Kövess minket: Telegram — X — Vkontakte
"Arra áldozta életét, hogy megvalósuljon búr népünk szabadságának álma, és munkálkodjunk egy olyan szabad állam megvalósításáért, ahol önmagunk urai lehetünk" - az AWB közleménye Eugène Terre’Blanche halála kapcsán.
Eugén Ney Terreblanche (vagy más írásmódban Terre’Blanche) Hugenotta francia ősöktől származott, akik 1704-ben hagyták el Franciaországot. Terre’Blanche nagyapja fokföldi lázadóként (Cape Rebel) harcolt a búr ügyért a második búr háborúban, míg apja alezredes volt a Dél-afrikai Védelmi Erőknél. 1941. január 31-én született Transvaal tartományban ventersdorpi farmon, Terre’Blanche is folytatta ősei hagyományát és maga is fegyveres testületnél szolgált, mégpedig altisztként a dél-afrikai rendőrség gárda egységénél, amelynek feladata volt a kabinet védelme.Érdekes, hogy neve magyarra fordítása fehér földet jelent. 1967-ben házasodott, feleségeMartie Terre’blanche, egy leány gyermekük született Bea Terre’blanche.
A késő 1960-as években Terre’Blanche egyre inkább ellenezte B. J. Vorster dél-afrikai miniszterelnök "liberális politikáját". Négy év szolgálat után a dél-afrikai rendőrségnél felmondott, hogy politikai karriert folytasson, a szélsőjobboldali Herstigte Nasionale Párt tagjaként sikertelenül indult a heidelbergi helyi hivatalért.
Kiábrándult a kialakult politikai légkörből, ezért Terre’Blanche 1973-ban hat másik hasonló gondolkodású személlyel megalapította az afrikáner ellenállási mozgalomat (Afrikaner Weerstandsbeweging - AWB) Heidelbergben. Kezdetben egy kis társaság volt, az AWB először azután jelent meg a nyilvánosság előtt, hogy tagjait megbírságolták Floor van Jaarsveld megszégyenítéséért, egy történelem professzor, aki kétségbe vonta Vérfolyó-csata jelentősségét. Bár Terre’Blanche később sajnálatát fejezte ki az esettel kapcsolatban, amikor az Igazság és Megbékélés Bizottsága előtt tett tanúvallomást. Az ezt követő években Terre’Blanche nyilvános összejöveteleken tartott beszédei gyakran idézték fel a Vérfolyó-csatát. Szónoki képessége nagyban hozzájárult hogy fehér afrikanerek ezrei csatakozzanak a mozgalomhoz, az AWB fénykorában mintegy 70000 tagja volt. Az 1980-as évekbenTerre’Blanche továbbra is a Nemzeti Párt és a Konzervatív Párt alternatívájaként határozta meg az AWB-t.
Továbbra is rendíthetetlenül ellenezte P. W. Botha reformpolitikáját, hogy további, bár még mindig különálló parlamenti kamarákat hozzon létre a nem fehérek számára, illetve választójogot biztosítson az indiai származású valamint a fokföldi színesbőrűeknek. Terre’Blanche úgy tekintett az apartheid végére, mint a kommunizmus győzelmére és teljes polgárháborúval fenyegetett, ha F. W. de Klerk elnök átadja a hatalmat Nelson Mandelának. Amikor De Klerk 1991-ben beszédet mondott Terre’Blanche szülővárosában Ventersdorpban, Terre’Blanche vezette azt a tiltakozást, amely ventersdorpi csata néven lett híres az AWB és a rendőrség között, ahol számos ember meghalt.
1993. június 25-én, az AWB, és más nemzeti erők mintegy 3000 tagja megrohamozta a Kemptom ParkWord Trade Centert Johannesburgban. A támadás idején ez az épület adott otthont egy olyan kongresszusnak, ahol Dél-Afrika jövőjéről, és az apartheid eltörléséről folytattak tárgyalásokat. A tüntetés békésnek indult, azután a hangulat egyre felfokozódott, fehér fegyveresek érkeztek, majd egy Vipera típusú páncélautóval betörték az üvegfalat, a rendőrsorfal sem tudta megállítani a fegyveresek benyomulását. Majd elmondtak egy imát és békésen – a rendőrséggel megegyezve – kivonultak az épületből. Terre’Blanche legnagyobb akciója mégis a bophuthatswanai válságban való részvétele volt.
1994-ben, nemzetközi hírnevet szerzett magának azzal, hogy megvédte Lucas Mangope autokratikus kormányát Bophuthatswanában (ami egy független bantusztán volt). Az AWB egy körülbelül kilencven fős Afrikaner Volksfront milicista különítménnyel behatolt Mmabatho fővárosba március 10 és 11-én. Bophuthatswanai Védelmi Erők néger rendőrei és katonái, akik támogatták Mangope elnököt eltűntek az utcákról, majd megjelentek Mafikeng repülőterénél milicistákként. Egy AWB tag halálos lövést kapott, amikor a konvoj elhaladt a repülétér mellet, és folytatta útját Mmabatho írányába. Mmabathoban az AWB-ét és az Afrikaner Volksfrontot folyamatosan támadták a Bophuthatswanai Védelmi Erők és a helyi lakosok is. Amikor a különítmény megpróbált visszavonulni Mmabathoból március 11-én, három AWB tagot azonnal kivégeztek a Bophuthatswanai Védelmi Erők néger katonái, miután megsérültek egy tűzharcban. A közelben lévő fotóriporterek és televíziós stábok rögzítették az esetet, ami egy katasztrófaként hatot az AWB-re, és demoralizálta annak fehér tagjait.Ugyanis, az AWB és az Afrikaner Volksfront nem tájékoztatta Mangope elnököt az akcióról így az elnökhöz hű védelmi erők ellenségként fogadták őket, majd tűzharcba keveredtek velük. Hiába érkeztek jó szándékkal, az értesítés hiányában ellenségként kezelték őket.
|
|
|
|
|
|
Terre’Blanche már a korai 90-es évektől számos dokumentumfilm alanya volt, mintpéldául a The Leader, His Driver and the Driver’s Wife, amelyet a brit filmes Nick Broomfield rendezett. Majd ezt követte a His Big White Self, amit 2006 februárjában közvetítettek először. Terre’Blanche-t Louis Theroux is meginterjúvolta a "Búr szeparatisták" BBC sorozat harmadik részében.
2001. június 17-én Terre’Blanche-t hat év börtönre ítélték, amiért bántalmazott egy benzinkúti munkást olyan mértékben, hogy súlyos agykárosodást kapott, illetve gyilkossági kísérletért egy néger biztonsági őr ellen. Ez idő alatt keresztényként újjá született a börtönben, és azt állította, hogy változtatott korábbi faji alapú nézetein, és prédikálni kezdett a megbékélésről. 2008. márciusában az AWB bejelentette, hogy újra aktív politizálásba kezd. Ebben az évben tér vissza a mozgalom élére Terre’Blanche, aki a találkozókon már nem az apartheid visszaállítását, hanem egy független afrikaaner államot tűzött ki célul. A mozgalom már a 80-as években célul tűzte ki egy búr állam létrehozását. Ennek érdekében a mozgalom elsődleges célja az volt, hogy visszaállítsa a múltban már létezett független búr köztársaságokat: a Transvaal Köztársaságot és Oranje Szabadállamot.
2008 áprilisában Terre’Blanche beszédet mondott számos AWB gyűlésen Vryburgban, Middelburgban és Pretoriában. Számos területet kijelölt már Dél-Afrikában a jövőbeli Volkstaat részeként. Ezek a területek a következők: Vryheid KwaZulu-Natalban, Stellaland és Goshen régi köztársaságai Északnyugat tartomány távoli részében, valamint Kelet-Transvaal. 2009 szeptemberében tartottak egy 3 napos konferenciát, melyen az AWB és 300 afrikaaner vett részt, a tárgyalások célja a búr felszabadulás volt. Az önálló állam Észak-Natal és Kelet-Transvaal területét foglalná magába. Ezt nem csak az AWB támogatta, hanem több más jobboldali csoport is. 2010 áprilisában Eugene Terre’Blanche-t, az apartheid elszánt hívét otthonában, álmában, orvul gyilkolták meg. A 69 éves mozgalmárt két néger alkalmazottja verte agyon, miután állítólag anyagi jellegű nézeteltérés támadt köztük.
Terre’Blanche-t szülővárosában helyezték végső nyughelyére, temetésén több ezer afrikáner vett részt. A négerek által kontrollált rendőrség és a polkorrekt helyi, valamint nemzetközi média újabb és újabb tébolyult variációkkal állt elő a gyilkosság motivációját illetően. Közben a liberális sajtó a faji feszültség újbóli kiéleződésről cikkezett Fokvárostól Budapestig, rettegésben élő feketékről festettek képet, akiket bosszúszomjas fehérek tartanak sakkban. Mindezt annak fényében érdemes megvizsgálni, hogy Mandela hatalomszerzése óta 3000 fehér farmert (és családját) mészároltak le "földfoglaló" néger bandák, valamint 70 ezer fehér bőrű polgári személy lett négerek keze által gyilkosság áldozata, továbbá közel másfél millió fehér dél-afrikai kényszerült elhagyni szülőhazáját, hogy angolszász többségű országokban keressen új otthont. Eugene Terre’Blanche politikai tevékenysége mellett költő is volt, versei még az iskolák tankönyveiben is szerepeltek az apartheid idején. Neve az utolsó komolyan vehető fehér afrikai ellenállási mozgalom vezetőjeként vonul be a történelembe.
