A Führer „csodafegyvere” volt az első eszköz, ami kijutott a világűrbe

Kövess minket -on és -en!

A nemzetiszocializmus szolgálatába állt tudósok és mérnökök számos olyan új eszközt alkottak, amelyek – így köztük a sugárhajtású repülőgép, az első cirkáló, illetve ballisztikus rakéta – döntő hatást gyakoroltak az 1945 után kibontakozó hidegháború fegyverkezési versenyére. 

Ezek közül is kiemelkedik az A-4/V-2 kódnevű folyékony hajtóanyagú ballisztikus rakéta, ami technikai paramétereit tekintve messze megelőzte a saját korát. Az SS kötelékében dolgozó német rakétamérnökök a második világháború után amerikai alkalmzásba kényszerülve jelentős szerepet játszottak az első ember Holdra szállásában is.

Adolf Hitler frissen hatalomra jutott kancellárként 1934-ben egy különleges bemutatóra kapott meghívást. A bemutatón a német hadsereg fizikus diplomával rendelkező tüzérségi tábornoka, a Walter Dornberger felügyelete alatt álló kísérleti rakétakutatási csoport egyik továbbfejlesztett etanollal és folyékony oxigénnel hajtott A2 rakétája emelkedett a magasba.

A Führert a látottak annyira lenyűgözték, hogy azonnal katonai programmá minősítette a rakétakutatást, az ebben résztvevő mérnököket és tudósokat pedig előléptette a hadseregbe. A csoport messze legtehetségesebb tagja egy fiatal mérnök, a berlini Humboldt Egyetemen doktorátust szerzett Wernher von Braun volt. Az arisztokrata felmenőkkel rendelkező von Braun 13 éves korától kezdett érdeklődni az űrutazás lehetősége iránt. Az 1920-as években a kozmoszba való kijutás még a tudományos-fantasztikum világába tartozó álom volt csupán.

A fiatal von Braunt lenyűgözte a német kísérleti rakétatudomány atyja, Hermann Oberth professzor 1925-ben kiadott „Rakéta a világűrben” (Die Rakete zu den Planetenräumen) című könyve, és ennek hatására határozta el, hogy életét az űrutazás technikai feltételeinek megteremtésére szenteli. A Berlini Műszaki Egyetem hallgatójaként csatlakozott a Német Űrutazási Társasághoz, ahol kamaszkori példaképe, Oberth professzor asszisztenseként dolgozhatott. Oberth munkássága alapozta meg a híres orosz rakétatudós, Konsztantyin Ciolkovszkij, valamint az amerikai Robert Goddard elméletének, a folyékony üzemanyagú rakétahajtásnak a gyakorlati megvalósítását. Ebben pedig tanítványa, Wernher von Braun játszotta a főszerepet. 1944 júniusában a von Braun kifejlesztette A4 – később V2 – ballisztikus rakéta egyik kísérleti példánya első ember alkotta eszközként elérte a világűrt.

Heinrich Himmler, az SS vezére is az űrbe vágyott

Wernher von Braun rakétamérnöki karrierjének kezdete egybeesett Adolf Hitler és a nemzetiszocialista párt németországi hatalomátvételével. Miután a Führer titkos katonai programnak nyilvánította a rakétakutatást, von Braun a hadsereg kötelékében dolgozhatott tovább gyermekkori álma, a világűr elérésének megvalósításán, végül az SS-be is belépett.

A rakétafejlesztési kutatócsoport vezetőjét, Dornberger tábornokot valósággal lenyűgözte az ifjú von Braun briliáns tehetsége, ezért 1937-ben, amikor a Balti-tenger partján fekvő Peenemündében megnyitották az új titkos rakétakísérleti telepet, von Braunt nevezte ki ennek élére.

Az ekkor még csak 25 éves fiatal báró, aki a lelke mélyén mindig is a világűr eléréséről álmodott, sok kísérlet és számos keserves kudarc után 1942-re alkotta meg a történelem első működőképes folyékony hajtóanyagú rakétáját, ami már alkalmas volt arra is, hogy „megkarcolja” a világűrt. Az új konstrukció, az A (Aggregat) sorozat negyedik típusa, ami ezért az A4 kódnevet kapta, már valódi ballisztikus rakétának számított, aminek az első kísérleti példánya egy tonnás robbanófejjel képes volt 177 kilométeres röppályát megtenni, az 1942. október 3-i harmadik kísérleti fellövése során addig még soha nem látott 80 kilométeres magasságot ért el a pályája csúcsán.

Az A4-el elért sikerek miatt Heinrich Himmler birodalmi vezető (Reichsführer-SS) elérte Hitlernél, hogy a rakétafejlesztési programot vegye át a hadseregtől, és rendelje azt az SS alá. Wernher von Braunt és civil munkatársai beléptek az SS kötelékébe, ahol von Braun SS-Sturmbannführer (őrnagyi) rangot kapott. Az A4 sorozatgyártását – további folyamatos kísérletek mellett –, 1943-ban kezdték el. 

A nemzetiszocialista Nagynémet Birodalom rakétája volt az első ember alkotta eszköz, ami kijutott a világűrbe

Ahogy a háborús események egyre kedvezőtlenebbé váltak Németország számára, főleg a szövetségesek 1944. június 6-i normandiai partraszállása után Hitler egyre türelmetlenebbül követelte az általa V2-re (Vergeltungswaffe-2), vagyis 2-es számú megtorlófegyverre átnevezett ballisztikus rakéta bevetését.

A több mint 14 méter magas és csaknem 13 tonna össztömegű V2 hiperszonikus ballisztikus rakéta volt, ami az alkohollal és folyékony oxigénnel hajtott és Walter Thiel tervezte rakétamotorjával 5630 km/órás maximális sebességet ért el, megdöntve minden korábbi ember alkotta eszközzel elért addigi sebességrekordot.

Giroszkópos navigációs berendezése azonban igen kezdetlegesnek számított, ezért a V2-vel nem volt lehetséges a pontos célzás. 1944. június 20-án az egyik kísérleti fellövés alkalmával a történelem első ember alkotta eszközeként először törte át a világűr határát jelentő Kármán-vonalat, és 176 kilométeres magasságot elérve kijutott a világűrbe.

A Kármán-vonal a világűr provizórikus határa, ami 100 kilométeres magasságban húzódik. Ez az a magasság, ahol egy légi jármű már nem tud felhajtóerő segítségével repülni, és el kell érnie az első kozmikus sebességet (7,9 km/sec), ahhoz, hogy pályán maradjon. Ezt a határt a világhírű magyar származású fizikus, az aerodinamika atyja, Kármán Tódor számolta ki.

Az 1944. június 20-i Kármán-vonal áttörés csaknem másfél évtizeddel előzte meg az első szovjet műhold, a Szputnyik-1 útját, bár az is igaz, a szovjet műhold volt az első olyan űreszköz, ami orbitális pályára állt a Föld körül, nem pedig csak ballisztikus „ugrást” hajtott végre a kozmoszba.

A világűrt is elérő V2, mint „csodafegyver”, sajnos végül nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. Noha 1944. szeptemberétől London, illetve a szövetségesek kezére került Antwerpen, a fontos belga kikötőváros bombázására egyaránt bevetették a V2-t, de ez már nem változtatott a háború menetén, és nem tudta megakadályozni a nemzetiszocialista rendszer pár hónappal később bekövetkezett összeomlását.

Wernher von Braunt és negyven másik, a V2 kifejlesztésében részt vett német rakétatudóst, attól függetlenül, hogy a nemzetiszocialista párt és az SS tagjai voltak, 1945-ben az amerikaiak az Egyesült Államokba hurcolták, és bevonták őket a németekétől ekkor még jelentősen elmaradt amerikai rakétafejlesztési programba.

Kövess minket -on és -en!