Kövess minket 
-on és 
-en!
Párhuzamosan, mondhatni teljes szinkronban alakul az évszázadokon át egymás ősellenségének számító, majd a múlt században Németország ellenében szövetségre lépő Nagy-Britannia és Franciaország sorsa.
Úgy tűnik, hogy „szívélyes megegyezésük” (entente cordiale) saját őshonos népességük idegen bevándorlókra való lecserélésében is érvényesül. Háborús győztesként jól kitoltak a németekkel, akiket ugyan szintén lecserélnek, csak valamivel lassabban.
Franciaországba évente félmillió bevándorló özönlik, zömükben a volt gyarmatokról, de nem csak onnan. A szíriai válság nyomán, de még jóval a tálibok hatalomátvétele előtt afgánok is érkeztek egymást követő hullámokban, és ma már több mint százezren vannak, ami persze elhanyagolható mennyiségnek tűnik a 10-12 milliónyi harmadik világbeli megszállóhoz képest, de jól érzékelteti a tendenciát, miszerint Franciaország szabad préda a számukra.
A közkeletű vélekedéssel ellentétben az afgán migrációs hullám nem a nyugatbarát bábrezsim 2021 augusztusában bekövetkezett bukásának a következménye, hanem már 2015-ben megindult, amikor Angela Merkel német kancellár úgy döntött, hogy felfüggeszti a schengeni szabályozás alkalmazását és széles körben megnyitja határait a menekültek előtt. Még ugyanabban az évben az afgán menedékkérelmek száma Európában 42-ről 195 ezerre emelkedett. 2007-ben Franciaországban 1600 afgán élt, 2015-ben ez a szám megháromszorozódott. Ma 89 ezer afgán felnőttnek van tartózkodási engedélye, és már a tartózkodási engedéllyel rendelkező tíz legnépesebb idegen nemzetiség között vannak.
Franciaország zömében olyanokat fogad be, akik nem feltétlenül voltak ellenségesek a tálibokkal szemben, hanem sokkal inkább gazdasági okokból vándoroltak nyugatra. Mivel több nyugati ország (Svédország, Dánia, Svájc stb.) szigorította álláspontját a menekültkérdésben, ez a lépés a migrációs áramlatokat Nagy-Britanniára és Franciaországra (meg Németországra) koncentrálja, amelyek utolsó európai országokként még mindig nyitott befogadási politikát folytatnak.
Az afgán bevándorlás legfőbb jellemzője szélsőségesen férfias volta: a menedékkérők 85 százaléka férfi, akiknek a több mint 40 százaléka soha nem járt iskolába, a 19 százalékuk iskolai végzettsége nem haladja meg az elemi iskolát, a tíz százalékuk nem tud írni-olvasni anyanyelvén, és csak a fele éri el a francia nyelv alapszintű ismeretét. Átlagos IQ-juk egyébként 82. Nem csoda, hogy ezek a hiányosságok fokozott beilleszkedési nehézségeket okoznak, így aztán az 57 százalékuknak nincs munkája. Ugyanakkor ez a népességcsoport felülreprezentált a bűnözésben. A franciáknál pontosabb német statisztikák szerint az afgánok, akik a németországi népesség fél százalékát teszik ki, ötször nagyobb arányban vannak jelen a bűncselekmények elkövetői között, a kiskorúak szexuális bántalmazásának esetében pedig ez az arány 21-szeres. (L’immigration afghane en France: un événement de grande ampleur, observatoire-immigration.fr, 2025.06.04.)
Az afgán demográfiai apport bizonyára jót fog tenni az öregedő Gallia és Germánia genetikai örökségének, ahogyan az indiai, pakisztáni és nigériai is Britanniáénak, amelynek eredményeként a következő 40 évben a fehér britek kisebbségbe kerülnek a brit népességben. Egy a migrációs, születési és halálozási arányokat elemző tanulmány szerint a XXI. század végéig a fehér britek aránya a jelenlegi 73-ról 2050-re 57 százalékra csökken, majd 2063-ra kisebbségbe kerülnek, az évszázad végére pedig az arányuk a népességben körülbelül egyharmadra (33,7 százalék) zuhanhat. (Demographic change and the future of the United Kingdom: 2022-2122, heterodoxcentre.com, 2025.05.29.)
|
|
|
|
|
|
2022 óta Londonban és Birminghamben már kisebbségben vannak, és a külföldön született és második generációs bevándorlók arányának jelentős növekedésére lehet számítani, amely a következő 25 évben húsz százalék alatti szintről 33,5 százalékra emelkedhet. A muszlim népesség, amely jelenleg hét százalékot tesz ki, az elkövetkező 25 évben 11,2 százalékra fog emelkedni, az évszázad végére pedig az Egyesült Királyság teljes népességének ötödét (19,2 százalék) fogja adni. A tanulmány egy példátlanul nagy – 2023-ban a konzervatív (!) kormány alatt 906 ezres rekordszinten tetőző – legális és illegális migrációs hullám és a mostani munkáspárti kormány által hozott megszorító intézkedések nyomán született.
Az évszázad végére a szigetország népességnek többsége nem fogja tudni visszavezetni gyökereit az Egyesült Királyságban egy-két generációnál tovább. 2100-ra minden tizedik emberből hat bevándorló vagy legalább az egyik szülője révén bevándorló-hátterű lesz, és nagyon is reális a kockázata annak, hogy az Egyesült Királyság azzá válik, amit Keir Starmer miniszterelnök „idegenek szigetének” nevezett. A 40 év alattiak körében a fordulópont sokkal hamarabb, 2050-ben fog bekövetkezni. Más szóval, egy ma született gyermek 25 éves korára olyan országban fog élni, ahol saját korosztályában a fehér britek már kisebbségben lesznek.
A fiatalok körében 2100-ra a fehérek már csak a brit népesség 28 százalékát fogják kitenni, vagyis alig több mint minden negyedik fiatalt. Az évszázad végére a brit fiatalok körülbelül 68 százaléka nem fehér, körülbelül minden negyedik pedig muszlim lesz. Végeredményben tehát az őshonos britek a 2060-as évek közepén fognak kisebbségbe kerülni, en bloc a fehérek (britek és európaiak) pedig a következő évtizedben. Franciaországban a fehérek (őshonosok és európai bevándorlók) 2060 körül kerülnek kisebbségbe, vagyis valamivel előbb, mint Britanniában. Az általános civilizációs összeomlás csalhatatlan előjelei ellenére azonban az antirasszista retorika továbbra is virulensnek tűnik, kompenzációs kényszerből a jobboldalon kiváltképpen. A boomerek Franciaországban ragaszkodnak a kuszkuszukhoz, Britanniában pedig a curryjükhöz, és utánuk a vízözön.
