Isabel Peralta a börtön árnyékában: fluctuat nec mergitur?

Kövess minket -on és -en!

Az Európai Szovjetunióban az ultrajobboldal múzsája hasonló elbánásra számíthat a szólásszabadság kereteinek feszegetése miatt, mint amilyenre a másként gondolkodók számíthattak az egykori Szovjetunióban.

Előbb Jahve kiválasztottjainak az idegrendszerét borzolta fel némileg, pedig az már éppen eléggé megviselt „gyárilag” is. (Scientists discover gene that predisposes ashkenazi Jews to Schizophrenia, haaretzs.com, 2013.11.26.)

Utóbb Allah marokkói martalócainak gázolt bele az érzékeny lelkivilágába, világosan az értésükre adva, hogy 500 évvel a véres verejtékkel kivívott reconquista után a maga részéről egyáltalán nem látja őket szívesen Spanyolországban újra megszállókként.

„Példátlan faji kiszorítást szenvedünk el, amelyet ha nem fékezünk meg, akkor fenyegető közelségbe kerül, mert az Európába való bevándorlás ki fogja szorítani a fajunkat, a sokszínűségünket, a vallásunkat és a kultúránkat”, mondta, hozzátéve: „Szembeszállunk velük, halál a betolakodókra!”

Most három és fél éves börtönbüntetés fenyegeti „gyűlöletbűncselekmény” miatt, amelynek a spanyol ügyészség szerint ez a 4 évvel ezelőtt Marokkó madridi nagykövetsége előtt elhangzott „rasszista beszéd” minősül. (La Fiscalía pide tres años y medio de cárcel a la neonazi Isabel Peralta por incitar al odio contra los musulmanes, eldiario.es, 2025.03.28.)
 

Isabel a bíróságon az ún. Schwurhand gesztussal üzent híveinek, amelyet a német katonák alkalmaztak eskütételeik során, utóbb akkor is, amikor Adolf Hitlernek fogadtak hűségesküt

A jelenleg 22 éves fasiszta pasionaria, ahogyan azt már korábban is elmondta, kezdettől fogva számított rá, hogy a politikai tevékenysége végül börtönbe juttathatja, és úgy tűnik, fel is készült rá – legalábbis lelkileg.

„A börtön mint »hirtelen öngyilkosság«, a kirekesztés... Még viccesnek is találom. Az én eszméim erősebbek ennél, az én eszméim a fény, amely Európa újjászületését hirdeti, és ezért az újjászületésért fel fogom áldozni magamat annyi életben, amennyi kell.” (Twitter, 2021.03.05.)

„Nem érdekelnek a büntetések, a perek, a börtönévek, amelyeket nekem szánnak, nem érdekel, hogy nem találok munkát, közömbös számomra, hogy terrorista (besorolású) útlevelem van, és nem számít, ha egyedül maradok. Európa és a népeink nagysága haldoklik és meghal, és semmi sem fontosabb a megmentésüknél. Európa történelmét vérben írják, Európa halálát minden nap bejelentik az újságokban. Nagyszerű földrészünk hullaként rohad az európaiak gyáva tekintete alatt. A harc az egyedüli út.” (Twitter, 2024.08.10.)

Szélsőjobbosok között mindmáig tartja magát az a „hímsoviniszta” nézet, miszerint a nőknek a konyhában van a helyük, nem pedig a politikában, és Giorgia Meloni, Marine Le Pen és Alice Weidel (le)szereplése alapján van is benne valami. Ezzel a három diszgráciával szemben azonban Isabel Peralta a „radikális” ellenpólust és a dicséretes kivételt képviseli minden tekintetben.

Hogy aztán az esetleges börtön megtöri-e vagy a politikai pályán óhatatlanul rá váró csalódások sorozata végül a harc feladására készteti-e, ez még a jövő zenéje. Az viszont kétségtelen, hogy már az eddigi „fegyvertényeivel” is aranybetűkkel írta be magát a második világháború utáni európai szélsőjobb történetébe, ami ilyen fiatalon – és ráadásul nőként – rajta kívül még senkinek sem sikerült.

Bármi is lesz a folytatás, a politikai aktivizmusa során tanúsított bátorsága, önfeláldozása és elvhűsége követendő példaként szolgálhat a jelen és a jövő fehér fajvédői számára.

Kövess minket -on és -en!