Zsidó nyomásra megnyitják az ODESSA-aktákat Argentínában

Kövess minket -on és -en!

Az ODESSA nevű titkos SS szervezet üldözött nemzetiszocialisták ezreit mentette ki Németországból a világháború utolsó hónapjaiban, a menekülés fő célpontja a biztonságos Argentína volt. A zsidó szupremácisták keresik, hogy élnek-e még olyanok, akiken még bosszút állhatnának.

Argentína egykori elnöke, Juan Peron többezer vízumot és útlevelet adott át a Vatikán osztrák államtitkárának, aki ezeket egészen 1947-ig osztotta ki az SS és a Gestapo tisztjeinek és munkatársainak.

Az ODESSA-nak nevezett rejtett akciót jórészt elkobzott zsidó vagyonokból finanszírozták, amíg egy osztrák lap le nem leplezte a műveletet. Addigra viszont már több ezer nemzetiszocialista eltűnt a radarról. Az ODESSA (más írásmódok szerint O.D.E.S.S.A.) egy betűszó, a német Organisation der ehemaligen SS-Angehörigen (Egykori SS-tagok Szervezete) kifejezés rövidítése.

Az 1948-ban megalakult Izrael Állam egyik fő politikai céljának tartotta a gyűlölt németek felkutatását világszerte, de főként Dél-Amerikában. Az 1. számú célpontot sikerült is felderíteni és elrabolni Argentínából. Adolf Eichmann SS-főtisztet Izraelben gyilkolták meg, miután egy kirakatper során ott ítélték halálra, melyet 1962 június 1-én hajtottak végre.

Mivel a németek legtöbbje Argentínába szökött, ahol vállalatokat alapítottak, benősültek helyi családokba és beépültek a politika világába, Javier Milei elnök a zsidók nyomására pontot akar tenni a történet végére, és megismerni annak minden részletét. Az után is kutakodnak, hogy az egykori nemzetiszocialisták és a mai iszlamista terrorszervezetek között van-e kapcsolat, ami persze teljesen nonszensz.

Végére akarnak járni annak is, hogy a Hezbollah Buenos Aires-i gyilkos zsidóellenes merénylete milyen hazai szálakhoz vagy szervezetekhez kapcsolódott, ha egyáltalán volt ilyen. Az argentin ügyészek már korábban elfogatóparancsot kértek a libanoni terrorszervezet gyanúsítottjai ellen, de ennek eddig nem volt eredménye.

Javier Milei elnök teljes együttműködést ígért a „nácivadász” Simon Wiesenthal Központ tisztviselőinek, hogy hozzáférjenek az argentin irattárakhoz. Az ígéret a Casa Rosada elnöki palotában hangzott el, és annak másolatát továbbították Donald Trump amerikai elnöknek is.

„Míg néhány korábbi [argentin] vezető teljes együttműködést ígért, hogy kiderítsék a múlt kemény igazságait, Milei az első, aki villámgyorsan cselekszik is annak érdekében, hogy feltáruljanak a történelmi rejtvény fontos darabjai” – mondta Abraham Cooper rabbi, a Simon Times Center dékánja. Ez a szervezet képviseli a Hezbollah-robbantás áldozatainak jóvátételi igényeit is az argentin hatóságok előtt.

Amerika számos országa fogadott be menekülő nemzetiszocialistákat, köztük Kanada, az Egyesült Államok és Mexikó is. Egyes esetekben az amerikai hírszerzés a innen emelt ki német tudósokat, nehogy a szovjetek tegyék rájuk a kezüket, és ugyanez fordítva is megtörtént. A legismertebb név Wehrner von Braun SS Sturmbannführer, aki megtervezte Amerikának az Apollo V rakétát, amely 1969-ben a Holdra röpítette Neil Armstrongot és csapatát. Máig is ez az egyetlen jármű, amely legénységgel érte el a második kozmikus sebességet.

Az ODESSA Hitler tudtával, de hivatalos engedélye nélkül szerveződött, mivel azt a lehetőséget tartalmazta, hogy Németország elveszítheti a háborút, amiről a Führer hallani sem akart. Az elsődleges menekülési útvonal Spanyolországon keresztül vezetett Argentínába, hajón, repülőgépen és olykor tengeralattjárókon. A másik irány Rómába, majd Genovába vitt, és onnan az Atlanti-óceánhoz, illetve Egyiptom és Szíria felé.

A tervezést nagyban megkönnyítette, hogy Argentína akkori alelnöke majd elnöke erős nemzetiszocialista szimpatizáns volt, és szoros kapcsolatokkal rendelkezett a Nagynémet Birodalom hivatalos apparátusaival. A közvetítői feladatot Alois Hudal osztrák püspök látta el, aki diplomáciai csomagokban küldte a kijelölt helyekre a hamis személyazonosságú útleveleket, befogadó nyilatkozatokat és készpénzt. Ugyancsak ő hozta létre az az ügyvédi szervezetet, amely a kézre került háborús bűnösök védelmét volt hivatott ellátni.

A kivételezettek főként német és osztrák nemzetiszocialisták voltak, de akadtak köztük francia, olasz, belga és norvég kollaboráns személyek is, akik tarthattak a felelősségre vonástól egy vereség esetén.

Magyar kedvezményezettekről nem tudunk, de arról igen, hogy több horthysta és nyilas menekült érkezett Dél-Amerikába 1945 után. Közülük többen a Colonia Tovar nevű venezuelai német közösségben leltek menedékre.

A vatikáni közreműködők és szervezők közül csak Alois Hudal osztrák püspök neve szerepel az élen, aki nem is leplezett nemzetiszocialistaként volt ismert. A főpap már 1937-ben megjelentette „A nemzetiszocializmus alapjai” című könyvét, amelyben a Vatikánt is bírálta, amiért távolságot tart a hitleri rendszertől, és javasolta az egyház és az NSDAP együttműködési szerződésének megalkotását, amit a pápa elutasított.

A háború során a kidolgozott útvonalak több vatikáni tisztviselő közreműködésével rajzolódtak ki, tartalmazva a menekülés lehetőségét az üldözött katolikusoknak is.

Miután 1947-ben a Passauer Rundschau osztrák lap feltárta a Vatikán kapcsolatait a nemzetiszocialista rendszerrel, a vatikáni kapcsolatok megszakadtak. Hudal leváltásának okirata már XII. Pius íróasztalán várakozott, de a püspök egyik összeesküvő kollégája megsúgta a veszélyt, és Hudal inkább az önkéntes lemondást választotta. Ezzel nem csak ő, de a Vatikán és megmenekült a nyilvánosság esetleges érdeklődésétől. A főpap további életét sértetlenül töltötte Ausztriában.

Kövess minket -on és -en!