Kövess minket -on és -en!

A második világháború egyik híresebb haditengerészeti művelete a Bismarck csatahajó útja volt. Ennek részként zajlott le a Dánia-szorosban az egyik összecsapás a brit és a német flotta között. Alább az ezzel kapcsolatos technikai tényezőket vesszük át.

Optikai távmérők

A második világháború első felében a korszerű csatahajók a tűzvezetéshez még optikai távmérőket (más néven: bázistávmérőket) alkalmaztak. Ezekkel viszonylag jó pontosságot lehetett elérni, de a háború második felében a radar elavulttá tette azokat.

Amennyiben a Hood-ot és a Bismarck-ot a tűzvezetés szempontjából összehasonlítjuk, úgy az egyik különbség a bázistávmérők mérete volt. Míg a Hood legnagyobb távmérőinek a bázistávolsága 9.1 méter volt, addig a Bismarck esetében ez az érték 10.5 méter volt. Minél nagyobb volt egy távmérő bázistávolsága, annál pontosabban mért.


A Bismarck egyik optikai távmérője

Egy másik igen jelentős különbség az volt, hogy míg a német hajón sztereo-távmérők voltak, addig a brit hajók koincidenciális távmérőket használtak. A német elvileg abból a szempontból volt jobb, hogy gyorsabban megtalálta a helyes lőtávolságot. A brit viszont, ha egyszer megtalálta, akkor nagyon pontosan mért.

A sztereo távmérők emellett abból a szempontból is előnyösebbek voltak, hogy a rossz látási viszonyok kevésbé zavarták azok működését. Továbbá a koincidenciális távmérők inkább kisebb lőtávolság esetében voltak hatásosak.

Remote power control

Egy másik fejlesztés, ami a második világháború idején igen jelentős volt, a lövegek távvezérlése (remote power control) volt. Ennek az volt a lényege, hogy a német csatahajókon a lövegek emelését közvetlenül a tűzvezető központból tudták végezni, míg a brit csatahajókon ezt a löveg személyzete végezte.

Ennek azért volt jelentősége, mivel így jelentős mértékben kiküszöbölték az emberi hiba lehetőségét, ami egy hosszan elhúzódó összecsapásban egyre nagyobb jelentőségű volt, mivel fáradt a legénység.

Taktika

A német csatahajók nem csak azért voltak pontosak, mivel a technika meg volt hozzá, hanem az összecsapások során hatásos taktikát alkalmaztak.

A Dánia-szorosban lezajlott összecsapás kezdetén a német hajók részleges sortüzeket lőttek. Ennek következtében több sortüzet tudtak lőni, különböző távolságokra, ami miatt gyorsabban megtalálták a lőtávolságot.

Lőpor

A két világháború folyamán a német flotta a csatahajóihoz jelentősen biztonságosabb lőport alkalmazott, mint a brit. Ennek következtében nagyon ritka jelenség volt, hogy egy német csatahajó felrobbant, még akkor is, hogyha annak a lőszerraktára találatot kapott.

Erre jó példa a Gneisenau csatahajó esete. A Gneisenau 1942-ben, miközben dokkban volt, légibombától találatot kapott, amikor a brit légierő bombázta. Az egyik bomba a lőszerraktárban robbant fel, de ennek ellenére nem robbant szét a csatahajó, mint a Hood, hanem csak meggyulladt a lőpor. Ugyan a háború hátralévő részében a Gneisenau már nem játszott szerepet, mivel nem volt pénz a kijavítására, de a hajó elvileg javítható maradt.

Ennek a fő oka az volt, hogy a németek már az első világháború idején is egy centralit nevű anyagot kevertek a lőporba, ami stabilizálta azt.

Német csatahajón lőport pakolnak

A briteknek az első világháború után lehetőségük volt a német lőport tanulmányozni, ami alapján továbbfejlesztették a saját lőporukat. Ennek volt az eredménye az SC jelölésű lőpor, vagyis a „Solventless Cordite”.

A németek a lőporgyártásuk fejlesztése során a két világháború között a nitroglicerint kicserélték a DGN-re. Ennek következtében a második világháborús német lőpor alacsonyabb hőmérsékleten égett, mint a brit, ami jót tett a csőélettartamnak. Emellett a nitroglicerin elhagyása logisztikai szempontból is előnyös volt.

A brit lőpor ugyan nem volt a legbiztonságosabb, de a britek a lőpor terén a hajóikhoz egy más fejlesztést a láng nélküli lőport alkalmazták. Ennek azért volt jelentősége, mivel éjszakai csatákban a nehézlövegek sortüzével járó fényjelenséget nagyon messziről lehetett látni. A britek viszont a hajóik jelentés részéhez láng nélküli lőport alkalmaztak, ami ezt a fényjelenséget nagy leredukálta.

Ezért előfordult, hogy éjszakai csatában, ami a német és a brit flotta között

zajlott le, a németek egyszerűen nem látták, hogy a britek honnét lőnek.

Ballisztika

A német csatahajók nehéztüzérségére az alacsonyabb tömeg - nagyobb kezdősebesség kombináció volt jellemző, míg a briteknél fordítva. A két módszernek több előnye illetve hátránya is volt egymáshoz képest.

A német módszer előnye a lapos röppálya volt, ami segítette a célzást. Emellett a kisebb tömegű gránátok jót tettek a csőélettartamnak is.

A Tirpitz lövegei

A britek ezzel szemben nehezebb gránátokat lőttek ki meredekebb röppályán. Ennek az volt előnye, hogy nagyobb lőtávolság esetén a brit gránátok kevésbé veszítettek a mozgási energiájukból, vagyis nagyobb volt a páncélátütő képességük.

Emellett a britek az alacsonyabb kezdősebességgel a nagy távolságú harcra optimalizálták a nehéztüzérségüket. Ennek az volt az oka, hogy egy meredek röppályán kilőtt gránát a kisebb kezdősebesség ellenére vastagabb páncélfedélzetet tudott átütni, mivel meredekebben csapódott. Ez egy jó példa egy olyan fejlesztésre, amikor a kevesebb több.

Amennyiben a szórást tekintve hasonlítjuk össze a brit és a német nehézlövegeket, úgy az a különbség volt megfigyelhető, hogy a német lövegeknek a hossz-irányú szórása volt nagyobb, míg a britek esetében az oldalirányú.

Források:

http://www.navweaps.com/index_tech/tech-100.php

http://www.navweaps.com/index_tech/tech-078.php

http://www.navweaps.com/index_tech/tech-052.php

https://www.kbismarck.com/controltiri.html

John Campbell: Naval Weapons of World War 2

Kövess minket -on és -en!

Adolf Hitler kultusza és a nemzetiszocialista korszellem számos neves német és külföldi állampolgár lelkét megihlették az 1930-as, ’40-es években, köztük több olyan ismert hírességét, akikről legtöbben ma már nem is gyanítanák, hogy rajongással tekintettek a Führerre.

A második világháború minden karácsonya szomorú volt, azonban 1944 decembere kimondottan komoly megpróbáltatásokat jelentett a budapestiek számára.

„Magyarország egy Franciaországban menedékstátuszt kapott szír antifasiszta kiadását kéri, akit a magyar hatóságok azzal vádolnak, hogy erőszakcselekményeket követett el egy budapesti gyűlésen” – közölte a párizsi fellebbviteli bíróság.

Rövid idő múltán ötödik évtizedébe lép a forrongó, nyugtalan XX. század, s ki tudná előre, hogy mit hoznak a gyötrődő emberiség számára a negyvenes évek?

A Nordic Sun Kulturális Központ idén februárban nyitotta meg kapuit. Azóta a szélsőbaloldal támadásainak kereszttüzében áll. Idén márciusban több napon át tartó rongálás-sorozat vette kezdetét, amelyet a Momentum erzsébetvárosi szervezete vállalt magára.

A fehér fajvédelmet hirdető Patriot Front csoport vonult fel Des Moines belvárosában, arcukat biztonsági okokból eltakarva és zászlókat lengetve. 

Sztálingrádot és Leningrádot leszámítva a második világháború leghosszabb ideig tartó ostroma Budapesten zajlott.

William Joyce-ra gyakran utalnak „Lord Haw-Haw” néven, ami viccnek tűnik, és ami tényleg az is. Akik azonban valóban tudják, ki volt Joyce, tisztában vannak vele, hogy kivételes ember volt, aki Nyugat-párti nézeteiért szenvedett mártírhalált.

A Falange hívei közül mintegy 700-an vonultak végig a spanyol fővároson az alkotmány ellen tüntetve, fasiszta jelszavakat skandálva.

Mind a mai napig széles körben elfogadott az a téves nézet, miszerint a nemzetiszocialista Nagynémet Birodalom 1941. június 22-én egy meglepett, katonailag felkészületlen Szovjetuniót támadott meg, amelynek Németországgal szemben semmiféle agresszív szándéka nem volt.

Körülbelül ezer aktivista – sokan feketébe öltözve és maszkot viselve – vonult végig Párizs utcáin, hogy megemlékezzenek egy nacionalista diák 1994-es haláláról.

A Waffen-SS gyalogsági harcászata (a szárazföldi haderő elődjétől némileg eltérően) elsősorban az első világháborús német rohamcsapatok tapasztalatai alapján alakult ki.

Amióta megnyílt, azóta áll szélsőbaloldali támadások középpontjában a Nordic Sun Kulturális Központ Budapest VII. kerületében, írja a Magyar Jelen.

A zsidó szervezet ismét jó érzékkel találta meg a legnagyobb problémát, ami Magyarországot sújtja.

2025 júniusában egy 18 éves lányt erőszakoltak meg egy Nottinghamshire-ben lévő parkban, amit egy pakisztáni és egy afgán férfi követett el, azonban azt az információt, hogy a két férfi menedékkérőként tartózkodik az országban, a tárgyalást vezető bíró megtiltotta, hogy közöljék.