Kövess minket: Telegram — XVkontakte

A 84 éves Bosnyák Imrét, a Nyilaskeresztes Párt egykori propagandistáját, 1997. augusztus 24-én temették a Rákoskeresztúri köztemető 298-as parcellájába.

A temetés költségét – 124421 forint – a Kisgazdapárt VII. kerületi szervezete állta. Egy korabeli közlés szerint Torgyán József 160 ezer forintot biztosított a pártkasszából az idős hungarista Imre bácsi temetésére. A szertartáson Faddy Ottmár atya búcsúztatta, s jelen volt az FKGP alelnöke, Lányi Zsolt, és Homoki János későbbi politikai államtitkár is.

"Bosnyák életének utolsó éveiben a legtöbb energiát Szálasi sírjának felkutatására fordította" – írta 1999. március 16-án a Népszabadságban a temetés körülményeiről beszámoló Freész Károly.

A rendszerváltás után meggyőződésévé vált, noha erről biztosat eleinte nem tudhatott, hogy a nemzetvezetőt az új köztemető 298-as parcellájába temették. Felvetését arra alapozta, hogy a háború utáni években valóban ott hantolták el (kevésbé cizelláltan fogalmazva, gödörbe hajigálták) a politikai kivégzettek többségét. Mikor 1992 környékén a Rákoskeresztúri temetőben bolyongva egy ismerős névre bukkant az elhagyott, gazos 298-as parcellában, akkor döbbent rá, hogy lábai alatt – szavai szerint – egy "kis Katyn" hever, utalva erre a szojvetek által kivégzett lengyel tisztek tömegsírjára. Később feltárásokat is végeztek az irányítása alatt a felfedezett területen, még az MDF kormány idején. Bosnyák később azt kérte környezetétől, hogy a 298-as parcellába temessék, mert Szálasi közelében szeretne nyugodni.

Bosnyák – akinek fő műve a hungarista mártírok emléktábláját is prezentáló – 298-as parcella rendbehozatala volt, 1995-ben nyilatkozott a kanadai hungarista lapnak, a 24 órának. Szemenyei-Kiss Tamásnak mesélt gazdag életéről. Elmondta, már gyerekkorában megérintette a hungarizmus eszméje. Ez volt az oka annak, hogy 1935-ben belépett a Nemzet Akaratának Pártjába, s huszonegy évesen a VIII. kerületi alapszervezet ifjúsági vezetője volt. Nagybátyja, Bosnyák Zoltán, a Szemben Judeával és a Budapest elzsidósodása című könyvek, illetve és a Harc néven futó hungarista lap főszerkesztője volt.

A fiatal Bosnyák részt vett 1939-ben a Szálasi kiszabadítására szervezett összeesküvésben, ezért elítélték. A börtönből 1944. október 21-én, a nyilas hatalomvétel után szabadult, s Szálasi propagandaminsztériumában kapott állást. A háború után a hungarista vezetőkkel Nyugatra menekült, szovjet katonák tartóztatták le Bécsben. Szökési kísérlet közben állítólag "rátámadt" egy szovjet tisztre, ezért tíz évet lehúzott a szibériai gulágon. 1955-ben keveredett haza. 1957-ben három évre újra internálták.

Hogy 1960 és 1990 között mit csinált, azt nem lehet pontosan tudni. A rendszerváltás után mindenesetre aktivizálta magát, noha a megfelelési kényszerben szenvedő Magyarok Nemzeti Szövetsége (nyilaskeresztes múltja miatt) 1994-ben kizárta soraiból. Bosnyák azonban 1997-ig az erzsébetvárosi FKGP-szervezet vezetőségi tagja maradhatott. 

Bosnyák a 298-as parcella rendbehozatalakor még mint nemzeti szövetséges aktivista, illetve a Mártírok Igazságtévő Bizottsága elnökeként tevékenykedett. Bosnyákék emlékezetes magánakciója a 301-es parcella előterébe fölállított székelykapu volt, amit a 301-es parcellába tervezett és fölállított, ’56 szellemét idéző Jovánovics-emlékmű mellé szántak. A székelykapu körül kialakult purparlé során Bosnyák többször hivatkozott arra, hogy az akkori belügyminiszter, Boross Péter segítséget nyújtott neki, s rendőri védelem alá helyezte a kaput. "A székelykapu felállításának célja elsősorban az volt – írta az eset kapcsán György Péter –, hogy a rehabilitáció szelleme a hungaristákra is vonatkozzék."  A kaput végül, Borossnak is köszönhetően, arrébb helyezték, de a hosszú ideig tartó civakodás során másodlagos kérdéssé vált, hogy kiknek a nevét vésik föl a nemzeti emlékhely márványtábláira.

Boross Antall örökébe szeretett volna lépni, közte és a Demszky-féle Budapest között pedig kifejezetten rossz volt a viszony. Boross belügyminiszterként úgy bábáskodott a nemzeti emlékhelyek kialakításán, hogy a hungaristák gyakran szerettek arra hivatkozni: maguk mögött tudhatják a kormányt. Tizenhat évvel később Boross volt azonban az, aki bizottságot hozott létre azért, hogy a budai kitörésben részt vevők nevét lekaparják a Bosnyák Imre által gründolt emléktáblákról. Eléggé hálátlan feladat lehett ezt a nemtelenséget végrehajtani.

A korabeli FKGP-alelnök Lányi Zsolt – aki aktív idejében csendőr emléktáblát is avatott – 1999-ben az Országgyűlés honvédelmi bizottságának elnökeként nyilatkozott arról, hogy magánemberként vett részt Bosnyák temetési szertartásán. "Ő valóban eléggé szélsőjobboldali ember volt – értékelte Imre bácsi ténykedését Lányi –, a régi rendszerben le is csukták emiatt.” 

A szélsőjobb és szélsőbal között szédelgő Szemenyei-Kiss Tamás (1945 - 2020) A párthalott címmel reflektált a kisgazdafőnökök nyilatkozataira. Ebből az derült ki, hogy a Nemzeti Panteon-béli búcsúztatást az FKGP és a Hungarista Mozgalom képviselőiből létrehozott közös bizottság szervezte. A felek arról is megállapodtak, hogy a gyászszertartáson a hungaristák csak az Árpád-sávos zászlót használhatják, mellőzik az egyenruhát és a többi jelképet. "Ez elsősorban Lányi Zsolt és Torgyán József kérése volt" – írja Szemenyei. – "Mint mondották, az FKGP parlamenti párt, és különben is vigyáznunk kell egymásra”.

Lányi beszédet is mondott a temetésen. Nagyszerű hazafinak, a legkiválóbb hungaristának nevezte Bosnyákot. Szintén Szemenyeitől származó információ, hogy Bosnyák a kisgazdaidőkben tanácsadóként tevékenykedett a Belgrád-rakparti székházban, a VII. kerületi szervezet pedig készséggel árulta a Kanadában szerkesztett központi hungarista lapot, a 24 órát.

Bosnyák Imre végakarata teljesült, amikor az övéi közé temették. Nincs benne semmi véletlen és meglepő. Legyen könnyű neki a föld!

Kövess minket: Telegram — XVkontakte

A második világháborúban Finnország két különbejáratú háborút is vívott a Szovjetunióval, és a finnek 1940-es téli háborús sikere azóta is sokszor előkerül annak példájaként, hogy egy kis ország is képes lehet megállítani egy szuperhatalmat.

Eva Braun és Adolf Hitler kapcsolatának története közismertnek mondható: a népvezér politikusért, majd teljhatalmú államférfiért rajongó nő a Führer legbelsőbb köreibe is bejárással bírt, ám a politikába beleszólása nem volt, végül pedig a halálba is követte őt.

A nyugati szövetségesek és Németország között többször is volt hadifogolycsere a második világháború alatt, ám ezeket nem volt könnyű megszervezni.

A perui drogügyi nyomozók 58 kilogramm Adolf Hitler nevével márkázott horogkeresztes fóliába csomagolt kokaint foglaltak le. A szállítmány Belgiumba tartott.

MÁV dolgozóként a Vas megyei Károlyfa községben tartózkodtam családi ügyben 1945. április 4-én. Úgy 9-10 óra között a szovjet katonák géppisztollyal kényszerítettek a csatlakozásra a már összegyűjtött emberekhez.

A liberális brit bíróság „elkötelezett fajgyűlölőknek” nevezte őket, akik a bíró szerint „terrorizmusra buzdítottak”.

Diszkréten szállították le a nyomozók Ulain Ferencet a Bécs felé tartó gyorsvonatról. Bár a nemzetgyűlési képviselő és ügyvéd meghallgatása és társainak elfogása minden paláver nélkül történt meg, az ügy mégis nagyot robbant.

Jóllehet a biológiai fajfogalom nem azonos az etnográfiai fajfogalommal, mégsem nagyon különbözik tőle.

A patrióta fiatalra házmester jellemű járókelők hívták ki a rendőröket, miután a zászlót mutatta fel nekik.

Egy argentin étterem az „Anna Frank” hamburgerük mellé sajtos és szalonnával bevont „Adolf” névre keresztelt sült krumplit kínált, amíg be nem támadták a helyi zsidók.

A tavaszt idéző napsütésben jó félszázan gyülekeztek a megadott időpontban a Keleti pályaudvar előtti téren, hogy részt vegyenek a sétáló történelemórán, számol be a Festung Budapest 2024-es rendezvénysorozata nyitányáról a honlapján a Légió Hungária.

Egy Simon Knittel antifaiszta összefogott, a Laut gegen Nazis (Hangosan a nácik ellen, LGN) nevű szélsőséges szervezettel és egy hamburgi ügyvédi irodával, hogy a védjegyhivatalon keresztül kisajátítsák a hazafias jelszavakat.

Mint levente, 1944 novembere végén rendeletre kellett jelentkeznem a területileg illetékes honvéd kiegészítő parancsnokságon.

Az egykori SS-tagok végzetes fogyatkozásával már egyre nehezebb háborús pereket rendezni, ezért újabb és újabb ajvékolni való után nézve több osztrák tartományról is „kiderítették”, hogy ott még mindig „nácik által komponált himnuszok” vannak érvényben.

Híradó szakaszparancsnokként szolgáltam Ungváron 1944 októberében. Közben Nyékládházára kerültem, ahonnan november 4-én a szovjet katonák vittel el többedmagammal „kicsi robotra”, amiből négyévi kényszermunka lett.

Lapos képernyős televízió, külön mosdó és négy darab emeletes ágy – ilyen körülmények között tartják fogva Ilaria Salist, a milánói terroristát, az antifa támadások első rendű vádlottját.

„A közelgő győzelem lehetőséget ad Németországnak az európai zsidókérdés megoldására, ami véleményem szerint kötelességünk is. A kívánatos megoldás: minden zsidót kitenni Európából.

A szerbiai Elektronikus Médiumokat Szabályozó Testület elnöke, Olivera Zekic a Telegramon tett közzé egy fotót, amelyen SS-egyenruhában tetszeleg.

A diktatúra Magyarországon 1950-re elérte az otthonokat, a hétköznapok része lett.

1944. április 3-án a déli órákban az amerikai légierő végrehajtotta Budapest ellen az első terrorbombázást a második világháború során.

Őrizetbe vették az Alternatíva Németországért egyik tagját hétfőn, a vád szerint „tiltott totalitárius jelképeket” hordott, többen azt állítják, hallották, ahogy a „Sieg Heil!” üdvözléssel köszönt.

Joachim (Jochen) Peiper 1915. január 30-án született Berlinben. Apja is katonaként élte le az életét, igy a fiatal Jochen a katonás életet hamar megtanulta.

Soha nem is kapták el, hiába szerepelt négy évtizeden át az FBI körözési toplistáján. 1985-ben végül magát adta fel.

Halála óta számos összeesküvés-elmélet terjed, miszerint legszűkebb környezete megölte, hogy Berija megfojtotta, vagy újabban: patkányméreggel végeztek vele, miközben pár nappal később pedig a hasonmásával rendezték meg a „hivatalos” halálát.