Kövess minket -on és -en!

A földbe épített barakk 1945 júliusában így nézett ki: a lépcsőlejárat mellett volt az ablak, amelyet nem lehetett kinyitni. Bár a nap magasan járt az égbolton, a barakkban mégis félhomály volt.

Amikor szemem megszokta a félhomályt, láttam meg, hogy épületünket, ki tudja mikor fagerendákból tákolták össze. Mennyezete háztetőkhöz hasonlóan, szögben volt építve. A falakat belülről – egykor – valami fehérnek látszó anyaggal fedték be. Ez most szürkének, piszkosnak tűnt. A barakk közepén, két oldalon és hátul, emeletes fekvőhelyek puhafából. Elöl, az ablak mellett egy vályúhoz hasonló valami, alatta hordó állt, amely a fürdőszobát helyettesítette.

A foglyok érkeztével lakóhelyünk folyamatosan megtelt. Olyan szorosan feküdtünk egymás mellett, mint a heringek a konzervesdobozban. Mégis sokan reménykedtek abban, hogy végre a tizenhárom napig tartó, tehervagonban utazás után újra – rázásmentesen – kinyújtózhatnak, és a „felszabadítók” által biztosított új lakásban jót alhatnak.

Egyszercsak hangos füttyszó süvített bele a barakk mormoló zugaiba. Mindenki kíváncsian nézett a hang irányába. A tolmács jelent meg az ajtóban, hangosan megparancsolta, hogy ebédosztáshoz sorakozzunk az udvaron csajkával és kanállal. Az éhes emberek megindultak az ajtó felé, amiből nagy tülekedés lett. Az udvaron hosszú sor képződött. Először jött a zsírtalan, meleg, fél liternyi kásaleves, majd ismételt sorbaállás után a kása. Az ebéd tehát kétfogásos volt. Sőt, az élelmesebbek pótlást is kaphattak, ha idejében odaérnek a kiürült kásáshordókhoz, és összekaparják az oldalára ragadt maradékot.

Lassan elkövetkezett az este. A lámpák halvány fénye töltötte meg a barakkot. Az új lakók leterítették köpenyüket, végre pihenni, főleg aludni szerettek volna. A terem először elcsendesedett, majd általános mozgolódás támadt. A lámpa közeléből valaki megszólalt: – Itt poloska van, nem is egy – sok-sok! Nézd, hogy szaladnak! A mozgolódás, vakarózás és Sztálin „poloskahadseregének” írtása egy ideig mégiscsak ébren tartott bennünket. Egyszer csak mégis álomba kábultunk a sztálingrádi 6-os lágerben.

Csilics Antal – Kanada
Hadifogoly Híradó 1965/4.

Kövess minket -on és -en!

A táborparancsnokság 1944 telének egyik éjszakáján riadóztatott bennünket, és összeállítva egy 70 fős csoportot, kiküldött bennünket Birzsa településre tüzifáért a láger részére. Rettenetes hideg volt, a szél is fújt.

A Nap égi útjának motívuma, mely a világmindenség örök körforgását is jelképezi, az emberiség egyik legősibb jelképének számít. E szimbólum jelentésére tökéletesen illeszkedik a „napforgás” szó, amely a magyar nyelv első tudományos igényű szótára, a Czuczor-Fogarasi (1862) meghatározása szerint így hangzik: „A Napnak látszatos mozgása, keringése, melyet a Föld körül és az úgynevezett állatkörön tesz.”

Az Amerikai Egyesült Államokban működő fehér fajvédő szervezet, a Ku Klux Klán története több szakaszra osztható, és tulajdonképpen minden időszakban aktívan szerepelnek benne a nők is.

1944. december 25-én a főváros körül bezárult a szovjet csapatok gyűrűje. A bekerítés váratlanul érte a védőket. A pesti oldalon a helyzet jobb volt abból a szempontból, hogy itt már részben elkészült védelmi létesítményekre támaszkodhattak a csapatok.

Rákosi néhány bőrönddel, felesége és orvosa társaságában utazott a Szovjetunióba. Abban reménykedett, hogy néhány hét, esetleg néhány hónap múlva visszatérhet Magyarországra, de végül a Szovjetunióban érte a halál.

A Hungarista Munkaállam nemzetvezetője és a Nagynémet Birodalom vezére közötti egyetlen személyes tárgyalás 1944 decemberében. 

A nemzetiszocialista Németország a második világháború során több olyan fegyvertervet is kidolgozott, amik messze meghaladták a kor technológiai szintjét.

Az 1944. évi fogságba esésem után a zaporozsjei 100/1-es hadifogolylágerben kerültem. Repülőgépgyárba jártunk munkára. 

A bad-kreuznachi táborból még június végén is adtak át magyarokat a franciáknak: 26-án elgyalogoltattak bennünket a vasútállomásra, bevagoníroztak, és másnap, 27-én már át is léptük a német–francia határt.

Rendkívüli közleményt adott ki az ügy kapcsán a Bundeswehr, mert „szélsőségesség, antiszemita megnyilvánulások és szexuális visszaélések” gyanúja miatt indult átfogó vizsgálat a német hadsereg egyik ejtőernyős alakulatánál.

1987. augusztus 17-én repült világgá a hír, hogy Rudolf Hess, Hitler egykori helyettese, a Nürnbergben életfogytig tartó szabadságvesztésre ítélt "nemzetiszocialista háborús főbűnös", a spandaui fegyház utolsó foglyaként, 93 éves korában meghalt.

1945. május 9-én, éjfél után néhány perccel írták alá a nemzetiszocialista Nagynémet Birodalom hadserege, a Wehrmacht feltétel nélküli megadásáról szóló nyilatkozatot, de ezzel az európai hadszíntéren még nem ért a második világháború.

„Meg kell bosszulnom, érted? Ha ezt kiteszed, elkaplak és megöllek. Nem érdekel, mi lesz belőle. Ez tönkre fog tenni. Ez az egyetlen dolog, amiért élek”– így fenyegette meg Dan Burros amerikai nemzetiszocialista és a Ku-Klux-Klan (KKK) prominens tagja a New York Times újságíróját, amikor az egy interjú alkalmával elmondta neki: tud Burros zsidó származásáról.

„… Dwight D. Eisenhower nemcsak a nemzetiszocialista rendszert gyűlölte megszállottan, hanem mindent, ami német. Az amerikai és a francia megszállási zónában több mint ötmillió német katonát zsúfoltak össze szögesdróttal bekerített gyűjtőhelyeken...

Mind a mai napig széles körben elfogadott az a téves nézet, miszerint a nemzetiszocialista Nagynémet Birodalom 1941. június 22-én egy meglepett, katonailag felkészületlen Szovjetuniót támadott meg, amelynek Németországgal szemben semmiféle agresszív szándéka nem volt.