Kövess minket: Telegram — XVkontakte

A skandináv származású, óészaki nyelvet beszélő kereskedő, hajós és harcos vikingek a 8. század vége és a 11. század között Európa szerte rettegett harcosokká váltak.

Hódításuk és portyáik után valóban pusztulás és szenvedés maradt, és valószínűleg ennek köszönhetően az északi népre sokszor sokan mind a mai napig "vademberek" csoportjaiként tekintenek. Pedig ezek a "barbár vademberek" sok tekintetben civilizáltabb életformát követtek, mint délebbi szomszédjaik. 

A vikingek temetkezési rituáléit (mint ahogy életük egyéb aspektusait is) igen nehéz feltérképezni, hiszen kevés írásbeli dokumentum maradt fenn róluk, így a régészek főként a régészeti maradványok alapján tudnak elemzést adni róluk. Ám ezen maradványok szerte Európában megtalálhatók, így viszonylag pontos kép árulhat a szemünk elé.

A legtöbb északi elhunyta után kétféle módon érhette el a túlvilágot: hamvasztással vagy elföldeléssel. A hamvasztás – amely általában halotti máglyával járt – különösen gyakori volt a korai viking korban. Ekkor az a hitbeli meggyőződés volt leginkább elterjedve, hogy a füst segítségével tud a megboldogult eljutni a másvilágra. Az elhamvasztást követően megmaradt maradványokat rendszerint eltemették, általában egy urnában.

Az elhamvasztott maradványok és a holttestek is számos módon kerülhettek a föld alá a nem túl mélyre ásott síroktól kezdve (ilyenekbe általában nőket és gyermekeket helyeztek) a hatalmas méretű, kisebb dombokra hajazó halomsírokig bezárólag.

Az északi mitológiában a hajók – amelyek az élőknek az utazásban voltak segítségükre – a holtak másvilágra történő biztonságos eljutását is szimbolizálták. Néhány sírhalmot hajóformájúra építettek, körvonalaikat pedig kövekből rakták ki. Néhány magasabb társadalmi rétegből származó előkelő esetében még tovább mentek: a saját hajójukban temették el őket.

A bonyolultabb kivitelezésű hajós temetkezések ugyanakkor nem csupán a férfiak kiváltsága voltak. A valaha feltárt egyik legszebb hajós sírhant két asszonynak adatott meg, akik 834 körül hunytak el. Az "Oseberg-hajóként" emlegetett sír őrizte meg az egyik legjobban a sírmellékleteket. A vikingek egyébként is híresek voltak hajóácsolási szaktudásukról, ám az ekkor feltárt hajó mind méretét, mind kidolgozottságát tekintve is egyedülállónak tekinthető. A 21 méter hosszú és 5 méter széles Osebergnek mindkét oldalán 15-15 evező pihent, 9 méter magas árboccal büszkélkedhetett, és 30 embert befogadására volt alkalmas.

A közhiedelemmel ellentétben a temetkezési hajókat csak a legritkább esetben bocsátották vízre, egyrészt a költségei, valamint azért, hogy a legendás viking hosszúhajók ne kerüljenek illetéktelen kezekbe. Így az is valószínűtlennek tetszik, hogy a vízre tett sírhajókat egy, a partról érkező, lángoló nyílvesszővel gyújtották fel.

Függetlenül attól, hogy az elhunyt testét elégették-e vagy sem, néhány rituálé állandó elemként volt jelen a vikingek temetkezési szertartásainál. A megboldogult szinte minden esetben egy újonnan készült, még használatlan ruházatot kapott, valamint a táncos, zenés, étkezéssel és alkoholos italozással tarkított halotti tor sem maradhatott el.

A sírmellékletek, különböző ajándékok értéke általában az elhunyt társadalmi rangjával volt egyenrangú, olykor egyszerűen mellé temették, ám olykor elhamvasztották ezeket a megboldogulttal együtt. A mellékletek igencsak széles skálán mozogtak az ékszerektől kezdve a fegyvereken át a rabszolgákig bezárólag. A norvégiai Flakstad mellett feltárt viking lelőhelyen például egyetlen egy sírban több rabszolga feküdt egykori ura mellett. Néhányukat lefejezték. A DNS-elemzések megállapították, hogy közeli rokonságban biztosan nem voltak az elhunyttal, így minden bizonnyal rabszolgákról lehetett szó, akiket azért gyilkoltak meg, hogy a megboldogult a másvilágon se legyen segítség híján.

Kövess minket: Telegram — XVkontakte

Egy angol nemzetiszocialista, akin horogkeresztes zászlókkal, hűtőmágnesekkel és Adolf Hitler portréjával díszített házában ütöttek rajta, gondolatbűnökért került börtönbe Nagy-Britanniában.

Első fokon pénzbüntetéssel sújtotta a Szentesi Járásbíróság azt a férfit, aki tavaly decemberben egy horogkeresztes zászlót rakott ki lakásának ablakába – tájékoztatta a Csongrád-Csanád Vármegyei Főügyészség helyettes szóvivője az MTI-t.

1944 szeptember utolsó napjaiban sajátos közjáték zajlott le az német 503. nehézpáncélos-osztály otthont adó Sennelagerben. Noha az újabb bevetés helyszínét még nem ismerték a katonák, egyes részek már el is indultak.

Neobolsevik Amerikában a fehéreket – konkrétan a heteroszexuális fehér férfiakat – hibáztatni az elképzelhető összes társadalmi gondért, bajért, bánatért valósággal nemzeti sportnak számít, amely a feketék és az etnomazochista fehérek körében hovatovább népszerűbb még a kosárlabdánál is.

1945. január 30-án süllyesztette el egy szovjet tengeralattjáró a Balti-tengeren a többségében második világháborús menekülteket szállító Wilhelm Gustloff német személyszállító hajót. 

„Vádat emeltek négy férfival és egy nővel szemben, akik egy marokkói férfira a származása miatt támadtak rá” – közölte a Fővárosi Főügyészség az MTI-vel.

A szerbiai Elektronikus Médiumokat Szabályozó Testület elnöke, Olivera Zekic a Telegramon tett közzé egy fotót, amelyen SS-egyenruhában tetszeleg.

Megmondom őszintén, hogy e sorok írása közben visszasírtam bármit, akármelyik cikkemet az elmúlt évekből. Nem azért, mert az Oppenheimer egy rossz film, vagy mert nem szerettem volna kritikát írni róla, sőt, épp ellenkezőleg.

Az amerikai feketék sok olyan dologban hisznek, ami nem létezik, olyannyira, hogy azt lehet mondani, egy másik dimenzióban élnek, miközben a miénkben beszélnek.

Az 1930-as években a hollywoodi stúdiófőnökök is Adolf Hitler előtt hajlongtak a Metro-Goldwyn-Mayer médiatársaság egyik vezetője pedig még zsidó feleségétől is elvált a német nemzetiszocialisták javaslatára.

A szélsőliberális-zsidó Euronews azon örvendezik, hogy egy belgiumi flamand „szélsőjobboldali” aktivistát ítélt el a helyi bíróság, pusztán azért, mert gyakorolta a szólásszabadsághoz való jogát. Ez természetesen „jogállami” megoldásnak számít Brüsszelben.

Híradó szakaszparancsnokként szolgáltam Ungváron 1944 októberében. Közben Nyékládházára kerültem, ahonnan november 4-én a szovjet katonák vittel el többedmagammal „kicsi robotra”, amiből négyévi kényszermunka lett.

1944. augusztus 23-án Románia hivatalosan kapitulált, és hátba támadta addigi szövetségeseit, a német és magyar csapatokat.

1946. január 19-én indult el Budaörsről az első, kitelepítésre ítélt magyarországi németeket szállító vonat, amely a második világháborút követő szélesebb kelet-európai etnikai tisztogatás hazai szakaszának kezdetét jelentette. 

Az antifa támadások másodrendű vádlottját, Tobias E.-t a tanács egy év tíz hónapra ítélte, de akár hamarosan szabadulhat is. Ő ismerte el egyedüliként az ügyészségi váddal egyezően a bűncselekményeit, de az ítéletet már nem fogadta el.