Operation Unthinkable: A legyőzött német hadsereggel akarta megtámadni a Szovjetuniót Churchill

Kövess minket -on és -en!

1945 májusában lezárult a második világháború az európai hadszíntéren, a Nagynémet Birodalom kapitulált. A nyugati szövetségesek és a Szovjetunió érdekbarátsága véget ért, és szinte azonnal azt kezdték el tervezgetni, hogyan tudnának egymással leszámolni.

Még bőven folytak a harcok, amikor Winston Churchill brit miniszterelnök és katonai vezérkara nekiállt, hogy kidolgozzon egy titkos haditervet a Szovjetunió megtámadására, melynek fontos része lett volna az, hogy újra felfegyverzik a hadifogollyá vált Wehrmacht-katonákat is. Az Operation Unthinkable fedőnevű akció megvalósítására – részben a jelentős szovjet túlerő miatt – végül nem került sor.

1998-ban feloldotta a titkosítást Nagy-Britannia kormánya egy rövid tervsorozaton, melyet Winston Churchill, az ország világháborús miniszterelnöke dolgoztatott ki a brit katonai vezérkarral. A tervsorozat az Operation Unthinkable, vagyis Elképzelhetetlen Hadművelet fedőnevet viselte, két változata is készült.

A tervek 1945 májusában készültek el, vagyis abban a hónapban, amikor a Harmadik Birodalom megadta magát, miután teljesen összeroppant a Szovjetunió és a nyugati szövetségesek kombinált inváziója után.

Winston Churchill és katonai vezetői azt tervezték, hogy 1945 júliusában – alig két hónappal a német fegyverletétel után – megtámadják a Szovjetuniót.

Az offenzíva célja hivatalosan a „brit és amerikai érdekek Szovjetunióval szembeni érvényesítése” lett volna, illetve hogy egy „fair megoldást biztosítsanak” Lengyelországnak, amely lényegében a Vörös Hadsereg megszállása alá került.

Az nem világos, hogy a „fair megoldás” pontosan mit jelent, de valószínűleg azt, hogy a brit vezetés pontosan tudta, hogy a Szovjetunió nem fogja tartani a Jaltai konferencia során kötött megállapodást, melyben elkötelezték magukat egy „demokratikus és független” lengyel politikai rendszer fenntartása felé. Azért érinthette a lengyel kérdés érzékenyen Churchillt, mert több tízezer lengyel katona menekült Nagy-Britanniába az 1939-es vereség után és harcolt egészen 1945-ig a brit haderő kötelékében számos hadszíntéren. Ezeknek a lengyelek a szembeköpése volt, hogy átengedte Lengyelország ellenőrzését a Szovjetuniónak.

Az Operation Unthinkable-t tervező katonai vezetők azzal számoltak, hogy ha egy gyors és meglepetésszerű támadást indítanak, a stratégiai fontosságú területek gyors elvesztése miatt Joszif Sztálin, a Szovjetunió akkori vezetője, inkább feladja majd azokat a területeket Kelet-Európában, melyeket a tengelyhatalmak legyőzése után megszállt a Vörös Hadsereg.

A katonai vezetők az offenzívához a brit haderő mellett az Egyesült Államok, Kanada, az emigrációban lévő lengyel kormány, sőt, a legyőzött Németország haderejét és hadiiparát vetették volna be.

Churchillék azt tervezték, hogy mintegy 10 hadosztálynyi német hadifoglyot fegyvereznek újra fel; olyan katonákat, akik a Heerben, vagyis a német hadsereg, a Wehrmacht szárazföldi haderejében szolgáltak.

A német katonák mellett még mintegy 47 szövetséges hadosztályt akartak mozgósítani a terv kivitelezésére.

A brit döntéshozók végül több nyomós indok miatt is elvetették a Szovjetunió inváziójának tervét:

1. a Vörös Hadsereg körülbelül 2-3-szor annyi katonát, illetve szárazföldi és légi harcjárművet tudott volna mozgósítani az európai hadszíntéren,
2. úgy találták, ilyen arányok mellett nem lehet gyors győzelmet aratni a Szovjetunió felett, az elhúzódó, netán totális háború pedig senkinek nem áll az érdekében,
3. azzal számoltak, hogy az akkor még harcoló Japán Birodalom is a Szovjetunió oldalára áll,
4. nem konzultáltak a tervben szereplő szövetséges országokkal, így közel sem volt borítékolható az Egyesült Államok támogatása, önmagában pedig a brit haderő teljesen esélytelen volt a Vörös Hadsereg ellen.

Az offenzíváról szóló terveket tehát elvetették, így elmaradt sikerült a harmadik világháború kitörése, mielőtt a második egyáltalán lezárult volna. Júniusban viszont készült egy újabb terv – az előzőhöz hasonlóan Operation Unthinkable fedőnévvel, amely egy esetleges szovjet invázió elleni védekezés esélyeit latolgatta.

A britek attól tartottak, hogy miközben az Egyesült Államok a Japán elleni harcok lefolytatása végett a Csendes-óceán térségébe csoportosítja erőforrásait, Sztálin támadást indít Nyugat-Európa ellen, melynek végkimenetele az lenne, hogy a britek ismét szigetcsoportjuk megvédésére lesznek kényszerítve.

A vezérkari tisztek azzal számoltak, hogy a britek amerikai segítség nélkül nehezen fogják tudni megvédeni még a saját területüket is, hiszen a jelentősen nagyobb számú szovjet légierő valószínűleg legyőzné a szigetcsoport védelmére kirendelt brit légierőt és haditengerészetet is, míg a szárazföldi véderőt rakétatüzérséggel támadnák a szovjetek, melyet a brit haderő nem tud érdemben viszonozni.

Churchill az utóbbi terv fejében a brit haderő hídfőállásainak átcsoportosítását kezdeményezte, de tervei sosem kerültek megvalósításra, hiszen júliusban elvesztette a választásokat clement Attlee-vel és a brit Munkáspárttal szemben.

Az új kormány elvetette mind az offenzív, mind a defenzív terveket a Szovjetunióval szemben.

Egyes források szerint a szovjet vezetés ennek ellenére megszerezte az Operation Unthinkable terveit egy kém vagy kémhálózat közbenjárásával. Ez azért is lehet valószínű, mert Nagy-Britanniában a világháború alatt rengeteg szovjet kém dolgozott, köztük talán a leghíresebb a „cambridgei öt,” amely egy kifejezetten befolyásos brit diplomatákból és hírszerzőkből álló kémhálózat volt. Vannak olyan elemzők, akik a Lengyelország körüli zajló, defenzív jellegű szovjet csapatmozgásokat a haditerv kiszivárgásának tudják be, de egyértelmű bizonyíték erről a mai napig nincsen.

Kövess minket -on és -en!