Kövess minket -on és -en!

A fehérellenes rendszer disztópikus Titanicja már jó ideje beleütközött a multikulti valóság jéghegyébe, és csak idő kérdése, hogy a lékeken át bezúduló „vibráló sokszínűség” mikor rántja le a mélybe.

Amíg még fehérek tartják kézben a kormányrudat, hánykódik ugyan, de el nem süllyed, noha a rendszergazdák paradox módon azon ügyködnek, hogy megteremtsék azokat a feltételeket, amelyek elpusztítják azt az emberanyagot, amelyik felszínen tartja magát a rendszert. Ez a jelenség a legnevesebb egyetemeket is érinti. Emlékezzünk csak a harvardi néger diák esetére, aki a feketék „elnyomásáról” készített rap albumával elnyerte az egyetemi vizsgabizottság dicséretét. Az egyetemeket és főiskolákat, amelyeknek elvileg a jövő gazdasági, tudományos és politikai elitjeit kellene kiképezniük, egyre kevésbé érdeklik a valódi kompetenciák, és egyre inkább meghajolnak a „tolerancia” vallásának követelményei előtt. Jelenleg elsősorban az angolszász világban, de a globalizációnak köszönhetően előbb-utóbb nyilván máshol is nyugaton.

A King’s College az egyik legszínvonalasabb brit tanintézet nyomban Oxford és Cambridge után. Nemrég eltávolították az intézmény előcsarnokát díszítő brit professzorok mellszobrait, mert a dékán magyarázata szerint a jelenlétük „túlzottan megfélemlítette” az etnikai kisebbségeket. (Top UK university replaces portraits of bearded white scholars with ethnic minorities and women, independent.co.uk, 2017. július 15.) Alighogy meglátják ezeket a szobrokat, a harmadik világbeli diákokat nyilvánvalóan súlyos trauma éri. Ezeknek a szakállas fehér férfiaknak már a puszta látványa is elég ahhoz, hogy megtörje az önbizalmukat és kimondhatatlan lelki szenvedést okozzon nekik. Ha csődöt mondanak a tanulmányaikban, ez valójában a rasszizmus rovására írható, amely traumatizálta őket. Rögtön adódik a kérdés: ha ehhez elég fehér emberek képeit és szobrait látni, akkor a hús-vér fehérekkel való mindennapos találkozások vajon nem jelentenek-e még súlyosabb sokkot számukra? Esetleg nem kellene-e minden fehéret kiirtani, hogy a „sokszínűség” igazán jól érezze magát? Elvégre ebből a delíriumból logikusan ez következne.

A diákszervezetek részéről megfogalmazott számos panasz nyomán az egyetem mérhetetlenül bölcs és posztját láthatóan az „érdemei” elismeréseként betöltő vezetése végül elismerte azt a nyilvánvaló tényt, hogy az épület belsejében trónoló professzorok mellszobrai „csaknem kizárólag középkorú, fehér férfiakat” ábrázolnak. Esetleg azzal a sajnálatosan „rasszista” ténnyel összefüggésben, hogy a tudományos felfedezések elsöprő többsége fehér férfiak nevéhez fűződik? Netán azzal, hogy az Egyesült Királyságot néhány évtizede még csaknem kizárólag fehérek lakták? Erre a triviális magyarázatra, úgy tűnik, senki sem gondolt. Mindenesetre az ábrázolások diszkriminatív jellegének megszüntetése végett az intézmény egykori illusztris alakjait ábrázoló szobrokat és portrékat a „sokszínűség falával” szándékoznak helyettesíteni az előcsarnokban, ezzel is csökkentve a színes bőrű diákok lelkivilágát sértő tűrhetetlen „fehér privilégium” megnyilvánulásait. Röviden: kukába az érdemmel és a logikus megállapításokkal, egyedül a „sokszínűség” érzékenysége számít. Ezek után hiheti bárki is, hogy ezek az intézmények még sokáig fognak magasan kvalifikált koponyákat képezni?

Az angolszász egyetemeken egy ideje már kampány folyik a „poshadt, fehér és férfi” (male, pale and stale) figurák kiszelektálásáért. A Londoni Egyetem Keleti és Afrikai Tanulmányok Iskoláján például azt követelték a diákok, hogy az olyan klasszikus filozófusokat, mint Platón, Arisztotelész, Descartes vagy Kant, töröljék a filozófiai programból, mert ideje „dekolonizálni” az iskolájukat mint „fehér intézményt”. Helyettük afrikai és ázsiai gondolkodók oktatását szorgalmazzák, a fehér filozófusokat pedig szerintük legfeljebb „igény esetén” kellene tanulmányozni, de akkor is csak „kritikai szempontból”. (University students demand philosophers such as Plato and Kant are removed from syllabus because they are white, telegraph.co.uk, 2017. január 8.)

A dél-afrikai Fokvárosi Egyetem fekete diákjai még ennél is radikálisabb követeléseket fogalmaztak meg. Szerintük a tudományt en bloc kellene törölni, mert „túlzottan eurocentrikus”, vagyis lényegénél fogva fehér. A fekete kontinens egyetlen – a maradék fehérek jóvoltából még – többé-kevésbé működőképes országának jövőbeli tudományos reménységei ugyanis úgy vélik, hogy a fekete mágia nem kevésbé érvényes világmagyarázattal szolgál, mint például Newton gravitációs törvénye. (Watch Leftist Students Say Science is Racist and Should Be Abolished, reason.com, 2016. október 14.) Ahogy növekszik a harmadik világbeli „kulturális színesítők” aránya a nyugati egyetemeken, nyilvánvalóan úgy nyer teret az általuk hordozott „know-how” is a tudományos területen, annak minden áldásos következményével a tudomány általános színvonalára nézve.

A degeneráltság felé tartó versenyfutásban azonban nincs megállás, amint azt a (valaha) presztízs értékű Oxfordi Egyetem orwelliánus inspirációjú Egyenlőség és Sokszínűség Egységének egyik hírlevelében közzétett irányelv is eklatánsan tanúsítja, amely szerint a „szemkontaktus” és a „közvetlen beszélgetés” elkerülését „faji mikroagressziónak” tekinthetik az elnyomott színes bőrűek, és ez „mentális betegséget” okozhat náluk. De már pusztán az is „mindennapi rasszizmusnak” számít, ha megkérdezik tőlük, hogy melyik országból jöttek. (Students who avoid making eye contact could be guilty of racism, Oxford University says, telegraph.co.uk, 2017. április 22.)

A politikai korrektséggel legjobban megfertőzött angolszász oktatási rendszer valójában egy „nebáncsvirág” (angolul: snowflake, vagyis hópihe) nemzedék kitenyésztésének szó szerinti melegágya, amelynek tagjait beteges túlérzékenység jellemzi. Valószínűleg ez az oxfordi különítmény, akarom mondani egység is hisztérikus feministákból és neuraszténiás színes bőrűekből áll, akik legfeljebb a szociológia áltudományos genderszakán szerezhettek diplomát, és most intellektuális csekistákként igyekeznek kipusztítani a józan ész maradványait is normális kortársaikból a kultúrmarxista társadalommérnökség ukázai szerint.

Kövess minket -on és -en!

A mai Puskin mozi 1946-ból származó moziműsoránál bizarrabbat ritkán lehet látni.

Egy 29 éves ontariói nemzetiszocialista, Matthew Althorpe, csütörtökön állt bíróság elé Torontó belvárosában, ahol három „terrorcselekmény” elkövetését ismerte be. A vádak szerint a férfi az Atomwaffen Division nemzetiszocialista csoport aktív tagja volt.

Rövid idő múltán ötödik évtizedébe lép a forrongó, nyugtalan XX. század, s ki tudná előre, hogy mit hoznak a gyötrődő emberiség számára a negyvenes évek?

Korábban az athéni magyar nagykövetet támadták meg szélsőbaloldaliak, most Stuttgartban rongálták meg a magyar konzulátus épületét a Budapesten fogva tartott bűnöző, Ravi Trux elvtársai. Az esetről a Stuttgarter Nachrichten nyomán a Magyar Jelen számolt be.

Május elsején a Bikás parkban majálisozott a Mi Hazánk Mozgalom. Tompos Márton, a Momentum elnöke kezdte el verni a tamtamot a közösségi oldalán, hogy az eseményen több karlendítést látott, és egy illetőn Adolf Hitlert ábrázoló tetoválás volt.

Kedden reggel hiába várták az antifa támadások második olasz vádlottját, nem jelent meg a tárgyalóteremben, így a bíróság nem tudott érdemben továbbhaladni az ügyben. 

I. e. 5. évszázad: A római civilizáció egy erős patriarchátus, az apák felelősek feleségük és gyermekeik tetteiért, és abszolút hatalommal rendelkeznek a család felett (beleértve az élet és halál feletti hatalmat).

„Magyarország egy Franciaországban menedékstátuszt kapott szír antifasiszta kiadását kéri, akit a magyar hatóságok azzal vádolnak, hogy erőszakcselekményeket követett el egy budapesti gyűlésen” – közölte a párizsi fellebbviteli bíróság.

A spanyol rendőrség és az Europol közös akcióban csapott le a Bázis nevű, „terrorszervezetként” emlegetett nemzetiszocialista aktivistacsoport feltételezett tagjaira, három embert letartóztattak – írja közleményében az Europol.

A sörpuccs utáni bírósági eljárás akár véget is vethetett volna Adolf Hitler és az NSDAP politikai karrierjének, ám még a per bírája is szimpatizált Németország későbbi vezérének és kancellárjának nézeteivel.

Talán egyetlen olyan film sem készült a második világháborúról, amelyikben ne hangozna el Németországra a Harmadik Birodalom kifejezés, pedig e megnevezés használata történelmietlen a korabeli német rendszerre.

Még sokan emlékszünk egy régi novemberi estére, melyen a telefondrót elhozta a hírt: a bajorországi Hitler-puccs leveretett.

„Ha nincs intervenció, akkor nem éltem volna túl. Ezt soha nem fogom elfelejteni. Ha nincs január 7-e, akkor ez a jelen sem létezne” – Chum Mey, a rettegett vörös khmerek által működtetett egyik kambodzsai börtöntábor túlélője.

Párhuzamosan, mondhatni teljes szinkronban alakul az évszázadokon át egymás ősellenségének számító, majd a múlt században Németország ellenében szövetségre lépő Nagy-Britannia és Franciaország sorsa.

1945 telén tekintettel az önkéntesek magas számára, a magyar Honvédelmi Minisztérium kezdeményezésére Neuhammerben a Waffen-SS második magyar fegyveres-gránátoshadosztályának felállításába kezdtek.