Kövess minket 
-on és 
-en!
Az 1912. március 29-én született Hanna Reitsch kislány korában doktornőnek készült, de emellett imádta a vitorlázórepülést is, amivel már ekkor is felállított néhány rekordot.
Első nőként megkapta az Ezüst C jelvényt, s ezt a tudást és tapasztalatot később jól kamatoztatta a motoros repülőgépeken is. A gépmadarakkal már Berlinben találkozott, aminek az lett az eredménye, hogy otthagyta az orvosi egyetemet és berepülőpilóta lett. Mellette oktatott és néhány kaszkadőrfeladatot is bevállalt az UFA-nál.
Képességeire hamar felfigyelt az 1933-ban még csak a szürkületi zónában működő Luftwaffe és Hannát speciális tesztpilótának alkalmazta. Mire a nemzetiszocialisták hatalomra kerültek, addigra Hanna keblén már díszelgett néhány kisebb kitüntetés. A német sajtó imádta a kicsi, szőke, kék szemű és széles mosolyú fiatal nőt, aki szívósságban túltett a férfiakon is. Vadászbombázókat tesztelt és a híres V1 szárnyasbombát, melyekért Hitlertől megkapta a vaskereszt második majd első fokozatát, Göringtől pedig a tiszteletbeli pilóta jelvényt.
A nemzetiszocialista ideál és a Führer iránti teljes elkötelezettség a háború végjátékában két különös projekt végrehajtására sarkallta. Kidolgozott egy tervet, melyben csaknem hetven önfeláldozó pilóta kiképzése és akciója szerepelt. Az elgondolás szerint a japán kamikaze pilóták mintájára a Leonidas csapat német önkénteseit beültették volna egy-egy Fi 103R típusú, vagyis módosított V-1 repülőbombába, amit csaknem 900 kilogramm robbanóanyaggal töltöttek fel. Ezeket a bombákat aztán a cél közelében leoldották volna a hordozó repülőről és a pilóták a célra vitorláztak volna velük. De a terv már a tesztelés közben bizonytalanná vált, az átalakított V-1 a szerkezeti módosítás miatt nem úgy reagált, ahogy várták, így a projektet törölték.
A másik egy szintén nem veszélytelen vállalkozás volt. 1945. április 26-án, amikor a Vörös Hadsereg már Berlin központját ostromolta, egy Fi156-os géppel simán leszállt a Brandenburgi kapu mellett, hogy a német nép vezérét kimenekítse. Hitler nem élt a lehetőséggel, bár Hanna bátorságáról elismerően nyilatkozott. Két nappal később Reitsch kisasszony úgy távozott Berlinből, ahogy jött és ez ad okot a mai napig tartó találgatásokra arról, hogy Hitler talán nem is a Führerbunkerben halt meg 1945 áprilisában.
Hanna Reitsch amerikai fogságba került, ahol alaposan kivallatták. Főleg Hitler utolsó napjai érdekelték őket, de erre mindig csak annyit tudott mondani, hogy a Hitlertől való búcsúzás volt a legszomorúbb nap életében.
Szabadulása után egy darabig Németországban élt, eltiltva a repüléstől. De aztán az ötvenes évek elején már újra vitorlázórepülő versenyek sztárjaként szerepelt az újságokban. Vendégeskedett Japánban, Amerikában, pilótaiskolát nyitott Indiában és Ghánában, továbbra is versenyzett és újabbnál újabb rekordokat állított fel.
.jpg)
|
|
|
|
|
|
1972-ben még adott egy interjút, amiben a német bűntudatról beszélt, s arról, hogy ezzel szemben ő mindenre büszke, amit elvégzett. Egy 1979-es levélben köszönt el az élettől. Bár hivatalos boncolás nem erősítette meg, de úgy tűnt, hogy halálát cianid mérgezés okozta. A Hitlertől kapott vaskeresztet élete végéig a szíve fölött hordta.
