Az SS-toborzások harmadik hulláma Magyarországon

Kövess minket -on és -en!

1944. február 15-21. között Magyarországra látogatott Lorenz SS-Oberführer, a VoMi vezetője, hogy tárgyalásokat folytasson Basch népcsoportvezetővel a toborzások eddigi elért és a jövőben elérendő eredményeiről.

A harmadik SS-toborzás előkészítésére Basch népcsoportvezetőt Berlinbe rendelték, aki március 8-12. folyamán az SS Vezetési Főhivatala és a VoMi tisztviselőivel, majd 13-tól Bécsben Ernst Kaltenbrunner SS-Obergruppenführererrel, a Birodalmi Biztonsági Főhivatal főnökével (RSHA) tárgyalt. A megbeszélések során nyilvánvalóvá vált, hogy a további, jóval szélesebb körű SS-toborzások végrehajtása érdekében Magyarországon kormányváltásra van szükség.

Március 19-én, vasárnap német csapatok vonultak be Magyarországra. Március 22-én a németek a számukra jóval készségesebbnek mutatkozó Sztójay-kormányt neveztették ki. A belpolitikai fordulattal párhuzamosan lehetővé vált az SS-toborzások kondícióinak radikális megváltoztatása. A németek ezúttal – a Volksbund listái alapján kiküldött személyes behívók által – a Wehrmacht számára lényegében sorozást akartak bevezetni Magyarországon.

A bevonulással párhuzamosan bővültek mind az Allgemeine-, mind pedig a Waffen-SS magyarországi intézményei. Az SS lefoglalta magának a báró Hatvany család tulajdonában lévő Erdődy-palotát (Budapest I. kerület, Verbőczy – ma Táncsics Mihály – utca 7.), amely az Allgemeine- és a Waffen-SS magyarországi főparancsnoki épületéül szolgált. Március 31-től 1945. áprilisáig Otto Winkelmannt nevezték ki magasabb SS- és rendőrparancsnoknak Magyarországon (Höherer SS- und Polizeiführer in Ungarn), aki azonban főleg nem a Hatvany-palotában, hanem 1944. december 15-ig a személyes szálláshelyének lefoglalt Vida-villában (Budapest I. kerület, Bérc utca 13-15.) tartózkodott. Winkelmann március 20-tól közvetlenül „a birodalom teljhatalmú megbízottjának [Edmund Veesenmayer] törzséhez nyert beosztást (…), aki a megbízott politikai utasításai szerint járt el.”

Ugyancsak március 31-vel Himmler létrehozta a „Waffen-SS parancsnoka Magyarországon” szolgálati beosztást, amely beosztást első ízben Georg Keppler SS-Gruppenführer, a Waffen-SS altábornagya töltötte be, állomáshelye szintén a Hatvany-palota volt. Szeptember 1. és november 1. között a magyarországi Waffen-SS csapatok parancsnoka Karl Pfeffer-Wildenbruch SS-Obergruppenführer, a Waffen-SS és a rendőrség tábornoka, aki beosztását csak október elejével foglalta el Magyarországon. November 1-i hatállyal a Waffen-SS parancsnoka Magyarországon ismét Keppler lett. A Waffen-SS magyarországi parancsnoka csak formailag, az esetleges karhatalmi feladatok megoldása miatt volt Winkelmannak alárendelve.

A közelgő toborzások adminisztratív, s koordinációs feladatainak ellátására Heermann SS-Sturmbannführer vezetésével felállították az SS Magyarországi Kiegészítő Parancsnokságát (SS-Ersatzkommando Ungarn, Budapest VI. kerület, Munkácsy Mihály utca 5-7.), amely a bécsi székhelyű Délkeleti Térség Kiegészítő Parancsnokságán keresztül (SS-Ergängzungstelle Südostraum) kapcsolódott a Waffen-SS berlini Kiegészítő Hivatalához (Ergängzumsamt der Waffen-SS). A hivatal magyarországi kirendeltségének feladata volt a későbbi harmadik toborzóakció során – a Volksbund által összeállított listák alapján – a behívók kiküldése.

A Waffen-SS magyarországi állomásoztatására fordított váratlan kiadás egyébként az 1944-es költségvetési évben (április 13-től december 31-ig) 50 millió magyar pengő volt. Ebből az új hadosztályok felállításának személyi- és dologi (azaz nem hadianyagi) költségei 10 millió pengőbe kerültek. További 20 millió pengőt költöttek a magyarországi lóállomány és a hozzájuk tartozó szerszámok felvásárlására, amelyet elsősorban – leszámítva más alakulatok vonatalakulatait – a Magyarországon felállításra kerülő SS-önkéntes-lovashadosztálynak (a későbbi 22. „Maria Theresia” SS-lovashadosztály), illetőleg a Magyarországon feltöltés alatt levő 8. „Florian Geyer” SS-lovashadosztálynak szántak. A Waffen-SS önkéntesek családtagjainak segélyezésére további 20 millió pengőt költöttek. (A Wehrmacht állomásoztatásának teljes, 1944. évi kiadásai Magyarországon elérték a 200 millió pengőt.)

A következő, lényegében kiszélesített SS-toborzások tárgyában az új magyar kormány egy tagjával, Csatay Lajos honvédelmi miniszterrel először, március 25-én Georg Keppler, a Waffen-SS magyarországi parancsnoka tárgyalt. Csataynak egyelőre nem volt kifogása a németek szándékával szemben függetlenül attól, hogy az új egyezmény tervezete számos vonatkozásban eltért a korábbiaktól. A honvédelmi miniszter valójában az SS szándékainak egyik ellenzőjének számított a Sztójay-kormányban, s – Jaross Andor belügyminiszter támogatása mellett – a tervezett toborzás feltételeinek mérséklése mellett foglalt állást. Végül is a magyar kabinet elutasította ugyan a sorozást, de – Sztójay miniszterelnök hatására – úgy határozott, hogy minden magyar állampolgár, aki magát szabadon németnek vallja és aki németül beszél, toborozható a német Waffen-SS-be.

A kabinetülések alapján, március 31-én „a népi németeknek a Waffen-SS kötelékébe való bevonása kérdésében Sztójay a német tervezethez kidolgozott magyar ellenjavaslatot adott át. A magyar tervezet” – írja Veesenmayer Ribbentrop külügyminiszternek készített jelentésében – „nagy százalékban és fontos pontjaiban egyezik a miénkkel. Fennálló eltéréseket ma délután Winkelmannal átdolgozom. Az ügyet még e héten, mint remélem, a mi értelmezésünkben [kiemelés az eredetiben – K.Z.A.] valósítom meg.”

A két kormány közötti nézeteltérés elsősorban az önkéntesség elve köré csoportosult. A német fél szerint az egyezményben az minősülne német származásúnak, akinek legalább három nagyszülője német, vagy aki magát németnek vallja. A magyar kormány azonban ragaszkodott ahhoz, hogy az egyezmény leszögezze: német származású az, aki magát önként németnek vallja. 

1944. április 14-én megszületett az SS-toborzások harmadik hullámát elindító megállapodás, amelyet ezúttal nem szóbeli jegyzékekkel, hanem írásbeli megállapodással rögzítettek. A harmadik magyar-német államközi egyezményt Csatay Lajos honvédelmi miniszter és Edmund Veesenmayer birodalmi megbízott írta alá.

A megállapodás főbb pontjai az alábbiak voltak:

721. (3. §.) „Magyar állampolgárságú, állampolgárság nélküli és idegen állam polgárságú, német népiséghez tartozók valamennyi évfolyama közös meg egyezéssel a háború tartamára a német véderő [Wehrmacht] (Waffen-SS) rendelkezésére bocsáttatnak. A szolgálati kötelezettség [kiem. tőlem – K.Z.A.] a betöltött 17. évvel kezdődik.”

2. (4. §.) Az egyezmény alkalmazása során német népiséghez tartozónak tekintendő az, aki életmódja és népiségi ismertetőjegyei alapján magát németnek mutatja, illetőleg magát önként németnek vallja.

3. (5. §.) Az SS-alakulatok felállításánál mind a polgáril szektor alkalmazottai (beleértve a tartalékosokat és a katonai szolgálatot eddig nem teljesítőket is), mind pedig a honvédségi személyek jöhetnek számításba.

4. (6. §.) Az ipar és a bányászat termelési produktivitásának megőrzése, valamint a honvédség harckészségének fenntartása érdekében a speciális képesítésű és nélkülözhetetlen szakemberek csak kisebb részben sorozhatók. Ezek arányát az alkalmasnak minősült behívottak 10,5 százalékban maximálták.

5. (7. §.) A magyarországi önkéntesekből létrehozandó új SS-alakulatok a magyar állam területén állítandók fel, s az ehhez szükséges szálláskörleteket és gyakorlótereket a honvédelmi miniszter bocsátja rendelkezésre.

6. (8. és 10.§.) A jelentkezők összeírását, sorozását és behívását az SS Vezetési Főhivatala magyarországi kiegészítő parancsnoksága útján végzi (SS-Ersatzkommando Ungarn) egyetértésben a Honvédelmi Minisztériummal. Utóbbinak – az eddigi gyakorlathoz hasonlóan – az SS Magyarországi Kiegészítő Parancsnokságától meg kell kapnia a behívottak listáját.

7. (12. §.) A német Wehrmachtba (és a Waffen-SS-be) behívott magyarországi önkéntesek magyar állampolgárságukat megtartják, de szolgálatuk idejére megszerzik a német birodalmi állampolgárságot is.

A harmadik toborzás korosztályos határait kiszélesítették az 1894-1927 között születettekre, vagyis minden 17 és 50 év közötti, német származásúnak vélt férfire. Az önkéntesek az egyezmény megkötését követően már szabályos behívók alapján jelentek meg a sorozóbizottságok előtt. A megállapodás 3. §.-nak joghézaga pedig lehetővé tette, hogy a toborzóakció során magyar származásúakat, vagy asszimilálódott, németül nem tudó önkénteseket is sorozzanak a Waffen-SS (és a Wehrmacht) állományába.

Április 23-án, a Volksbund bonyhádi nagygyűlésén, ünnepélyes keretek között Franz Basch bejelentette az újabb toborzások kezdetét.

Május 30-án az alapegyezményt, szintén Csatay és Veesenmayer között, egy kiegészítő egyezmény követte, amelynek értelmében lehetővé vált a 17-30 éves népi német nők toborzása a Németországban felállítandó SS-kisegítő csapatok (SS-Helferinnekorps) számára.

A toborzások során mind jobban kiéleződött az ellentét – a Volksbund terminológiája szerinti – „barnák” (a népcsoportszervezet tagjai és támogatói), „feketék” (a Volksbundtól tartózkodó, főleg keresztényszocialista beállítottságúak) és a „magyarosok” (asszimilálódott német származásúak) között.

Augusztus 25-ig a magyarországi Volksbund 202 000 népi németet vett fel a sorozási listára, amelyek közül – a HM kiértékelését követően – csak 131 000 főt tettek szabaddá az SS számára. Az országban működő 30 sorozóbizottság addigra 42 000 főt bevonultatott. A németek azonban elégedetlenek voltak az eredménnyel, s a sorozási munkálatokat már korábban be akarták fejezni.

Eközben – a román fordulat miatt – kezdetét vette a népi németek Észak-Erdélyből, majd a Bácskából és a Bánátból való kitelepítése. A kitelepítések irányítója Weibgen SS-Standartenführer volt, a feladat végrehajtására parancsnoksága alá 10 SS-tiszt, valamint 280 altiszt és közkatona tartozott.

A bácskai magyar részeken a toborzások főleg 1944. szeptember-október folyamán zajlottak, elsőként az Észak-Bácskával szomszédos falvak (Vaskút, Gara, Csátalja, Bácsbokod, Bácsalmás, Csávoly, Hajós, Nemesnádudvar stb.) lakosságát hívták be. Szeptember 15-én például legalább 4000 fős lélekszámú Vaskútról 400 fő, majd két nappal később további 300, összesen 700 önkéntes vonult be. Ők később a 31. SS-önkéntes-gránátoshadosztály katonái lettek.

Az SS-toborzások harmadik hulláma során besorozott önkéntesek számáról pontos adatokkal nem ismertek. Szeptember végéig a besorozottak teljes létszáma 55 000-60 000 főre emelkedett, s a harmadik toborzóakció alatt – becslések alapján – körülbelül 80 000-100 000 önkéntest soroztak be.

A harmadik SS-akció sorozottjai – igazodva az egyezmény 7. §.-hoz – elsősorban a Magyarországon felállításra kerülő Waffen-SS hadosztályokhoz lettek beosztva. Az első önkéntesekből április 29-én kezdték meg felállítani – az eredetileg kizárólag a magyarországi népi német önkéntesekre alapozott – SS-önkéntes-lovashadosztályt az Észak-Dunántúlon, miközben ezzel párhuzamosan töltötték fel a 8. „Florian Geyer” SS-lovashadosztályt is. A 8. SS-lovashadosztályon kívül magyarországi önkéntesekből kapott jelentősebb kiegészítést a 16. „Reichsführer-SS” SS-páncélgránátos-hadosztály és a 18. „Horst Wessel” SS-önkéntes-páncélgránátos-hadosztály is. Ugyancsak a Bácskában, kizárólag az ottani jelentkezésekre számítva állították fel szeptember végétől a 31. SS-önkéntes-gránátoshadosztályt is.

1945. februárjában részben a magyarországi önkéntes-állományból, részben a 8. és 22. SS-lovashadosztályok maradványaiból állították fel Bécs és Prága között a 37. SS-önkéntes-lovashadosztályt, amely a Waffen-SS magyarországi önkéntesek felhasználásával felállított utolsó hadosztálya volt.

Kövess minket -on és -en!