Kövess minket -on és -en!

Milyen unalmas is lenne a britek élete, ha nem színesítenék kulturálisan szuperintelligens és módfelett civilizált bevándorlók a harmadik világból!

Azt már eddig is tudtuk, mert maga a New York Times írta meg, hogy az Egyesült Királyság egyszerűen nem tud meglenni indiai szakácsok nélkül, elvégre az ételreceptek mint olyanok nem léteznek ugyebár. (Britons Perturbed by a Troubling Shortage of Curry Chefs, nytimes.com, 2015. november 4.) Nyilvánvalóan az a megoldás, hogy újabb pakisztáni, bangladesi és indiai milliókat kell importálni a szigetországba. Hogyan is lennének képesek a britek túlélni indiai konyha nélkül? Sehogyan, ez teljesen világos. Annál is inkább, mert közvélemény-kutatások szerint a csirke á la tikka masala egyenesen a kedvenc nemzeti ételük.

Márpedig a konzervatív kormány bevándorlást korlátozó intézkedései súlyos szakácshiányhoz vezettek. A lapban megszólaltatott bangladesi szakember szerint a 12 500 britanniai curryétterem egyharmadát fenyegeti bezárás, mert „a fiatalabb, tanultabb és asszimiláltabb ázsiai britek vonakodnak átvenni a családi bizniszt a kimerítő munkaórák és az alacsony fizetés miatt”. Lefordítva: folyamatos megszállóáradatra van szükség az indiai szubkontinensről (is) az idők végéig, mert a már helyszínen tartózkodó milliók közül lehetetlen néhány ezret találni az indiai éttermek zavartalan működtetéséhez. Teljesen észszerű, nemde?

Mindezt az egyik konzervatív honatya – saját kormánya restriktív bevándorláspolitikáját bírálva – azzal a felülmúlhatatlanul bölcs szentenciával fejeli meg, miszerint „a bevándorlás miatt van tikka masalánk, és a curry azt bizonyítja, hogy a bevándorlás nem jelent fenyegetést Britannia »összetartozó társadalmára« nézve”. A pakisztáni és bangladesi bűnbandák által rendszerint csoportosan megerőszakolt brit fehér lányok ugyan a „társadalmi kohézió” sajnálatos járulékos veszteségei, de ez szóra sem érdemes ahhoz képest, hogy – szintén a New York Times szerint – „a brit fogyasztók egyre inkább autentikus kosztot akarnak, amely tükrözi India kulináris sokféleségét és kifinomultságát…”

Ami a „kifinomultságot” illeti, India köztudottan hagyománytisztelő lakosságának a többsége mindmáig makacsul ragaszkodik a – kifinomultan mondva – „plein air defekáció” ősrégi szokásához, vagyis a természet lágy ölén végzi el a nagydolgát, gyakran csoportosan, rituálészerűen. Narendra Modi kormánya igyekezett ugyan változtatni ezeken a kőkorszaki állapotokon, és több százezer illemhelyet létesített országszerte, a vidéki lakosságnak azonban a jelek szerint nem fűlik a foga az új módihoz, és az is előfordult, hogy a házaikba telepített toaletteket egyszerűen lerombolták. (UP villagers prefer open fields, razr Swachh loos, indiatimes.com, 2016. január 14.)

Mindez csak azért érdekes, mert a világ legnépesebb demokráciájából a Nyugat legrégebbi demokráciájába özönlő magasan kvalifikált szakemberek (atomfizikusok, agysebészek, curryszakácsok, szoftverfejlesztő mérnökök stb.) vagy tanulni vágyó fiatalok között teljesen logikusan akadnak olyanok is, akik az előbbi népszokásukat (a lényegét nem érintő nüansznyi változtatással) gyakorolni akarják az új hazájukban is, amely azonban eléggé el nem ítélhető módon – és persze nyilvánvaló rasszista beidegződésből – nem értékeli kellőképpen ezt a fajta „kulturális színesítést”.

Legalábbis erre utal a Strathclyde-i Egyetem Technológiai és Innovációs Központjának a felhívása, amely a helytelen WC-használatra figyelmezteti a diákokat, mivel „gyakran a szemeteskosarakba, a tusolókba és hasonló helyekre kakálnak [sic]”, holott „erre a speciális célra toalettek állnak rendelkezésre”. Hihetetlen! Micsoda undorító fasiszta követelés ez, amely megpróbálja korlátozni a szent és sérthetetlen emberi jogokat egy elnyomó társadalmi rend nevében! Ráadásul ez az egyediség kétségtelenül azoknak a briliáns elméknek a védjegye, akik éppen ahhoz a technológiai innovációhoz nyújtanak felbecsülhetetlen hozzájárulást, amely az egyetem célja. A szemeteskosarakban talált ürülék a szükséges etapot jelenti krea­tív megoldások megtalálásához a holnap problémáira, mint például az utolsó fehér elnyomók kiiktatása, milliárdnyi klimatikus menekült beáramlása stb.

„Minden testi végterméket, akár folyékony, akár szilárd, és a WC-papírt a WC-be kell dobni, mert noha (az egyetem) nagyra becsüli multikulturális népességét és a különböző országoknak különböző szokásaik vannak, itt nálunk az elfogadott gyakorlat kizárólag a WC használata.” Aki ezt megfogalmazta, az nyilvánvalóan csak egy gyalázatos rasszista lehet. Először is hogyan merészeli azt feltételezni, hogy nem fehér brit diákok a tettesek? Másrészt igyekszik eltántorítani a lelkes britnél is britebb kulturális színesítőket vibráló és elbűvölő folk­lórjuk kifejezésétől (miközben az angol kultúra olyan unalmas és egyhangú). Szerencsére az egyetem utóbb bocsánatot kért a felhívás miatt, mert az „olyan nézeteket tartalmazott, amelyek teljesen ellentétesek intézményes értékeinkkel”, és garantálja, hogy „minden jövőbeli kommunikáció illendő lesz, és az ethoszunkkal megegyező”. (Univer­sity blames foreign students for pooing in showers and dustbins, telegraph.co.uk, 2017. június 12.)

Képzeljük csak el annak az őshonos egyetemista lánynak az örömét és meghatottságát, amint észrevesz egy idegen zsenit mély koncentrációba merülve, meztelen ülepével egy szemeteskosár fölött! Hála az egyetem mérhetetlenül bölcs és felvilágosult vezetésének, ettől a felemelő érzéstől a jövőben sem lesz megfosztva. Már csak az marad hátra, hogy a brit kormány bebörtönözzön minden ronda-gonosz-náci-fasiszta-rasszistát, aki esetleg megzavarná eme egzotikus népszokások maradéktalan érvényesülését, és akkor az Egyesült Királyság valóban az a multikulti paradicsom lesz, ahová majd szívesen özönlenek Indiából kultúrát színesíteni nemcsak curryszakácsok, hanem szoftverfejlesztő mérnökök is.

Kár, hogy ez utóbbiakról nemrég kiderült, hogy – a bevándorláspárti lobbi által a szakértelmükről költött legendák ellenére – kevesebb mint az 5 százalékuk felel meg a nemzetközi szakmai követelményeknek. (95% of Indian engineers do not know basics of coding. How will Indian IT firms compete?, catchnews.com, 2017. április 20.) Oda se neki! Legfeljebb majd átképezik magukat curryszakáccsá, és így legalább megoldódik a britek egyik leg­égetőbb problémája.

Kövess minket -on és -en!

A szélsőbaloldali, kommunista szellemiségű Mérce azon sajnálkozik, hogy úgy tűnik, idén nem várt akadályokba ütközik a szokásos tiltakozás a Becsület napja ellen. Érdemes azonban tényszerűen végigjárni az állításaikat.

A német Tigris harckocsi minden bizonnyal a második világháború leghíresebb és legfélelmetesebb harckocsija volt.

„Ha nincs intervenció, akkor nem éltem volna túl. Ezt soha nem fogom elfelejteni. Ha nincs január 7-e, akkor ez a jelen sem létezne” – Chum Mey, a rettegett vörös khmerek által működtetett egyik kambodzsai börtöntábor túlélője.

Valószínűleg nem számított arra, hogy éppen Izraelben ébred fel egy kórházban az az ENSZ-munkatárs, akinek testét nézetei szerinti nemzetiszocialista tetoválások borítják.

A The Wall Street Journal szerint az Egyesült Államok azt szeretné, ha Kína leállítaná vagy legalábbis csökkentené az orosz olaj vásárlását. Azt gondoltam magamban, hogy ez egy téves kérés. Miért okoznának a kínaiak önmaguknak kárt, hogy a fő ellenségüknek kedvezzenek?

A híres német orvos, Josef Mengele, svájci történészek szerint a második világháború után többször is az országban tartózkodhatott. Az akták ezt segíthetnek feltárni.

Az ausztrál hatóságok visszavonták egy brit férfi vízumát, miután a gyanú szerint nemzetiszocialista jelképeket terjesztett és „erőszakra uszított” a zsidókkal szemben. Ausztrália belügyminisztere megerősítette, hogy megtették az előkészületeket a férfi kiutasítására.

1940 decemberében, három hónappal a német-olasz-japán háromhatalmi egyezmény aláírását követően japán tisztek kontingense érkezett Berlinbe újdonsült szövetségeseikkel konzultálni.

Simeon Ravi Trux ellen a 2023-as antifatámadások miatt zajlik eljárás Budapesten, a német Deutsche Welle magyar nyelvű kiadása pedig riportfilmet készített a „megpróbáltatásairól”. Ebben aztán van minden: neonácizás, orbánozás, és egy nagy adag aggódás – persze nem a megvert magyarok miatt, írja a Magyar Jelen.

Trump által a kampány során beígért gazdasági csodának egyelőre nem látszódnak még az előjelei sem, éppen ellenkezőleg. 

Tektonikus folyamatok zajlanak az amerikai jobboldalon. Tucker Carlson, a messze legbefolyásosabb konzervatív véleményvezér, „egy rákos daganat, amelyet ki kell vágni a konzervativizmus testéből” (Ben Shapiro) és Nick Fuentes, az Amerika-firster, kereszténynacionalista fiatalok (groyperek) bálványa, „egy szemétláda, az egyik legelítélendőbb emberi lény és oxigéntolvaj a bolygón” (Gorka Sebestyén) elásta a csatabárdot, és egy kétórás interjú során az amerikai zsidó lobbi hatalmát boncolgatta.

Az utóbbi időben egyre erősödik Nyugaton azoknak a politikai-gazdasági köröknek a hangja, amelyek mindenre képesek, hogy belezavarják országaikat egy szélesebb körű, akár világméretű háborúba Oroszország és/vagy Kína ellen.

Iszonyatos dráma folyt a mai Széll Kálmán tér környékén 1945. február 11-én, amikor Budapest magyar és német védői megpróbálták áttörni a szovjet ostromgyűrűt. 

A kanadai közszolgálati média (CBC) egy belső kormányzati jelentésre hivatkozva kongatja a vészharangot: eszerint az országban gombamód szaporodnak az úgynevezett „aktív klubok” (Active Clubs).

Legutóbb két gyilkosság valósággal sokkolta Amerika és a nyugati világ konzervatív közvéleményét. Mindkettőnek létezik egy olyan aspektusa, amely többé-kevésbé elsikkad a velük foglalkozó információáradatban.