Kövess minket: Telegram — X — Vkontakte
A hadosztályt először 1939 októberében állították fel Pilsen mellett, miután az SS-Verfügungstruppe egyes alakulatai a német szárazföldi haderő „Kempf” páncéloshadosztályába beosztva részt vettek a lengyel hadjáratban.
Ekkor három gépkocsizó SS-gyalogezrede („Deutschland”, „Germania” és „Der Führer”) mellett rendelkezett tüzérezreddel, felderítőosztállyal, utászzászlóaljjal, híradóosztállyal, páncéltörő osztállyal (később páncélvadászosztállyal), légvédelmi géppuskás-osztállyal és ellátó alakulatokkal is.
A gépkocsizó SS-hadosztályt bevetették az 1940. május 10-én kezdődő nyugati hadjáratban is, ahol júniusban egészen a francia-spanyol határig tört előre.
1940 decemberében a „Germania” ezred kivált a seregtest kötelékéből, s a 11. SS-Totenkopf-ezred váltotta fel. Azonban később, a keleti fronton ezt az ezredet beolvasztották a másik két SS-ezredbe.
A hadosztályt 1941. április elején átszállították Magyarországon is, amikor a balkáni hadjárat előkészületeként Temesvárnál foglalta el megindulási állásait.
Április 12-én a hadosztály motorkerékpáros lövészei Fritz Klingenberg SS-Hauptsturmführer vezetésével szinte harc nélkül foglalták el Belgrádot.
Rövid feltöltés után a hadosztály 1941. június 24-én lépte át a Szovjetunió határát, hogy részt vegyen a „Barbarossa” hadműveletben. A harcok során 1941 decemberében Moszkva előteréig jutott, de itt védelemre kényszerült. A leharcolt hadosztályt 1942 márciusában kivonták otthoni feltöltésre, de egy kisebb harccsoportja tovább harcolt a Volgánál. 1942 júliusában összes alakulatát átvezényelték Északnyugat-Franciaországba, ahol hamarosan különleges hadrendű, páncélosezreddel is rendelkező páncélgránátos-hadosztállyá szervezték át.
|
|
|
|
|
|
1942. novemberében a hadosztály részt vett a Vichy-Franciaország megszállásában, ahol 1943 januárjáig megszálló feladatokat látott el.
1943 január végén visszaszállították a keleti frontra, ahol az SS-páncéloshadtest egyik hadosztályaként február-március folyamán kivette részét a Harkov körüli harcokból.
A „Das Reich” hadosztály 1943. július 5-től a „Zitadelle” hadműveletben is bevetették. Csapatai július 18-ig 448 szovjet páncélost lőttek ki és 3349 hadifoglyot ejtettek.
Ezt követően 1943 decemberéig súlyos védekező harcokban vett részt a Vörös Hadsereg ellen a Miusz, Donyec és Dnyeper folyók mentén, majd egy harccsoportjának hátrahagyása után Dél-Franciaországba szállították. Ezen harccsoportja 1944 márciusában csatlakozott a hadosztályhoz, amelyet időközben páncéloshadosztállyá neveztek át és szereltek fel.
A hadosztály 1944. június 9-től Normandiában harcolt. A franciaországi harcokban szétmorzsolódott hadosztály részei fokozatosan visszavonultak Németország irányába. A „Das Reich” leharcolt egységeit csupán november közepén vonták ki feltöltésre.
A hadosztály december 20-tól vett részt az ardenneki offenzívában. Főleg Manhay és St. Vith körzetében vívott súlyos harcokat. Ezt követően 1945. január 17-ig Magoster-Marcourt körül védekezett, majd kivonták és Koblenz körzetében megkezdték feltöltését.
A még feltöltésre szoruló és javarészt kiképzetlen utánpótlással rendelkező hadosztályt a II. SS-páncéloshadtest alárendeltségében 1945. február 8-13. között szállították Magyarországra. Az angolszász légierő miatt vasúti szállítmányaik napközben alagutakban vesztegeltek, s csak éjszaka folytatták útjukat. A Majna és a Duna mentén már nappal is utazhattak.
Az álcázás érdekében a 2. SS-páncéloshadosztály is fedőnevet kapott: „Ausbildungsgruppe Nord” („Északi Kiképzőcsoport”). A 6. (SS-) páncéloshadsereg másik alakulataihoz hasonlóan itt is zászlóalj-szintig kiosztották a fedőneveket, amelyekbe a parancsnokok keresztnevét is belefoglalták (például Otto Weidinger ezredét „Otto Nord”-ra keresztelték stb.). Kiképzésre csak rajonként mehettek a katonák, az összes harcászati SS-járműjelzést és karcsíkot el kellett távolítaniuk.
|
|
|
|
|
|
A hadosztályt úgy értesítették, hogy megközelítőleg négy hét áll majd rendelkezésére a kiképzés és a feltöltés befejezésére. Ez egyáltalán nem volt hosszú idő, mivel a csapatok az ardenneki harcok után kimerültek voltak, s a vontatottan beérkező felszerelés használatba vétele is időt igényelt.
1945. február közepén a hadosztály 3. „Deutschland” SS-páncélgránátos-ezredét a szovjetek garami hídfőjétől nyugatra csoportosították át. Az ezred harcálláspontját Érsekújváron rendezték be. A páncélgránátosoknak szükség esetén a „Südwind” hadműveletben résztvevő I. SS-páncéloshadtestet kellett volna támogatniuk, de erre végül nem került sor.
Február 24-én a 2. SS-páncéloshadosztály bevethető páncélosállománya öt Panther és 12 Panzer IV harckocsi, 16 rohamlöveg és hat Panzer IV/70 vadászpáncélos volt. A páncélgránátosok egy átlagos és öt közepesen erős zászlóaljában a harcoslétszám körülbelül 1700 fő volt. A 2. SS-páncélos-tüzérezred I. és II. osztálya 22 darab 10,5 cm-es tarackkal, IV. osztálya pedig 10 darab 15 cm-es tarackkal rendelkezett. A támadásra korlátozottan alkalmas hadosztály mozgékonysága 40 százalék volt.
A hadosztály parancsnokságát 1945. január 29-én Werner Ostendorff SS-Gruppenführer, a Waffen-SS altábornagya vette át. Az új parancsnok a fedőnevek sűrűjében csak nehezen találta meg hadosztálytörzsét.
A páncéloshadosztály áttekintő hadrendje és fontosabb parancsnoki beosztása 1945. március 1-i adatok alapján:
–Teljes létszám: 19 542 fő;
–hadosztályparancsnok: Werner Ostendorff SS-Gruppenführer, a Waffen- SS altábornagya (LK);
–1. (hadműveleti) vezérkari tiszt: Albert Stückler SS-Obersturmbannführer;
–hadosztálytörzs térképész-csoporttal, hadosztály-kísérőszázaddal és táboricsendőr-szakasszal;
–2. SS-páncélosezred (Rudolf Enseling SS-Obersturmbannführer – LK):
–2/I. SS-páncélososztály (Wilhelm Matzke SS-Hauptsturmführer): 1-4. páncélosszázad Panther harckocsikkal, egy ellátó század;
–2/II. SS-páncélososztály (Dieter Kesten SS-Sturmbannführer – LK): 5. és 7. század Panzer IV harckocsikkal, 6. és 8. század rohamlövegekkel, egy ellátó század;
–2/9. SS- (páncélos-légvédelmi-) század nyolc Flak-Panzer IV-rel;
–műhelyszázad;
–3. „Deutschland” SS-páncélgránátos-ezred (Günther Eberhardt Wisliceny SS-Obersturmbannführer – LK+TL):
–I-III. SS-páncélgránátos-zászlóalj: 1-4., 5-8., 9-12. század;
–13. SS- (vontatott gyalogságilöveg-) század;
123–14. SS- (vontatott/önjáró légvédelmigépágyús-) század;
–16. SS- (páncélos-utász-) század;
–4. „Der Führer” SS-páncélgránátos-ezred (Otto Weidinger SS-Obersturmbannführer – LK+TL):
–I-III. SS-páncélgránátos-zászlóalj: 1-4., 5-8., 9-12. század298, a 4/III. SS-páncélgránátos-zászlóalj lövészpáncélos-zászlóalj volt;
–13. SS- (önjáró gyalogságilöveg-) század;
–14. SS- (vontatott/önjáró légvédelmigépágyús-) század;
–16. SS- (páncélos-utász-) század;
–2. SS-páncélos-tüzérezred (Karl Kreutz SS-Standartenführer – LK):
–I-II. és IV. SS-páncélos-tüzérosztály (a 2/I. SS-páncélos-tüzérosztály önjáró tarackokkal felszerelve, a többi osztály gépvontatású löveganyaggal);
–2. SS-páncélos-felderítőosztály (Ernst-August Krag SS-Sturmbannführer-LK+TL):
–törzsszázad páncélgépkocsikkal;
–egy páncélgépkocsi-század, két páncélos-felderítőszázad, egy nehézfegyver-század, egy ellátó század;
–2. SS-páncélvadászosztály (Karl Hodler SS-Hauptsturmführer):
–két vadászpáncélos-század (Panzer IV/70 és Jagdpanther vadászpáncélosokkal) és egy vontatott nehézpáncéltörőágyús- század;
–2. SS-páncélos-utászzászlóalj (Siegfried Brosow SS-Sturmbannführer– LK):
–1-3. század (2/1. század lövészpáncélos-század), könnyű hadihídoszlop;
–2. SS-páncélos-híradóosztály (Theodor Sorg SS-Sturmbannführer):
–1.(távbeszélő), 2. (rádiós) század;
–2. SS-páncélos-légvédelmi tüzérosztály (Franz-Josef Dreike SS-Hauptsturmführer – LK):
–1. (3,7 cm-es önjáró-) üteg, 2. és 4. (8,8 cm-es) üteg;
–2. SS-páncélos-tábori pótzászlóalj (Karl-August Goetsche SS-Sturmbannführer): öt kiképzőszázad;
–2. SS-páncéloshadoszályt ellátó alakulatok;
–2. SS-páncélos-karbantartó osztály;
–2. SS-gazdasági osztály;
–2. SS-egészségügyi osztály.
1945. március 2-án a hadosztályt váratlanul riadókészültségbe helyezték, pedig még két hét kiképzés hátra volt. Emiatt a 4/I. és 3/II. SS-páncélgránátos-zászlóaljakat hátra kellett hagyni, mivel ezek csapatkiképzése még nem fejeződött be és gépjármű-állományuk sem volt hadrafogható állapotban. Így a hadosztály csupán páncélgránátos-erejének kétharmadával rendelkezett az újabb bevetés előtt.
Március 3-án reggel a 2. SS-páncéloshadosztály erői megkezdték menetüket Csorna nyugati körzetéből a Győr–Románd–Várpalota útvonalon, hogy kijelölt készenléti állásaikat elfoglalják. A frissen esett hó és az egyidejű olvadás miatt az utak katasztrofális állapotba kerültek. A sárral küszködő csapatok estére mégis elérték Várpalota és Románd körzetét.
A hadosztály aznapi adatok szerint hat bevethető Pantherrel, 24 Panzer IV harckocsival, 23 rohamlöveggel, kilenc Jagdpanther és 16 Panzer IV/70 vadászpáncélossal, valamint 23 darab 7,5 cm-es nehéz páncéltörő ágyúval rendelkezett. Gyalogsága öt erős páncélgránátos-zászlóaljból és egy közepesen erős tábori-pótzászlóaljból állt. Egy zászlóalja még feltöltés miatt hiányzott. A páncélgránátosok minimális harcoslétszáma 2300 fő körül mozgott. A hadosztály tüzérsége az alárendelt megerősítésekkel együtt 16 könnyű és hét nehéz tarackos ütegből és egy ágyús ütegből állt. A seregtest mozgékonysága csupán 40 százalék volt, de ennek ellenére korlátozott célú támadó tevékenységre alkalmasnak tartották.
|
|
|
|
|
|
Március 4-én a hadosztály vezetése számára egyértelművé vált, hogy sáros és túlzsúfolt utak miatt csapataik a megadott időre nem tudják elfoglalni megindulási állásaikat.
Másnap, március 5-én hajnali 03.00 órától a 2. SS-páncéloshadosztály folytatta menetét, hogy Csetényen és Székesfehérváron át az Aba közelében lévő Bolondvári tanyához vonuljanak. Mivel „álcázási okokból” a járműveiket messze az arcvonal mögött kellett hagyniuk, a csapatok teljes felszereléssel körülbelül 20 kilométert gyalogoltak, míg elérték megindulási terepszakaszukat.
A tervek szerint a másnapi támadásban a 3. SS-páncélgránátos-ezred halad a hadosztály élén, hogy gyalogsági harcban áttörve a szovjetek arcvonalát, biztosítsa a „Der Führer” páncélozott harccsoport harcbavetését. Ez utóbbi Kesten 2/II. SS-páncélososztályából és Heinz Werner SS-Sturmbannführer 4/III. (páncélozott) SS-páncélgránátos-zászlóaljának lövészpáncélosaiból és a 4/II. SS-páncélgránátos-zászlóaljból állt. A páncélozott harccsoport feladata az volt, hogy a sikeres áttörés után folytassa a támadást és kezdje meg a szovjetek üldözését.
Az előjelek azonban nem voltak kedvezőek. A csapatok döntő többsége még mindig nem foglalta el kijelölt helyét. A 3. SS-páncélgránátos-ezred részei például még mintegy 10 kilométernyire voltak onnan, ahol lenniük kellett volna. Ráadásul gyalogoltak, ami meglehetősen kifárasztotta őket. Mivel a 4. SS-páncélgránátos-ezred még hátrébb menetelt, kizárt volt, hogy a hadosztály páncélgránátosai időben felkészüljenek a támadásra.
