Kövess minket: Telegram — XVkontakte

Milyen unalmas is lenne a britek élete, ha nem színesítenék kulturálisan szuperintelligens és módfelett civilizált bevándorlók a harmadik világból!

Azt már eddig is tudtuk, mert maga a New York Times írta meg, hogy az Egyesült Királyság egyszerűen nem tud meglenni indiai szakácsok nélkül, elvégre az ételreceptek mint olyanok nem léteznek ugyebár. (Britons Perturbed by a Troubling Shortage of Curry Chefs, nytimes.com, 2015. november 4.) Nyilvánvalóan az a megoldás, hogy újabb pakisztáni, bangladesi és indiai milliókat kell importálni a szigetországba. Hogyan is lennének képesek a britek túlélni indiai konyha nélkül? Sehogyan, ez teljesen világos. Annál is inkább, mert közvélemény-kutatások szerint a csirke á la tikka masala egyenesen a kedvenc nemzeti ételük.

Márpedig a konzervatív kormány bevándorlást korlátozó intézkedései súlyos szakácshiányhoz vezettek. A lapban megszólaltatott bangladesi szakember szerint a 12 500 britanniai curryétterem egyharmadát fenyegeti bezárás, mert „a fiatalabb, tanultabb és asszimiláltabb ázsiai britek vonakodnak átvenni a családi bizniszt a kimerítő munkaórák és az alacsony fizetés miatt”. Lefordítva: folyamatos megszállóáradatra van szükség az indiai szubkontinensről (is) az idők végéig, mert a már helyszínen tartózkodó milliók közül lehetetlen néhány ezret találni az indiai éttermek zavartalan működtetéséhez. Teljesen észszerű, nemde?

Mindezt az egyik konzervatív honatya – saját kormánya restriktív bevándorláspolitikáját bírálva – azzal a felülmúlhatatlanul bölcs szentenciával fejeli meg, miszerint „a bevándorlás miatt van tikka masalánk, és a curry azt bizonyítja, hogy a bevándorlás nem jelent fenyegetést Britannia »összetartozó társadalmára« nézve”. A pakisztáni és bangladesi bűnbandák által rendszerint csoportosan megerőszakolt brit fehér lányok ugyan a „társadalmi kohézió” sajnálatos járulékos veszteségei, de ez szóra sem érdemes ahhoz képest, hogy – szintén a New York Times szerint – „a brit fogyasztók egyre inkább autentikus kosztot akarnak, amely tükrözi India kulináris sokféleségét és kifinomultságát…”

Ami a „kifinomultságot” illeti, India köztudottan hagyománytisztelő lakosságának a többsége mindmáig makacsul ragaszkodik a – kifinomultan mondva – „plein air defekáció” ősrégi szokásához, vagyis a természet lágy ölén végzi el a nagydolgát, gyakran csoportosan, rituálészerűen. Narendra Modi kormánya igyekezett ugyan változtatni ezeken a kőkorszaki állapotokon, és több százezer illemhelyet létesített országszerte, a vidéki lakosságnak azonban a jelek szerint nem fűlik a foga az új módihoz, és az is előfordult, hogy a házaikba telepített toaletteket egyszerűen lerombolták. (UP villagers prefer open fields, razr Swachh loos, indiatimes.com, 2016. január 14.)

Mindez csak azért érdekes, mert a világ legnépesebb demokráciájából a Nyugat legrégebbi demokráciájába özönlő magasan kvalifikált szakemberek (atomfizikusok, agysebészek, curryszakácsok, szoftverfejlesztő mérnökök stb.) vagy tanulni vágyó fiatalok között teljesen logikusan akadnak olyanok is, akik az előbbi népszokásukat (a lényegét nem érintő nüansznyi változtatással) gyakorolni akarják az új hazájukban is, amely azonban eléggé el nem ítélhető módon – és persze nyilvánvaló rasszista beidegződésből – nem értékeli kellőképpen ezt a fajta „kulturális színesítést”.

Legalábbis erre utal a Strathclyde-i Egyetem Technológiai és Innovációs Központjának a felhívása, amely a helytelen WC-használatra figyelmezteti a diákokat, mivel „gyakran a szemeteskosarakba, a tusolókba és hasonló helyekre kakálnak [sic]”, holott „erre a speciális célra toalettek állnak rendelkezésre”. Hihetetlen! Micsoda undorító fasiszta követelés ez, amely megpróbálja korlátozni a szent és sérthetetlen emberi jogokat egy elnyomó társadalmi rend nevében! Ráadásul ez az egyediség kétségtelenül azoknak a briliáns elméknek a védjegye, akik éppen ahhoz a technológiai innovációhoz nyújtanak felbecsülhetetlen hozzájárulást, amely az egyetem célja. A szemeteskosarakban talált ürülék a szükséges etapot jelenti krea­tív megoldások megtalálásához a holnap problémáira, mint például az utolsó fehér elnyomók kiiktatása, milliárdnyi klimatikus menekült beáramlása stb.

„Minden testi végterméket, akár folyékony, akár szilárd, és a WC-papírt a WC-be kell dobni, mert noha (az egyetem) nagyra becsüli multikulturális népességét és a különböző országoknak különböző szokásaik vannak, itt nálunk az elfogadott gyakorlat kizárólag a WC használata.” Aki ezt megfogalmazta, az nyilvánvalóan csak egy gyalázatos rasszista lehet. Először is hogyan merészeli azt feltételezni, hogy nem fehér brit diákok a tettesek? Másrészt igyekszik eltántorítani a lelkes britnél is britebb kulturális színesítőket vibráló és elbűvölő folk­lórjuk kifejezésétől (miközben az angol kultúra olyan unalmas és egyhangú). Szerencsére az egyetem utóbb bocsánatot kért a felhívás miatt, mert az „olyan nézeteket tartalmazott, amelyek teljesen ellentétesek intézményes értékeinkkel”, és garantálja, hogy „minden jövőbeli kommunikáció illendő lesz, és az ethoszunkkal megegyező”. (Univer­sity blames foreign students for pooing in showers and dustbins, telegraph.co.uk, 2017. június 12.)

Képzeljük csak el annak az őshonos egyetemista lánynak az örömét és meghatottságát, amint észrevesz egy idegen zsenit mély koncentrációba merülve, meztelen ülepével egy szemeteskosár fölött! Hála az egyetem mérhetetlenül bölcs és felvilágosult vezetésének, ettől a felemelő érzéstől a jövőben sem lesz megfosztva. Már csak az marad hátra, hogy a brit kormány bebörtönözzön minden ronda-gonosz-náci-fasiszta-rasszistát, aki esetleg megzavarná eme egzotikus népszokások maradéktalan érvényesülését, és akkor az Egyesült Királyság valóban az a multikulti paradicsom lesz, ahová majd szívesen özönlenek Indiából kultúrát színesíteni nemcsak curryszakácsok, hanem szoftverfejlesztő mérnökök is.

Kár, hogy ez utóbbiakról nemrég kiderült, hogy – a bevándorláspárti lobbi által a szakértelmükről költött legendák ellenére – kevesebb mint az 5 százalékuk felel meg a nemzetközi szakmai követelményeknek. (95% of Indian engineers do not know basics of coding. How will Indian IT firms compete?, catchnews.com, 2017. április 20.) Oda se neki! Legfeljebb majd átképezik magukat curryszakáccsá, és így legalább megoldódik a britek egyik leg­égetőbb problémája.

Kövess minket: Telegram — XVkontakte

Szigorú beléptetés, hatalmas sajtóérdeklődés és csurig telt tárgyalóterem – elkezdődött az antifasiszta támadások tárgyalása a Fővárosi Törvényszéken hétfő reggel.

Az tény, hogy november 4-én hajnalban a szovjet csapatok ismét rátörtek Budapestre, Nagy Imre a Jugoszláv nagykövetségre menekült. Az viszont egyáltalán nem igaz, hogy ezen a napon leverték volna a szabadságharcot. Sőt.

Azoknak, akiket aggaszt egy világháború esélye, van egy jó hírem. Nem lesz világháború. Legalábbis mostanában nem. Egyszerűen azért nem, mert az Egyesült Államoknak hiányzik hozzá az ereje.

A szlovák főváros ötödik járásában van Közép-Európa legnagyobb panelnegyede. Az egykori Pozsonyligetfalu területére épült városrésszel a múltat akarták végképp eltörölni a csehszlovák hatóságok, hisz alatta több száz, ezer meggyilkolt magyar, német és szlovák ember tömegsírja van.

Jean-Marie Le Pen-t egy a Blood and Honour mozgalomhoz köthető csoport köszöntötte otthonában, ahol együtt énekeltek az idős hazafival.

A Kun (Kohn) Béla nevével fémjelzett proletárdiktatúra és vörösterror, a hírhedt 133 nap fenekestül forgatta fel az akkori magyar társadalmi és politikai életet.

Cirka ezer fehér nacionalista vonult fel Párizsban, az ún. Május 9. Bizottság szervezésében. A résztvevők feketébe öltöztek, zászlókat és fáklyákat vittek magukkal annak dacára, hogy május 11-én a rendőrség betiltotta a vonulást. 

Anti-antifa, white pride és „gyűlölünk mindenkit” a IX. kerületi diákok falán Fradi-tabló keretében.

Egy Simon Knittel antifaiszta összefogott, a Laut gegen Nazis (Hangosan a nácik ellen, LGN) nevű szélsőséges szervezettel és egy hamburgi ügyvédi irodával, hogy a védjegyhivatalon keresztül kisajátítsák a hazafias jelszavakat.

A „náci fasizmus” elleni partizánharcot éltette Ilaria Salis, a Magyarországon fogva tartott és az olasz szélsőbaloldal által az európai parlamenti választásokon jelöltként indított terrorista a második világháború végére emlékező olaszországi ünnep alkalmából.

Híradó szakaszparancsnokként szolgáltam Ungváron 1944 októberében. Közben Nyékládházára kerültem, ahonnan november 4-én a szovjet katonák vittel el többedmagammal „kicsi robotra”, amiből négyévi kényszermunka lett.

Chris Minns, az ausztrál Új-Dél-Wales szövetségi állam miniszterelnöke megfogadta, hogy határozottan fellép a jobboldali „szélsőségesekkel” szemben, mindössze azért, mert egy csoport nemzetiszocialista balaklavát viselve felszállt egy sydney-i vonatra az Ausztrália napon.

A keleti fronton zajlott pokoli harcok helyszíneiről még a mai napig is kerülnek elő emberi maradványok, harcfelszerelések és akár teljes harcjárművek is.

Mi a magyarság jelenlegi helyzete a pozsonyi csata tükrében? Szinte lehetetlen vállalkozás a megfogalmazott kérdésre minden igényt kielégítő válaszokat adni, de ugyanilyen lehetetlen, hogy nemzeti érzelmű magyar ember ne gondolkodna el ezeken az összefüggéseken ezekben a napokban.

A leginkább narancsos ízben fogyasztott szénsavas ital a Coca-Cola mellett talán a legismertebb üdítő szerte a világon.