Kövess minket -on és -en!

1944. április 3-áról 4-ére virradó éjjelen érte az első bombatámadás Budapestet. A 15. amerikai légi hadsereg pusztító, rengeteg polgári áldozatot követő csapása volt a nyitánya annak a csapássorozatnak, mely kis híján az ország teljes szovjet megszállásáig tartott.

A szövetségesek 1945 márciusáig támadtak magyarországi, általuk a Balkánhoz sorolt célpontokat.

"Villogtak a szirénák, dübörögtek a légoltalmi ütegek, kísérteties motorzúgás reszkettette a levegőt a magyar főváros fölött: mint a hivatalos jelentések beszámolnak erről. Középmagyarország több helyén, így a főváros ellen is terrortámadást intéztek az angol-szász repülőgépek. Komor füstoszlopok törtek az ég felé, lángtenger ölelte át egyik- másik lakóházat" – így számolt be az Új Nemzedék című lap április 4-i száma a magyar fővárost a második világháború alatt ért első bombatámadásról.

A 15. amerikai légi hadsereg 1944. április 3-án, az éjjeli órákban támadta meg a magyar fővárost. Az ekkor kezdődött szőnyegbombázással vette kezdetét a Budapestet 1945 márciusáig sújtó légitámadások esztendeje. A cél a vasúti hálózat, az olajgyártó kapacitás és a hadiipar megsemmisítése volt.

Ezt a célt egyértelművé tette az Amerikai Légierő vezérkari főnökének március 28-án 17 óra 05 perckor küldött távirati utasítása a Földközi-tengeri Szövetséges Légierő Algíri Főhadiszállásának. Ebben többek között ez olvasható: "(...) bombázási célpontok a Balkánon: (I) Bukarest, vasúti csomópont, (II) Ploeşti, vasúti csomópont, (III) Budapest, vasúti rendező pályaudvarok, (IV) Szófia és városok Bulgáriában." Az okmány egyértelművé teszi, hogy a Budapest ellen végrehajtott első amerikai bombatámadás hadászati célja a magyarországi vasúti közlekedés bénításával az 1944. tavaszi szovjet offenzívák támogatása, a német utánpótlási szállítások akadályozása volt. Az Egyesült Államok és a brit hadvezetés Magyarországot a Balkán-államok közé sorolta.

Apokaliptikus állapotok a pusztítás után

A felszállt amerikai kötelékek Budapest közelében egy repülőgépgyárat, Budapesten egy rendező pályaudvart bombáztak. A támadó köteléket 137 vadászrepülőgép oltalmazta. A kísérővadászok és a bombázók lövészei 24 ellenséges repülőgép lelövését jelentették.

A Ferencvárosi pályaudvar és környékére összesen 240 db 500 fontos rombolóbomba csapódott be. A BG 29 db Liberatora 11 óra 28 és 42 perc között 6400–7300 méter magasból 290 db 500 fontos rombolóbombát vetett a rendező pályaudvarra. "A célpontot füst takarta – jelentették –, a bombák többsége a füst fedte célpontra és a Csepel-sziget északi végére esett nagy szórással." Felvetődhet a kérdés, ha nem látták a célpontot, akkor mit bombáztak? Azt a tényt, hogy az egy célpontot bombázó kötelékek negyedik-ötödik hulláma a portól és füsttől már nem látott szinte semmit, az amerikai légierő vezérkara a háború végéig nem vette figyelembe – olvashatjuk a Légi Háború Magyarország felett című könyvben.

A magyar fővárost ért kár hatalmas volt, magasra tehető a polgári veszteségek száma, hiszen a találatok számos lakónegyedet és Budapest környéki települést is érintetettek. A Mária Valéria-teleptől egészen a Duna-ágig, illetve a Vágóhídtól – keresztül Pestszenterzsébeten – Kispest középső területéig hullottak a bombák.

"A városból kivezető főútvonalról (Soroksári út - a szerk.) az egyik mellékutcába fordulunk be. De mindjárt meg is állunk… Az úttesten tégladarabok, szerterepült gerendák, ablakdeszkák. (...) Akik az óvóhelyen voltak, mind megmenekültek. Rájuk omlott ugyan a ház, de az óvóhelyek… vészkijáratán kimenekültek. De a kapu alatt emberek vannak. Állítólag egy rendőr, két gyermek és néhány asszony is" – olvasható a Függetlenség című lap tudósításában.

A károkozás és annak hatásai apokaliptikus méreteket öltöttek, nemcsak a fővárosban:

"Az egyik pestkörnyéki városban igen súlyos károk keletkeztek. Zápor módjára zuhantak itt bombák, az egyik éppen a Városháza épületét érte. Kiszakította a középső részét, csak a két tornya maradt épen. Igen sok utcában dőltek romba kis családi házak".

Leállt a közlekedés, tömegek áramlottak az utakon, megkezdődött a spontán kiáramlás is a fővárosból, melyet a kormány azonnal szervezett körülmények közé terelt:

"Menekülők ezrei vonulnak a pestkörnyéki utakon" – olvasható a Pesti Hírlap április 5-i számában. "Most egy katonai autóra kapaszkodom fel. Fel-felvillanó lámpával, állandóin tülkölve halad csak a kocsi a széles-köves úton. Mindenütt emberek, az út két oldalán mennek, munkások,, iparosok, tisztviselők, otthonukba, vagy el az otthonukból. Nincsen erre sem villamos közlekedés, nem megy- a helyiérdekű sem és így gyalog mennek az éjszakában. Néha felvillan egy-egy fehér batyu".

Százezreket evakuáltak Budapestről

Április 4-én összeült a kormány. Első intézkedésével azonnal kiterjesztette a statáriumot a légiriadók alatt elkövetett minden nagyobb bűntényre, rablásra, fosztogatásra, gyilkosságra – és az elsötétítés megsértőire.

A légoltalmi kiürítési kormánybiztos még aznap közleményt adott ki Budapest és közvetlen környékének – Budafok, Kispest, Pestszenterzsébet, Pestszentlőrinc, Rákospalota és Újpest megyei városok, valamint Albertfalva és Csepel községek – kiürítésére. A következő napokban meg is kezdődött a veszélyeztetett körzetek kiürítése. Valószínűleg több százezer emberről van szó. A vonatok nagy számából mintegy 200–300 ezer főre lehet következtetni. A későbbi támadások során e helyeken már lényegesen kisebb volt a lakosság vesztesége.

Az első támadás áldozatait még ünnepélyes között temették el, később, amikor a légicsapások szinte összefolytak, erre természetesen már nem volt lehetőség:

"A hétfői terrortámadás hősi halottainak első csoportját csütörtökön délután helyezték örök nyugalomra a rákoskeresztúri temetőben. Az egyszerű fekete koporsók, mint katonák sorakoztak egymás mellett (…) Negyvenhat felismerhetetlenségig összeroncsolt hős áldozat névtelenül került egy hatalmas közös sírtáblába" – írja az Új Nemzedék április 8-án.

Üvegcserép-tenger a Nagykörúton

A következő nagyobb bombatámadás június 25-ről 26-ra virradó éjszaka érte a fővárost. A RAF 205. BG-je (75 db Wellington, 21 db Liberator és 8 db Halifax) indult Budapest és Csepel olajfinomítóinak bombazására. A 104 brit éjszakai nehézbombázóból 100 ért a célterület fölé, és 165,56 tonna bombát – jórészt gyújtóbombát – dobtak le. A kiteljesedő bombázóoffenzíva 1944 júliusában érte el a csúcspontját. A legerősebb szövetséges bombatámadás 1944. július 2-án érte hazánkat.

A fővárost ért amerikai terrortámadások közül (a korabeli sajtó egyöntetűen így nevezte a légitámadásokat) a június 25-i volt az egyik legpusztítóbb. A Pesti Hírlap tudósítója így számol be az immár a belvárost is elérő légicsapások következményeiről, az amerikai szemszögből a "Balkán részeként" támadott Nagykörúton botorkálva a támadás éjjelén:

"Csak úgy csikorog a sok üvegcserép a lábunk alatt. Óriási porfelhő van, alig látunk valamit, de már rengeteg ember verődött össze a szomszéd házakból is. A légoltalmi őrség tagjai, rendőrök figyelmeztetik a kíváncsiskodókat, hogy a beomlott épületről bármely pillanatban téglák zuhanhatnak le, menjenek tovább. Valami drótba botlunk bele. Éppen akkor hallatszik a sötétben a figyelmeztető kiáltás: Vigyázat, elszakadt a villany drót! (…) Virradatkor már jobban látni a pusztítást, az ismert körúti kávéház neonbetűit is a járdára dobta a légnyomás. A villamos csak a körút sarkáig közlekedik a nagy keresztutcán. Mindenütt lakóházat találtak el (…)"

Az 1944 nyarán a Magyar Királyságot ért légicsapások számos, akkor még csak néhány esztendeje visszatért, korábban elcsatolt városunkat is érintették. Itt sem voltak tekintettel a polgári lakosságra a szövetséges erők. Kányádi Sándor Halottak napja Bécsben című költeményében olvasható:

"Ezerkilencszáznegyvennégy június másodikán
nagyvárad szőnyegbombázásakor egy anyának
négy szép gyermeke maradt a romok alatt
kettő négy hat nyolc
éves korukban ölték meg őket
mondja el minden esztendőben a feleségem
amikor már idáig ér a naptár-igazítással
ez az ő békeverse
poklot miattuk ki reszket
aki győzött aki vesztett?"

A Liberatorok után a földön is "felszabadítanak"

1944 nyarától már nemcsak a levegőből érték csapások Magyarországot. Az Európából a sztálini parancs alapján minél nagyobb területet megszállni igyekvő, zsákmányra éhes szovjet erők a nyár folyamán az 1. M. Kir. Hadsereggel szívós harcot folytatva, a Kárpátok térségében megközelítették a magyar határt. Augusztus 20-tól a szövetséges hadászati légierők elsőrendű feladata lett Magyarországon a 2. és 3. Ukrán Frontok támadásának hadászati biztosítása, majd szeptember elejétől Magyarország rákényszerítése a háborúból való kiválásra.

A hónap végétől rendszeressé váltak a szovjet harcászati és hadműveleti bombázókötelékek magyarországi célpontok elleni támadásai is. A sorozatos és nagy erejű angol–amerikai, illetve szovjet légitámadásoknak egyik célja az volt, hogy a német–magyar légierő megtörésével, bázisai pusztításával segítsék a német Dél-Ukrajna hadseregcsoport gyors szétzúzását, a másik pedig az, hogy a magyarországi, észak-szerbiai, illetve dél-erdélyi vasúti csomópontok bombázásával megakadályozzák a német erők kivonását Romániából, és a német–magyar csapatok nyugat–keleti irányú átcsoportosítását.

1944 augusztusának végére nemcsak a légi, hanem a szárazföldi hadműveletek is elérték Magyarországot.

Az 1944 október 15-i sikertelen kiugrási kísérlet után az angol–amerikai, illetve a szovjet légierők tevékenysége gyakran átfedi egymást, és bár van a Szovjetunió és a szövetségesek között egy megállapodás, hogy az Egyesült Államok hadászati bombázói a támadó Vörös Hadsereg előtti 300 kilométeres sávon belül – az esetleges tévedések elkerülése végett – nem hajtanak végre bombatámadást, a gyakorlatban ezt nem tartották be.

A Budapest elleni légitámadásai során az amerikai légierő összesen 3 336 bombázógépet bevetve, 77 935 darab, 7 475,07 metrikus tonna (8.239,85 rövid tonna) tömegű bombát dobott le.

A Magyarország elleni utolsó bombatámadás 1945. március 26-án került sor, ekkor a 304. Wing Liberatorai Szombathely pályaudvarát bombázták.

Kövess minket -on és -en!

Immár 30 év telt el azóta, hogy 1914-ben szerény erőmmel szolgálatba álltam az első világháborúban, amelyet ráerőltettek a Birodalomra.

Magyarországon születtem, ahonnan 1982-ben, 18 évesen szöktem el. 1984-ben New Yorkban telepedtem le azzal a szándékkal, hogy művész leszek, de közel egy évtizedes küzdelem után rájöttem, hogy sohasem lehetek az.

Az emberek szavai, még azok is, melyeket a sugallat szülte, másra fordíthatóak, a szavaktól függnek, hozzájuk lehet adni és el lehet belőlük venni, és esendő halandók eltorzíthatják őket. Ezért minden írást vagy befolyást, régit vagy újat át kell szűrni a természeti törvény szűrőjén.

Geopolitikai szempontból semmi sem indokolja, hogy Európa az Egyesült Államok „szövetségese” (valójában csatlósa) legyen, ezért az atlantista projekt nem más, mint amerikai megszállás meghatalmazott (proxy) útján.

Három náció volt az óriási lágerben: németek, japánok és magyarok. Nekünk, magyaroknak a japánok jelentették a szenzációt. Voltak vagy tízezren. Az atombomba ledobása után magát megadó mandzsúriai hadsereg egy része került ide. Fegyelmezettségük, összetartásuk csodálatra méltó volt.

A katonai kommentátorok többnyire egyetértenek abban, hogy a Kurszk környékén zajló ukrán diverzánsakciónak stratégiai értelme gyakorlatilag nincs, és legfeljebb arra szolgál, hogy erősítse a sorozatos harctéri kudarcok miatt igencsak letargikus ukrán katonák harci morálját.

Az aHang nevű baloldali civilszervezet egyik koordinátora fordult Budapest rendőr-főkapitányához, hogy betiltasson vele egy magánrendezvényt – írja a Magyar Jelen.

Amikor a kommunisták átvették a hatalmat egy ország fölött, az első dolguk, amit tettek, az volt, hogy elkobozták a magánkézben lévő összes fegyvert, hogy megtagadják a néptől annak fizikai lehetőségét, hogy ellenálljon a zsarnokságnak.

Ukrán nacionalisták százai vonultak végig Lemberg központjában fáklyákkal és piros-fekete zászlókkal újév napján.

Gyorsított bírósági eljárással két év börtönbüntetésre ítéltek egy patrióta francia férfit, aki akciót tervezett az olimpiai fáklyát vivő staféta ellen.

„Ne egyen annyit Carius, ha haslövést kap, nem tesz jót!” Tréfálkozott Schwaner őrnagy Otto Cariusszal, a Wehrmacht 502. nehézpáncélos-osztálya 2. századának parancsnokával 1944. július 24-én reggel.

Semmi sem tudja megakadályozni az új nemzedékeket abban, hogy szeressék Adolf Hitlert.

Izraeli tinédzset vettek őrizetbe és ítéltek pénzbüntetésre, miután „náci” tisztelgést hajtott végre Auschwitzban. Az izraeli oktatási minisztérium is reagált a történtekre, elfogadhatatlannak nevezte a kiskorú viselkedését. 

Egy 21 éves nemzetiszocialista aktivista titokban rögzített beszélgetéseit felhasználják a terrorizmus vádjával kapcsolatos perében Kanadában.

„Antifasisztaként kriminalizáltak az Orbán-rezsim alatt” – Ilaria Salis olasz szélsőbaloldali verőemberből lett EP-képviselő, valamint társai emelték fel hangjukat a magyar igazságszolgáltatással szemben az Európai Parlamentben.