Kövess minket: Telegram — XVkontakte

Történelmileg egyedül azok a sokszínű birodalmak, államok voltak stabilak, amelyek az egyes etnikumokat szigorúan hierarchizálták.

Az emberi intelligencia komplex munka gyümölcse, amelynek van egy fontos biológiai dimenziója, és a biopszichológia arra tanít, hogy ez a dimenzió genetikai alapú. Ma már tudjuk, hogy a genetikai poggyász határozza meg az emberi lény egy részét, az egész története pedig a másikat, és ugyanez igaz a társadalmakra is.

Könnyű megállapítani, hogy biológiai folyamatok befolyásolhatják a környezeti tényezőket, amint azt – többek között – Haiti példája is eklatánsan bizonyítja. Ez a karibi sziget a franciák uralma alatt maga volt a paradicsom: ápolt ültetvényei adták a világ akkori cukortermelésének jelentős részét, infrastruktúrája majdnem európai színvonalú volt: kövesutakkal, hidakkal, kórházakkal, iskolákkal, színházakkal, operaházzal. Az­után a francia forradalom egalitarista eszméitől feltüzelt néger rabszolgák lemészárolták és elűzték fehér uraikat, 1804-ben kikiáltották a függetlenségüket, és saját kezükbe vették sorsuk irányítását.

Az eredmény magáért beszél. Ma Haiti a világ egyik legszegényebb, legelmaradottabb, leglepusztultabb állama, amely szinte minden szociális, gazdasági, egészségügyi és kulturális mutatója tekintetében sereghajtó az országok mezőnyében. Nem véletlenül illette Donald Trump más harmadik világbeli hasonmásaival együtt a „sz…rfészek” (shithole) epitheton ornansszal. Haiti és szinte mindegyik afrikai állam általános kudarca szemléletesen illusztrálja, hogy bizonyos biológiai determináltságokon egész egyszerűen nem lehet túllépni. Az ideológiamentes biológia ugyanis erősebb a propagandisztikus szociológiánál.

Az idegrendszert neuronok alkotják, a köztük levő kapcsolódási helyek pedig a szinapszisok, amelyeken keresztül az ingerület átterjed. A primitív élőlényeknél, mint amilyenek a rovarok, ezt a kapcsolódási struktúrát teljesen a genetika határozza meg, és nem módosítható semmiféle tanulással. Fejlettebb fajok esetében a születéskor meglévő szinapszisokon kívül tanulással újabbak is kialakíthatók. Amikor a fiatal egyedet stimulus éri, egyes neuronok összekapcsolódnak, hogy létrehozzanak egy új gondolati sémát, vagy kiprovokáljanak egy reflexet, és így egy új szinapszist alkossanak. Ez azonban még labilis, vagyis könnyen módosítható, amíg nem ismételték elégszer, hogy stabillá váljon.

Azt, amit intelligenciának nevezünk, tehát lényegében a neuronkapcsolódási struktúrák egyéni ingadozásának a százaléka határozza meg: minél több megvalósítandó szinapszis marad a születésnél, annál intelligensebb a faj, vagyis annál jobban képes tanulni a környezetével való interakcióban. Egy fiatal oktatása tehát egyes adott szinapszisok létrehozásából, majd megszilárdításából áll: ezt nevezzük kondicionálásnak. Több nemzedék alatt bizonyos stabilizált szinapszisok örökletessé válhatnak, feltéve, hogy az eredeti neuronstruktúra alkalmas rá.

A környezettel való interakció csak egy bizonyos fejlettségi pillanatban valósulhat meg, ennek híján a felnőtt kompetencia sohasem szerzett, hanem a stabilizáló tulajdonságok genetikailag teljesen meghatározottak. Ebből az következik, hogy minél fejlettebb a környezet, annál inkább növekszik a stabil örökletes szinapszisok száma. Teljesen csalóka tehát azt képzelni, hogy ugyanaz az oktatás különböző származású gyerekekre alkalmazva hasonló magatartású felnőtteket eredményez. A genetikai program ugyanis alapvető ahhoz, hogy a tanulási folyamat végbemehessen, és hogy ugyanazon oktatási program eredményes legyen. Ebből pedig az következik, hogy egy adott etnikumú egyén számára alkalmatlan oktatás vagy környezet nem ad semmi eredményt, sőt pszichikai zavarokat okoz.

A hatvanas évek óta a fehér országokat sújtó korlátlan bevándorlás céljaként létrejött sokszínű társadalom az egész népekre alkalmazott pszichikai traumatizmus hátborzongató példája. Ráadásul a különböző emberfajták több tízezer éves sajátos szokásokat hordoznak a genetikai poggyászukban (ez a Jung-féle „kollektív tudattalan”), tudományosan is lehetetlenné téve egyesek együttélését: egy néger vagy arab gyereknek örökletesen átadott szinaptikus gondolati sémák az európai oktatással szembesülve az esetek óriási többségében elviselhetetlen magatartást eredményeznek. Ez egy kógens biológiai szükségszerűség.

Egyébként megállapítható, hogy történelmileg egyedül azok a sokszínű birodalmak, államok voltak stabilak, amelyek az egyes etnikumokat szigorúan hierarchizálták. Amint ez a struktúra megtört – akár belső okból, mint az etnikai keveredés (pl. a Római Birodalomban a Caracalla-ediktum után), akár külső okból, mint egy konfliktus (pl. az amerikai Délen a szecessziós háború után) –, ez a rend, a civilizáció és a kultúra gyors hanyatlását vonta maga után. Egy ega­litarista, sokszínű vagy akár multikulturális társadalom tehát egész egyszerűen neurobiológiai képtelenség.

Tudományosan bizonyított tény, hogy az altruizmusnak genetikai alapja van, abban az értelemben, hogy az emberek önzetlenebbek és áldozatkészebbek azokkal, akik genetikailag közel állnak hozzájuk, és kevésbé – sőt nyíltan ellenségesek – azokkal, akik genetikailag távol állnak tőlük. A biopszichológia egyik alapeszméje, hogy az emberek azért segítik a hozzátartozóikat, mert hasonlók a génjeik, és ezt a koncepciót kiterjeszti azokra, akik között nincs rokonsági kötelék, de ugyanazon a történelmen, ugyanazon a kollektív tudattalanon, ugyanazon szinaptikus sémákon osztoznak.

A genetikai hasonlóság elmélete magában foglalja azt is, hogy az emberek barátságosabb kapcsolatot tartanak fenn azokkal, akik mentálisan közel állnak hozzájuk. Egy társadalom biopszichológiai megközelítése tehát a biológia szerepét hangsúlyozza a rasszok közötti kapcsolatokban, és befolyását a belőle következő magatartásokra. Az előbbiekből világosan kiderül, hogy egymástól túlságosan különböző, sőt egymással homlokegyenest ellenkező neurokognitív működésük miatt egyes etnikumok menthetetlenül összeférhetetlenek egymással ugyanazon az élettéren belül.

Az Európában és Észak-Amerikában zaj­ló multikulturális társadalomkísérlet biopszichológiai aberráció, és csakis súlyos társadalmi zavarokhoz vezethet, amelyek nemhogy elenyészni nem fognak, de napról napra fokozódnak. Ezek ugyanis nem egy tökéletesíthető rendszer gyermekbetegségei, hanem egy jövőbeli katasztrófa premisszái.

Kövess minket: Telegram — XVkontakte

1943 elejére az SS vezetése a múlt évben engedélyezett 30 000 fős keretet időközben 50 000 főre akarta emelni Magyarországon.

Nagyjából tizenkét kommunista jelent meg a IV. kerületi Tanácsköztársaság-szobornál, hogy méltassa a Kun (Konh) Béla-féle vörös terrort. Velük szemben kétszer ennyi hazafi fejezte ki nemtetszését – írja a Magyar Jelen.

Életének nyolcvanharmadik évében elhagyta a földi világot László András filozófus, a metafizikai tradicionalitás egyik legnagyobb magyarországi képviselője, írja a Duo Gladii.

A nemzetiszocialista tisztelgés a második világháború vége óta illegális a cionisták által Németországban és Ausztriában, és a kóser törvények szerint börtönbüntetéssel büntethető.

Kiadta a német hatóság a 2023. februárban Budapesten elkövetett támadássorozat egyik feltételezett elkövetőjét.

„Tovább építjük a forradalmi kommunizmust Magyarországon, hogy az egész emberiség felszabadulhasson a kapitalizmus pusztító járma alól!” – olvasható a nyíltan szélsőbaloldali Fáklya mozgalom közösségi oldalán.

Az amerikai típusú káosz legutóbbi franciaországi epizódjának állítólagos katalizátora egy 17 éves arab Lewis Hamilton-imitátor halála volt, akit a rendőrség lelőtt, mert egy belvárosi rodeót követő igazoltatása közben megpróbált elmenekülni az autójával.

Magyarország második világháborús történetének van egy apró, alig ismert, de egyben rendkívül érdekes fejezete: az egyéni fegyverténnyel ellenséges harckocsit megsemmisítő magyar honvédek termőfölddel való jutalmazása.

Egy hétköznapi történet rendkívüli véget ért az egyik elszakított országrészben. A nyugat-felvidéki Vágegyháza-Alsózáros vagy Zárosegyháza nevű községben egy gazda ekéje szántás közben valami keménynek ütközött, amiről azt hitte, egy szikla.

A brazil Nemzeti Emberi Jogi Tanács nevezetű szervezet különböző felméréseken alapuló tanulmánya szerint „riasztóan növekszik a náci csoportok jelenléte” a dél-amerikai országban. 

Letakarták egy bécsi protestáns templom ólomüveg ablakait, mert azokon állítólag „antiszemita” motívumok szerepeltek, és az ablakok alkotója tagja volt a NSDAP-nak.

A szélsőjobboldali zenei színtéren nem ritka, hogy a zenekarok fel- és átdolgozzák más bandák közkedvelt dalait. Például az angol Skrewdriver és a német Landser különösen sok nép fiait megihlette.

Ha az 1939. augusztus 23-án Moszkvában aláírt német–szovjet megnemtámadási egyezményt, amelyet Ribbentrop–Molotov paktumnak szokás nevezni, meg akarjuk érteni, akkor vissza kell mennünk 1939 márciusára.

A 20. századi magyar történelem legsötétebb időszaka köthető Rákosi Mátyás nevéhez, aki hasonlóan a legtöbb kommunistához, a legmesszebbmenőkig álságosan élt.

Gabriele Marchesi szabadonengedéséről a milánói fellebbviteli bíróság döntött, amely elutasította Magyarország kiadatásra vonatkozó kérését, írja a Magyar Jelen a Milano.corriere.it nyomán.