Kövess minket -on és -en!

A fegyverletétel Ausztria területén, Pramdeg nevű község mellett ért. Elhatároztam, hogy az amerikai hadsereg legközelebbi egységénél jelentkezem. Így is tettem.

Az egység parancsnoka azonban nem tudott segíteni, mivel – ahogy kiderült – a legfőbb vezetés abban állapodott meg, hogy a legyőzött alakulatoknak a fegyverletétel napján elfoglalt helyükön kell maradniuk, a demarkációs vonalon túlra nem mozoghatnak és nem mozgathatók.

Az amerikaiak elkísértek bennünket Hornig (Alsó-Ausztria), és ott átadtak a szovjet katonai parancsnokságnak. Ez 1945. május 17-én történt. Átadás után betereltek bennünket egy laktanyába, mindenünket elszedték – gépkocsijainkat, üzemanyagkészletünket, élelmiszer-tartalékainkat, személyes holmijainkat stb. – és azt ígérték, hogy rövidesen hazaszállítanak bennünket.

Miután három napi ott tartózkodásunk után megmagasították, majd áram alá helyezték a drótkerítéseket, megkettőzték az őrséget és megtiltották az épületek közötti átjárást, nyilvánvalóvá vált hosszasabb fogva tartásunk.

Május 27-én – mintegy ezren – erős fegyveres kísérettel gyalog elindultunk Pozsonyba. A 157 kilométeres utat öt nap alatt tettük meg. Már közel jártunk Pozsonyhoz, amikor a menetoszlopot egy lampaszos orosz tiszt (tábornok) állította meg és ellenőrizte. Pihenőt rendelt el. Egy százados társunk kilépett a sorból és jelentkezett az orosznál. Elpanaszolta, hogy az őrség tagjai elszedték a foglyok óráit, ruhadarabjait és egyéb tárgyait. A tábornok meghallgatta a jelentést, az őröktől elvette a zabrált holmikat, a kísérő kocsiba rakatta, mondván, hogy a lágerben majd visszakapjuk. Soha többé nem láttuk!

Az út egyébként is gyötrelmes volt. Sokaknak feltört a lába, az elgyengülteket visszalökdösték a sorba, akire rájött a szükséglet, azt csak menet közben végezhette, magát összepiszkítva. Réteken, szántásokban töltöttük éjszakáinkat.

Pozsonyból június közepén indították el azt a különítményt, amelybe engem is besoroltak, mint később kiderült, Ukrajnába.

Petró Pál – Nyíribrony
HH 1997/3.

Kövess minket -on és -en!

A Hungarista Munkaállam nemzetvezetője és a Nagynémet Birodalom vezére közötti egyetlen személyes tárgyalás 1944 decemberében. 

A spanyol rendőrség és az Europol közös akcióban csapott le a Bázis nevű, „terrorszervezetként” emlegetett nemzetiszocialista aktivistacsoport feltételezett tagjaira, három embert letartóztattak – írja közleményében az Europol.

Az Antifa vállalta magára a felelősséget az AfD hamburgi frakcióvezetőjének az autója elleni támadásért.

Az Amerikai Egyesült Államok Külügyminisztériumának „Rewards for Justice” (RFJ) programja akár 10 millió dolláros jutalmat kínál azoknak, akik olyan információkkal szolgálnak, amelyek négy, az amerikai kormány által külföldi terrorista szervezetnek (FTO) minősített, Európában működő antifa csoport pénzügyi működésének megzavarását eredményezhetik.

Az Árpád-vonalban estem fogságba 1944 novemberében. Az elszállítási útvonal: Mikulics, Nedvorna, Samburg. Az utóbbi helyen lehettünk már 20-25 ezren. A halottakat hajnalonként két tevehúzta kocsival szállították ki a táborból.

Az első világháborút óriási területi nyereséggel záró Román Királyság számára – sajnos csak átmenetileg – 1940-re fordulta a kocka.

"A védők létszámát az ostromot vezető Malinovszkij marsall jelentősen túlbecsülte, mivel nem sikerült az eredetileg tervezett 2-3 hét alatt elfoglalni a várost, Sztálin felé igazolásképpen a "hiányzó" hadifogoly-létszámot civilekkel, egyenruhás postásokkal, kalauzokkal, vasutasokkal, de sokszor nőkkel és gyerekekkel is pótolták (Malenkij robot), akiket elit kommandósként mutogattak. Több tízezren lettek úgy évekre hadifoglyok, hogy egy hadseregnek sem voltak tagjai..."

A német hatóságok letartóztattak egy férfit, akit azzal vádolnak, hogy saját vérével horogkereszteket festett épületekre, valamint csaknem 50 járműre a hesseni Hanau városában.

Amerika gazdasága rossz bőrben van, és ezt nemcsak én mondom, hanem az amerikai média szalagcímei is erről árulkodnak.

Tömegmészárlásba fulladt a magyarok utáni hajtóvadászat 1919 tavaszán a komáromi május elsején.

Még sokan emlékszünk egy régi novemberi estére, melyen a telefondrót elhozta a hírt: a bajorországi Hitler-puccs leveretett.

Számos olyan kommunista szörnyeteg volt, akik emberek kínzásáért és haláláért feleltek, ezért nem meglepő módon az ő halálukat is rengetegen kívánták. A leginkább gyűlöltebb személy a Szovjetunió kegyetlen diktátora, Sztálin volt, aki egészen rejtélyes körülmények között hunyt el.

1944. február 15-21. között Magyarországra látogatott Lorenz SS-Oberführer, a VoMi vezetője, hogy tárgyalásokat folytasson Basch népcsoportvezetővel a toborzások eddigi elért és a jövőben elérendő eredményeiről.

1945 február közepén Európa szívét, Budapestet megfojtotta a szovjet-halál. Most itt ül velünk szemben egy akkori német ezredes, aki a Gellért-hegy és a Citadella utolsó parancsnoka volt.

A müncheni felsőbíróság súlyos testi sértés miatt 5 év börtönbüntetésre ítélte Hanna S.-t, akit azzal gyanúsítottak, hogy társaival 2023-ban, a Kitörés Emléknapon Budapesten „szélsőjobboldalinak tartott” embereket vertek össze.