Kövess minket: Telegram — XVkontakte

A skandináv származású, óészaki nyelvet beszélő kereskedő, hajós és harcos vikingek a 8. század vége és a 11. század között Európa szerte rettegett harcosokká váltak.

Hódításuk és portyáik után valóban pusztulás és szenvedés maradt, és valószínűleg ennek köszönhetően az északi népre sokszor sokan mind a mai napig "vademberek" csoportjaiként tekintenek. Pedig ezek a "barbár vademberek" sok tekintetben civilizáltabb életformát követtek, mint délebbi szomszédjaik. 

A vikingek temetkezési rituáléit (mint ahogy életük egyéb aspektusait is) igen nehéz feltérképezni, hiszen kevés írásbeli dokumentum maradt fenn róluk, így a régészek főként a régészeti maradványok alapján tudnak elemzést adni róluk. Ám ezen maradványok szerte Európában megtalálhatók, így viszonylag pontos kép árulhat a szemünk elé.

A legtöbb északi elhunyta után kétféle módon érhette el a túlvilágot: hamvasztással vagy elföldeléssel. A hamvasztás – amely általában halotti máglyával járt – különösen gyakori volt a korai viking korban. Ekkor az a hitbeli meggyőződés volt leginkább elterjedve, hogy a füst segítségével tud a megboldogult eljutni a másvilágra. Az elhamvasztást követően megmaradt maradványokat rendszerint eltemették, általában egy urnában.

Az elhamvasztott maradványok és a holttestek is számos módon kerülhettek a föld alá a nem túl mélyre ásott síroktól kezdve (ilyenekbe általában nőket és gyermekeket helyeztek) a hatalmas méretű, kisebb dombokra hajazó halomsírokig bezárólag.

Az északi mitológiában a hajók – amelyek az élőknek az utazásban voltak segítségükre – a holtak másvilágra történő biztonságos eljutását is szimbolizálták. Néhány sírhalmot hajóformájúra építettek, körvonalaikat pedig kövekből rakták ki. Néhány magasabb társadalmi rétegből származó előkelő esetében még tovább mentek: a saját hajójukban temették el őket.

A bonyolultabb kivitelezésű hajós temetkezések ugyanakkor nem csupán a férfiak kiváltsága voltak. A valaha feltárt egyik legszebb hajós sírhant két asszonynak adatott meg, akik 834 körül hunytak el. Az "Oseberg-hajóként" emlegetett sír őrizte meg az egyik legjobban a sírmellékleteket. A vikingek egyébként is híresek voltak hajóácsolási szaktudásukról, ám az ekkor feltárt hajó mind méretét, mind kidolgozottságát tekintve is egyedülállónak tekinthető. A 21 méter hosszú és 5 méter széles Osebergnek mindkét oldalán 15-15 evező pihent, 9 méter magas árboccal büszkélkedhetett, és 30 embert befogadására volt alkalmas.

A közhiedelemmel ellentétben a temetkezési hajókat csak a legritkább esetben bocsátották vízre, egyrészt a költségei, valamint azért, hogy a legendás viking hosszúhajók ne kerüljenek illetéktelen kezekbe. Így az is valószínűtlennek tetszik, hogy a vízre tett sírhajókat egy, a partról érkező, lángoló nyílvesszővel gyújtották fel.

Függetlenül attól, hogy az elhunyt testét elégették-e vagy sem, néhány rituálé állandó elemként volt jelen a vikingek temetkezési szertartásainál. A megboldogult szinte minden esetben egy újonnan készült, még használatlan ruházatot kapott, valamint a táncos, zenés, étkezéssel és alkoholos italozással tarkított halotti tor sem maradhatott el.

A sírmellékletek, különböző ajándékok értéke általában az elhunyt társadalmi rangjával volt egyenrangú, olykor egyszerűen mellé temették, ám olykor elhamvasztották ezeket a megboldogulttal együtt. A mellékletek igencsak széles skálán mozogtak az ékszerektől kezdve a fegyvereken át a rabszolgákig bezárólag. A norvégiai Flakstad mellett feltárt viking lelőhelyen például egyetlen egy sírban több rabszolga feküdt egykori ura mellett. Néhányukat lefejezték. A DNS-elemzések megállapították, hogy közeli rokonságban biztosan nem voltak az elhunyttal, így minden bizonnyal rabszolgákról lehetett szó, akiket azért gyilkoltak meg, hogy a megboldogult a másvilágon se legyen segítség híján.

Kövess minket: Telegram — XVkontakte

Noha gyászoljuk az eltávozását még 25 év után is, de tudjuk, hogy ő nem halt meg idő előtt, mint ahogy a „senki ember” meghal.

Lassan telnek a napjai, nem tudja a pontos időt és nem bízhat senkiben Ilaria Salis, akinek ügyvédei mindent megtesznek azért, hogy olaszországi házi őrizetet harcoljanak ki – olvashatjuk a szívszaggató sorokat, írja a Mandineren nyomán a Magyar Jelen.

A dunántúli hadműveletekben vettünk részt 1944 őszén és telén. Székesfehérvár eleste után – december 26-án – a balról Pusztavám, jobbról Csákvár–Környe irányába előre törő szovjet csapatok bekerítettek bennünket.

Immár 30 év telt el azóta, hogy 1914-ben szerény erőmmel szolgálatba álltam az első világháborúban, amelyet ráerőltettek a Birodalomra.

Közösség tagja elleni erőszak és plakátrongálás miatt fogtak el egy idős fővárosi férfit – közölte a Budapesti Rendőr-főkapitányság a Police.hu-n.

A „náci fasizmus” elleni partizánharcot éltette Ilaria Salis, a Magyarországon fogva tartott és az olasz szélsőbaloldal által az európai parlamenti választásokon jelöltként indított terrorista a második világháború végére emlékező olaszországi ünnep alkalmából.

Lezajlott tehát a szűk körű izraeli–palesztin fogolycsere, amelynek keretében Izrael „biztonsági okokból” bebörtönzött palesztin nőket és fiatalkorúakat bocsátott szabadon.

A finn rendőrség szerint egy nemzetiszocialista csoport 3D-nyomtatott fegyverekkel készült faji háborúra. A nyomozók szerint a gyanúsítottak „terrorcselekmény elkövetésének szándékával” képezték ki magukat.

A sztálinista rendszer szétválaszthatatlan magától Sztálin személyétől. A bolsevik rendszer működési mechanizmusa gyakorlatilag Sztálin személye köré épült, és a diktátor 1953-as halálával szükségszerűen meg is változott.

Egy francia zsidó újságíró a Jerusalem Post-nak nyilatkozva mondta el, hogy az utcájában számos épületet megjelöltek az antiszemita aktivisták.

Kun Béla, születési és 1916-ig használt nevén Kohn Béla, a 133 napos magyarországi tanácsköztársaság zsidó vezére 1886. február 20-án született.

A szlovák Speciális Büntetőbíróság (ŠTS) hat év börtönbüntetésre ítélte Marián Magátot, akit törvénybe ütköző gondolatok kifejtésével kapcsolatos vádpontokban bűnösnek találtak.

Februárban sorozatos szélsőbaloldali támadások történtek Budapest különböző pontjain, az első hírek szerint az áldozatokat a ruhájuk alapján választották ki az antifasiszta támadók.

Az NZóna Podcast tematikus Homo Viator sorozata ezúttal az 1945-ös budavári kitörést és a Becsület Napját vizsgálja világnézeti szempontból.

Rudolf Hess, Adolf Hitler helyettese, a második világháború alatt  szerepet játszó politikusok közül az egyik legkülönösebb és legérdekesebb egyéniség.