Kövess minket -on és -en!


Niedermüller Péter lelkes antifasiszta. Hithű kommunista, no meg persze zsidó is. A véleményszabadság a legkisebb mértékben sem érdekli, az újbaloldalhoz hasonlóan a vélemény addig fontos neki, amíg beleilleszthető az ő nézetrendszerébe.

Különbség maximum annyi van, hogy ő a régi kommunistákhoz illeszkedő, bárdolatlan tempóban nyilvánítja ezt ki, nem csomagolja színes-szagos köntösbe, mint a 21. századi elvtársak.

A nem létező véleményszabadság jegyében tehát egyenes út vezet odáig, hogy a Niedermüller-mókusőrs szemét úgy szúrja az erzsébetvárosi Nordic Sun Pub, mintha legalábbis deportálásra szánt vagonokat vizionálnának a Damjanich utcába.

Kedd délutánra a polgármester brigádja – egyéb unatkozó személyekkel kiegészülve – meg is hirdetett egy tüntetést a kocsma elé, amely azon túl, hogy még vonzóbbá tette a helyet, még elhozta nekünk a 2000-es évek második, 2010-es évek első felének felének retró életérzését, legalábbis nekem azokból az időkből vannak főként emlékeim ilyen stílusú tüntetésekről. Mint amikor 2013-ban flashmobot rendeztek a Gede testvérek „náci könyvesboltja elé”, nehogy valaki megismerje általuk, hogy pontosan mi van a Mein Kampfban, és mi az, amit váltig állítanak, hogy benne van, aztán rövid úton kiderül, hogy nincs.

Csakhogy a Mein Kampf gedés kiadása köszöni szépen, azóta is jól van, mint ahogy olyan helyekre is igény lesz, ahol hasonló szellemiségű emberek találkozhatnak egymással.

Persze, el lehet üldözni valamit egy adott helyről – és Niedermüller bizonyára mindent meg is tesz majd ezért –, de ettől egy eszmét még nem fog kiirtani, sőt, paradox módon pontosan azt igazolja vele, amit a hozzá hasonló személyekről ez az eszmerendszer állít. Destrukciót, elnyomást.

Ez az akaratlan önbeteljesítés világlik ki tegnapi nyilatkozatából is: „azokkal (mármint a tüntetés alatt a pubban tartózkodó »nácikkal« – Á.B.) nekem nincs beszélnivalóm. Én nem akarok meggyőzni az ég adta világon senkit. Azt gondolom, hogy azért jöttünk ide, hogy világossá tegyük, mi egy másik világban élünk, és semmi közünk ahhoz a világhoz, amit azok az emberek képviselnek, akik a hátam mögött állnak.”

Világos beszéd, mint ahogy az is, hogy ők tényleg egy másik világban élnek. Csak akkor felvetődik a kérdés: mégis mit keresnek itt, Magyarországon? Adná magát a szebb napokat látott Vona klasszikusa, hogy akkor költözzenek ki Izraelbe, csak valamiért ezek úgy képzelik a párhuzamos világot, hogy mindig az övéké érvényesül mindenhol, hiába van már egy saját országuk, ahol naphosszat lehetne nácizni (vagy éppen népirtani, ugyebár).

De persze ilyen ellentmondások nem zavarják őket. A retró stílus mellett a gyűlés a szokásos mederben folyt tovább: holokausztozás, feljelentés, „mocskos nácik” skandálása, antifák performansza, bezárással való fenyegetőzés. Mint egy Michelin-csillagos étterem bonyolult ételreceptje, amitől tilos az eltérés.

Azonban Niedermüller számára a legnagyobb gyomrost akarva-akaratlanul egy momentumos aktivista vitte be: elmondása szerint többen szóvá tették ugyanis, hogy a tüntetést sikerült a hídfoglalós bohózattal egy időben szervezni.

Szegény öreg mellett elmegy a történelem.

Kövess minket -on és -en!

Budapest 1944. december 25-i bekerítése után nyilvánvalóvá vált a német hadvezetés számára, hogy a katlanban rekedt német-magyar csapatoknak az utánpótlást valamilyen módon biztosítani kell.

Két kezünk kevés lenne ahhoz, hogy felsoroljuk az elmúlt tíz nap olyan bűncselekményeit, amelyet magyarok ellen követtek el velünk élő, évszázadok óta integrálhatatlan jövevények.

Maja Trux, az antifa támadások egyik vádlottja kedden sem hazudtolta meg magát: ahogy annak idején az utcán emberekre támadt, most a börtön falai között is szembeszállt mindenkivel, aki szabályt akar érvényesíteni.

Párhuzamosan, mondhatni teljes szinkronban alakul az évszázadokon át egymás ősellenségének számító, majd a múlt században Németország ellenében szövetségre lépő Nagy-Britannia és Franciaország sorsa.

A belga főváros, Brüsszel egyik éke az Atomium, amit az 1958-as világkiállításra készítettek. Ugyanerre az expóra egy másik, teljesen őszinte, ma már elképzelhetetlen bemutatót is létrehoztak.

A második világháborúban utolsó évében, 1945. február 13-án foglalták el a szovjet csapatok teljes egészében a magyar fővárost.

Három nemzetiszocialista férfit „jelentős” szabadságvesztésre ítélhetnek, miután bűnösnek találták őket egy leeds-i mecset elleni terrortámadás megtervezésében.

1924-ben hunyt el az az ember, aki a németek ügynökeként érkezett Oroszországba 1917-ben, s akit halála óta nem temették el. Torz eszméi, melynek alapján társaival Szovjetunió néven új államot alapítottak, legalább százmillió ember halálához vezettek.

1944. október kilencedikétől kezdett el kibontakozni Debrecen és a Hortobágy térségében az a három hétig tartó ütközet, amely a kurszki csata után a második világháború legnagyobb páncélos összecsapása volt.

Teljesen nyilvánvaló, hogy „a D-nap sikere végső soron a fehér civilizáció tragédiája” és ráadásul a fajárulás minősített esete, amelyet elsöprő többségükben európai gyökerű fehér katonák követtek el anyakontinensük ellen, miközben a néger katonák részéről ez faji bosszú volt, amelyet fajáruló fehér vezetők tettek lehetővé számukra.

Egy berlini kórházban elhunyt Horst Mahler, a Vörös Hadsereg Frakció (másik nevén Baader–Meinhof-csoport) alapítója, aki később nemzetiszocialistává vált, és holokauszttagadás miatt többször elítélték – 89 éves volt.

Akármennyire hihetetlen, a cionisták által megszállt alpesi országban nem tiltott a nemzetiszocialista jelképek használata. Úgy tűnik, ez nemsokára megváltozhat.

Egy namíbiai helyi politikus, aki a Führer nevét viseli, sorozatban ötödször is mandátumot fog szerezni, a szavazatok 85 százalékának megszámlálása után.

1915. április 20-án született Szeleczky Zita, az 1940-es évek első felének egyik legkedveltebb magyar filmsztárja.

Öt Québecben szolgáló katonát függesztettek fel, miután előkerült egy 2023-as felvétel, amelyen egy házibulin nemzetiszocialista karlendítést mutatnak be.