Kövess minket 
-on és 
-en!
Coco Chanel először kalapkészítőként alapította meg első műhelyét, majd 1910-ben nyitotta meg élete üzletét, az évek múlásával egyre jobban terjeszkedett Franciaországban.
1918-ban a Rue Cambon utca 31. szám alatt már butikot is üzemeltetett, ahol nemcsak kalapok, hanem ruhák, majd pár évvel később parfümök is kaphatóak voltak. A legbefolyásosabb divattervezővé vált, így nem csoda, hogy az előkelő társaság is hamar befogadta, olyan befolyásos embereket ismert, mint Winston Churchill brit miniszterelnök, VIII. Eduárd brit király - aki végül lemondott a trónról, így Windsor hercege lett belőle -, felesége, Wallis Simpson, Pablo Picasso vagy Westminster hercege, aki éveken át a szeretője volt.
A 2. világháború kitörése után kilenc hónappal Németország elfoglalta a neki hadat üzenő Chanel hazáját, Párizst hamar ellepték a német katonák 1940 júniusában, Franciaország északi része pedig a nemzetiszocialisták irányítása alá került. Ezekben a heroikus időkben Chanel a Ritz Hotelben élt, ami a német katonák otthonává is vált egyben. Ekkor több új kapcsolatra is szert tett, illetve kémnek is beszervezték, olvasható Pamela Binnings Ewen Párizs királynője - Regény Coco Chanel életéről című könyvében.
Pamela Binnings Ewen a regényt több forrás, pletyka és életrajzi könyv elolvasása után írta meg. Chanel Hans Gunther von Dincklage báró szeretője volt a 2. világháború idején. Dincklage, becenevén Spatz német tisztként és ügynökként dolgozott, emellett Adolf Hitlerrel találkozhatott személyesen, a férfi több más befolyásos németnek is bemutatta Cocót.
Az 1940-es év nem volt túl szerencsés számára, ugyanis unokaöccsét, aki a pletykák szerint az eltitkolt fia volt, André Palasse-t besorozták katonának a háborúban, de hadifogoly lett Németországban, végül súlyos beteg lett. A másik gondja az volt, hogy zsidó üzlettársa, Pierre Wertheimer az Egyesült Államokba szökött, mert ott szerette volna Chanel ikonikus parfümjét gyártatni, ráadásul a férfi az igazgatótanácsból is kirakta a divattervezőt. A cégben a férfihoz képest neki kis tulajdoni részesedés jutott csak. Német szeretője felajánlott neki egy komoly alkut, hogy megszabaduljon ezektől a gondjaitól:
"Spanyolországba mész. A nevedet, a kapcsolataidat fogod használni, és a presztízsedet, hogy befolyásold egy bizonyos ügy kimenetelét, amit majd elmagyarázok, ha beleegyezel az alkuba. Jelentéseket fogsz írni, információval fogsz szolgálni" - olvasható a könyvben.
Elsősorban unokaöccsét akarta megmenteni, de a kalandra is vágyott, ezért könnyen beadta a derekát, hogy a németeknek kémkedjen. Emellett zsidó üzleti partnere viszont kényelmetlen volt számára, mivel emiatt könnyen elvehették volna tőle a cégét, nyilván ez is hatalmas terhet jelentett a divattervezőnek, hiszen számára a vállalkozása jelentette az életét. Az Abwehr német hírszerzés főnökével, Wilhelm Canaris admirálissal is leegyeztették, hogy Chanel Spanyolországba megy.
|
|
|
|
|
|
Azért oda küldték, mert a németek szövetségesek voltak a háborúból kimaradó Franco Spanyolországával, ezáltal az is volt a céljuk, hogy Nagy-Britannia és Németország között is békekötés jöjjön létre. Végül Madridban volt, ahol befolyásos emberekkel tartotta a kapcsolatot, és olyan információkat húzott ki belőlük, melyek hasznosak lehettek a németek számára. Emellett azt kellett terjesztenie, hogy mennyire jó ötletnek tartja, hogy a németek és a britek között szövetség jöjjön létre. Miután végrehajtotta az első küldetését, nem sokkal később kiszabadították unokaöccsét a német fogolytáborból, és az egyik legjobb francia kórházban ápolták. "Dokumentumok bizonyítják, hogy Chanel két spanyolországi küldetésén együttműködött a német katonai hírszerzéssel. Hal Vaughan Egy ágyban az ellenséggel - Coco Chanel titkos háborúja (Európa Könyvkiadó, 2016) című könyvében az ötvenoldalnyi katonai dokumentum néhány fotójának reprodukciója és leírása bizonyítja, hogy az Abwehrnek dolgozott ügynökként. Ahogy ebben a történetben is szerepel, Chanelt F-7124, Westminster kódnév alatt szervezték be Abwehr-ügynöknek" - jegyezte meg a kiadvány szerzője.
"A neve és az olyan személyekkel való ismeretsége, mint Winston Churchill, Sam Hoare, Spanyolország brit nagykövete, valamint Hugh Grosvenor, Westminster hercege, a felsoroltak tudta nélkül megfelelő fedezéket és kapcsolatokat szolgáltatott a küldetéséhez. Bizonyítékok vannak arra, hogy Coco első küldetése után André Palasse, aki beteg volt, és kis híján meghalt, kiszabadult a hadifogságból Németországban" - tette hozzá az író, aki megjegyezte, hogy a két spanyol kémkedést a regényben az egyszerűség kedvéért egy nagy kiküldetésként tálalta.
Hivatalosan Chanel sosem vallotta be, hogy tényleg kémkedett volna Németországnak, az viszont tény, hogy a háború végén, 1944-ben a Szabad Francia Erők emberei letartóztatták, majd kihallgatták őt, de végül hamar kiszabadult. Pamela Binnings Ewen szerint Pierre állt emögött, hogy gyorsan megmenekült a Szabad Francia Erők karmai közül, akik akkoriban igazi megtorlást végeztek azokon, akik kollaboráltak Németországgal, vagy csak jómódban éltek a háború alatt. Más források szerint azonban Winston Churchill húzta ki a bajból Chanelt, aki ezután Svájcba menekült és csak az '50-es években tért vissza Párizsba.
