg azt, hogy a brit vezetés pontosan tudta, hogy a Szovjetunió nem fogja tartani a Jaltai konferencia során kötött megállapodást, melyben elkötelezték magukat egy „demokratikus és független” lengyel politikai rendszer fenntartása felé. Azért érinthette a lengyel kérdés érzékenyen Churchillt, mert több tízezer lengyel katona menekült Nagy-Britanniába az 1939-es vereség után és harcolt egészen 1945-ig a brit haderő kötelékében számos hadszíntéren. Ezeknek a lengyelek a szembeköpése volt, hogy átengedte Lengyelország ellenőrzését a Szovjetuniónak.

Az Operation Unthinkable-t tervező katonai vezetők azzal számoltak, hogy ha egy gyors és meglepetésszerű támadást indítanak, a stratégiai fontosságú területek gyors elvesztése miatt Joszif Sztálin, a Szovjetunió akkori vezetője, inkább feladja majd azokat a területeket Kelet-Európában, melyeket a tengelyhatalmak legyőzése után megszállt a Vörös Hadsereg.

A katonai vezetők az offenzívához a brit haderő mellett az Egyesült Államok, Kanada, az emigrációban lévő lengyel kormány, sőt, a legyőzött Németország haderejét és hadiiparát vetették volna be.

Churchillék azt tervezték, hogy mintegy 10 hadosztálynyi német hadifoglyot fegyvereznek újra fel; olyan katonákat, akik a Heerben, vagyis a német hadsereg, a Wehrmacht szárazföldi haderejében szolgáltak.

A német katonák mellett még mintegy 47 szövetséges hadosztályt akartak mozgósítani a terv kivitelezésére.

A brit döntéshozók végül több nyomós indok miatt is elvetették a Szovjetunió inváziójának tervét:

  1. a Vörös Hadsereg körülbelül 2-3-szor annyi katonát, illetve szárazföldi és légi harcjárművet tudott volna mozgósítani az európai hadszíntéren,
  2. úgy találták, ilyen arányok mellett nem lehet gyors győzelmet aratni a Szovjetunió felett, az elhúzódó, netán totális háború pedig senkinek nem áll az érdekében,
  3. azzal számoltak, hogy az akkor még harcoló Japán Birodalom is a Szovjetunió oldalára áll,
  4. nem konzultáltak a tervben szereplő szövetséges országokkal, így közel sem volt borítékolható az Egyesült Államok támogatása, önmagában pedig a brit haderő teljesen esélytelen volt a Vörös Hadsereg ellen.

Az offenzíváról szóló terveket tehát elvetették, így elmaradt sikerült a harmadik világháború kitörése, mielőtt a második egyáltalán lezárult volna. Júniusban viszont készült egy újabb terv – az előzőhöz hasonlóan Operation Unthinkable fedőnévvel, amely egy esetleges szovjet invázió elleni védekezés esélyeit latolgatta.

A britek attól tartottak, hogy miközben az Egyesült Államok a Japán elleni harcok lefolytatása végett a Csendes-óceán térségébe csoportosítja erőforrásait, Sztálin támadást indít Nyugat-Európa ellen, melynek végkimenetele az lenne, hogy a britek ismét szigetcsoportjuk megvédésére lesznek kényszerítve.

A vezérkari tisztek azzal számoltak, hogy a britek amerikai segítség nélkül nehezen fogják tudni megvédeni még a saját területüket is, hiszen a jelentősen nagyobb számú szovjet légierő valószínűleg legyőzné a szigetcsoport védelmére kirendelt brit légierőt és haditengerészetet is, míg a szárazföldi véderőt rakétatüzérséggel támadnák a szovjetek, melyet a brit haderő nem tud érdemben viszonozni.

Churchill az utóbbi terv fejében a brit haderő hídfőállásainak átcsoportosítását kezdeményezte, de tervei sosem kerültek megvalósításra, hiszen júliusban elvesztette a választásokat clement Attlee-vel és a brit Munkáspárttal szemben.

Az új kormány elvetette mind az offenzív, mind a defenzív terveket a Szovjetunióval szemben.

Egyes források szerint a szovjet vezetés ennek ellenére megszerezte az Operation Unthinkable terveit egy kém vagy kémhálózat közbenjárásával. Ez azért is lehet valószínű, mert Nagy-Britanniában a világháború alatt rengeteg szovjet kém dolgozott, köztük talán a leghíresebb a „cambridgei öt,” amely egy kifejezetten befolyásos brit diplomatákból és hírszerzőkből álló kémhálózat volt. Vannak olyan elemzők, akik a Lengyelország körüli zajló, defenzív jellegű szovjet csapatmozgásokat a haditerv kiszivárgásának tudják be, de egyértelmű bizonyíték erről a mai napig nincsen.

Kövess minket: Telegram — XVkontakte

A mai Németországban és Ausztriában rendkívül veszélyes vállalkozásra adja a fejét az, aki úgy gondolja, megpróbál kiállni hazája és népe mellett, és ilyen irányú aktivizmust folytat. 

Feltételesen szabadlábra helyezték Nikosz Mikaloliakoszt, az Arany Hajnal görög nemzetiszocialista gyökerű politikai párt alapítóját és vezetőjét, miután letöltötte 13 éves börtönbüntetésének egy részét.

Három fekete férfi rasszizmussal vádolja, és beperelte az American Airlines légitársaságot, miután testszagukra érkező panaszok miatt leparancsolták őket a repülőgépről.

Korábban röviden – a „tudományos” értékéhez mérten – már szó esett egy bizonyos Robin DiAngelóról annak kapcsán, hogy az ő agyszüleménye a woke-izmus bibliájának számító White Fragility (Fehér törékenység) című könyv.

Szabadon engedték az antifasiszta Ilaria Salist, akit egy erőszakos bűncselekmény miatt tartottak eddig fogva a magyar hatóságok – írta a La Repubblica.

Kétségtelen, hogy 2023. október 7-ét az izraeli hadsereg (IDF) fennállásának eddigi leggyászosabb napjaként fogja nyilvántartani a hadtörténet.

A Patriot Front fehér nacionalista csoport öt tagját börtönbüntetésre ítélték, mert „összeesküvést szőttek” egy idahói LGBTQ+ Pride-vonaglás ellen.

Soha nem is kapták el, hiába szerepelt négy évtizeden át az FBI körözési toplistáján. 1985-ben végül magát adta fel.

Kijut az Európai Parlamentbe az antifa támadások elsőrendű vádlottja, Ilaria Salis. Olasz lapok szerint ezzel az ellene indult eljárásnak is vége a mentelmi jogának köszönhetően.

Mint tüzér – aki megjárta a Don-kanyar poklát – 1944. november 4-én estem szovjet fogságba Dunaföldvárnál.

A 84 éves Bosnyák Imrét, a Nyilaskeresztes Párt egykori propagandistáját, 1997. augusztus 24-én temették a Rákoskeresztúri köztemető 298-as parcellájába.

Újabban a gázai tragédia elhomályosította azt a még tragikusabb tényt, hogy az ukrajnai testvérháborúban immár két éve gyilkolja egymást a világ legveszélyeztetettebb demográfiai kisebbsége, a világnépesség alig 2 százalékát (!) képviselő javakorabeli (20–40 éves) fehér férfi, eddig több százezres veszteséget okozva önmagának.

1908. június 12-én született Otto Skorzeny, a Waffen-SS egyik leghíresebb katonája, aki többek között merész ejtőernyős és kommandós akcióival szerzett magának hírnevet.

Ilaria Salis, az olasz útonálló antifa terrorista a másfél perces felvételen egy fotelben ül, hangsúlyozza, hogy házi őrizetben van, és megmutatja a bokáján elhelyezett elektronikus nyomkövetőt.

Az első bécsi döntés, így a felvidéki magyarság jelentős részének hazatérése az elmúlt évszázadok kevés sikeres, ám annál jelentősebb epizódjának egyike a magyar történelemben.