1945. január 24-én munka után hazafelé menet Budapesten, a Bethlen Gábor utcában mellém toppant két tatárképű szovjet katona, és fegyverrel egy közeledő, civilekből álló csoportba kényszerített.
Az Alsóerdősor utcában betereltek egy betonpincébe, és ránk zárták az ajtót. Lehettünk 50-60-an. Másnap hajnalban ötösével felsorakoztattak és gyalog útba indítottak az alábbi útvonalon: Baross tér–Kerepesi út–Sashalom–Mátyásföld–Cinkota–Kistarcsa–Gödöllő.
A megérkezéskor az egész csapatot egy hatalmas birkaólba terelték. Földre szórt szalmán fekve, étlen-szomjan töltöttünk el 5 napot.
Január 30-án reggel mindenkit kizavartak az akolból, és továbbhajtottak egy nagy épület elé, amely kettős szögesdróttal volt körülvéve, négy sarkán reflektoros őrtornyokkal és golyószórós őrökkel. Motozás és zabrálás után engedtek csak be az épületbe. Állítólag már 20 000 fogoly tartózkodott ott.
Február 10-én kezdődött a bevagonírozás, aminek a vége a sztalinoi 6. és 13. tábor, majd a dzsezkazgani büntetőláger (Kazahsztán) lett.
Baranyai Béla – Budapest
HH 1993/1.
|
|
|
|
|
|
