Kövess minket 
-on és 
-en!
A fegyverletétel Ausztria területén, Pramdeg nevű község mellett ért. Elhatároztam, hogy az amerikai hadsereg legközelebbi egységénél jelentkezem. Így is tettem.
Az egység parancsnoka azonban nem tudott segíteni, mivel – ahogy kiderült – a legfőbb vezetés abban állapodott meg, hogy a legyőzött alakulatoknak a fegyverletétel napján elfoglalt helyükön kell maradniuk, a demarkációs vonalon túlra nem mozoghatnak és nem mozgathatók.
Az amerikaiak elkísértek bennünket Hornig (Alsó-Ausztria), és ott átadtak a szovjet katonai parancsnokságnak. Ez 1945. május 17-én történt. Átadás után betereltek bennünket egy laktanyába, mindenünket elszedték – gépkocsijainkat, üzemanyagkészletünket, élelmiszer-tartalékainkat, személyes holmijainkat stb. – és azt ígérték, hogy rövidesen hazaszállítanak bennünket.
Miután három napi ott tartózkodásunk után megmagasították, majd áram alá helyezték a drótkerítéseket, megkettőzték az őrséget és megtiltották az épületek közötti átjárást, nyilvánvalóvá vált hosszasabb fogva tartásunk.
Május 27-én – mintegy ezren – erős fegyveres kísérettel gyalog elindultunk Pozsonyba. A 157 kilométeres utat öt nap alatt tettük meg. Már közel jártunk Pozsonyhoz, amikor a menetoszlopot egy lampaszos orosz tiszt (tábornok) állította meg és ellenőrizte. Pihenőt rendelt el. Egy százados társunk kilépett a sorból és jelentkezett az orosznál. Elpanaszolta, hogy az őrség tagjai elszedték a foglyok óráit, ruhadarabjait és egyéb tárgyait. A tábornok meghallgatta a jelentést, az őröktől elvette a zabrált holmikat, a kísérő kocsiba rakatta, mondván, hogy a lágerben majd visszakapjuk. Soha többé nem láttuk!
Az út egyébként is gyötrelmes volt. Sokaknak feltört a lába, az elgyengülteket visszalökdösték a sorba, akire rájött a szükséglet, azt csak menet közben végezhette, magát összepiszkítva. Réteken, szántásokban töltöttük éjszakáinkat.
Pozsonyból június közepén indították el azt a különítményt, amelybe engem is besoroltak, mint később kiderült, Ukrajnába.
|
|
|
|
|
|
Petró Pál – Nyíribrony
HH 1997/3.
