Kövess minket: Telegram — X — Vkontakte
1987. augusztus 17-én repült világgá a hír, hogy Rudolf Hess, Hitler egykori helyettese, a Nürnbergben életfogytig tartó szabadságvesztésre ítélt "nemzetiszocialista háborús főbűnös", a spandaui fegyház utolsó foglyaként, 93 éves korában meghalt.
A Hess haláláról kiadott szűkszavú hivatalos kommüniké szerint a "spandaui remete" önkezével vetett véget az életének. Pár nap múlva viszont arról reppentek fel kósza hírek, hogy sok minden nem stimmel Rudolf Hess állítólagos öngyilkosságával kapcsolatban. Augusztusban az egykori második világháborús szövetségesek közül éppen a britek látták el a fegyház, és egyetlen foglya, Rudolf Hess őrzését. A brit katonai hatóságok sietve minden, az egykori helyettessel kapcsolatos dokumentumot 30 évre titkosítottak. A harminc éves zárlat 2017-ben ugyan papíron lejárt, de a Hess halálát övező homály ennek ellenére mind a mai napig nem oszlott el.
Rudolf Hess, Hitler egykori helyettese, máig nem pontosan tisztázott hátterű 1941. május 10-i angliai repülőútja után brit hadifogságba került. Hess csak 1945 októberében térhetett vissza Németországba, igaz, nem szabad emberként, hanem mint a nürnbergi per egyik háborús bűntettekkel megvádolt főbűnöse.
A nürnbergi igazságügyi palota épületében 1945 novemberében elkezdett perben, a nemzetközi törvényszék egy évvel később, 1946. október elsején hirdetett ítéletet.
Rudolf Hesst az ellene felhozott négy vádpontból végül kettőben találták bűnösnek, és ezért életfogytig tartó szabadságvesztésre ítélték. A per előkészítése, és a főtárgyalás során Hess teljesen egykedvűen viselkedett, és amnéziára hivatkozva egyetlen neki feltett kérdésre sem válaszolt érdemben. Hiába firtatták kihallgatói többek között a rejtélyes angliai utazásának hátterét, az egykori "helyettes" hallgatott, mint a sír. Az utolsó szó jogán azonban elmondta, hogy nem bánt meg semmit és ha tehetné, ugyanúgy megcselekedne mindent, amivel vádolják, valamit hozzátette, hogy a per nyilvánvaló boszorkányüldözés és, hogy idegen nemzeteknek semmi köze a német belügyekhez.
Az ítélethirdetés után Hesst - más szabadságvesztésre ítélt "háborús főbűnösökkel" (ilyesmi korábban nem is létezett sem nemzeti-, nem nemzetközi jogban) együtt - a Berlin-Spandaui fegyházba szállították.
|
|
|
|
|
|
A 600 fogoly befogadására alkalmas börtönt a háború után csak és kizárólag a nemzetiszocialisták őrzésére alakították ki, amelyet a győztes szövetséges hatalmak megállapodása alapján havi váltással amerikai, angol, szovjet és francia őrség illetve személyzet felügyelt.
1966-ban utoljára nyílt ki a spandaui fegyház nehéz vaskapuja a büntetését letöltő és ezért szabadon távozó Albert Speer, Hitler egykori fegyverkezési minisztere előtt.
Speer szabadulása után már csak egyetlen foglyot őriztek az erődszerű fegyintézet vastag falai között, Rudolf Hesst.
Hogyan akasztotta fel magát két méter magasra a járóképtelen fogoly?
Az 1970-es évektől kezdve egyre többször felvetődött, hogy Hesst is szabadon kellene engedni más, eredetileg életfogytiglani, vagy hosszú szabadságvesztés büntetéssel sújtott nemzetiszocialista elítéltekhez hasonlóan.
A Hess szabadon bocsátását követelő mozgalmak egyrészt arra hivatkoztak, hogy a második világháború legnagyobb részét angol fogságban eltöltött Hessnek érdemben nem sok köze lehetett a háborús években elkövetett "rémtettekhez", másrészt pedig arra, hogy az egykori pártvezetőnél sokkal súlyosabb bűnökkel vádolt fogvatartottakat is már kivétel nélkül szabadlábra helyezték.
További érvként hozták fel, hogy megengedhetetlen luxus egyetlen fogoly őrzésére a hatalmas börtönépületet, valamint a négy nemzet által kiállított népes őrszemélyzetet fenntartani. Az 1980-as évek közepétől politikai szinten is megkezdődtek a háttéregyeztetések az idős spandaui remete szabadon bocsátásáról.
Egyre több jel mutatott arra, hogy a kilencvenes éveibe lépett Rudolf Hess előtt is hamarosan feltárulhat a spandaui fegyház vaskapuja. Erre azonban már sohasem kerülhetett sor, 1987. augusztus 17-én ugyanis a 93 éves Hesst halva találták a cellájában.
|
|
|
|
|
|
1987 augusztusában a britek adták a börtönt őrző illetve kiszolgáló személyzetet. Rudolf Hess halotti szemléjét ezért brit orvosok végezték el.
A sajtó számára kiadott hivatalos kommüniké szerint a "hetes számú fogoly" egy elektromos kábellel akasztotta fel magát a cellája ablakrácsára; Rudolf Hess tehát öngyilkos lett.
A börtön francia személyzetének orvosa, rögtön a hivatalos brit nyilatkozat kiadása után azonban súlyos kétségeinek adott hangot.
A francia orvos rendszeresen kezelte az igen rossz és legyengült állapotban lévő idős foglyot. A doktor nyilatkozta szerint Rudolf Hess az utolsó hónapokban már annyira le volt gyengülve, hogy az ágyáról is csak segítséggel tudott felkelni.
A francia orvoson kívül más szakértők is lehetetlennek tartották a hivatalos brit verzióként hangoztatott önakasztást, hiszen az ablakrács több mint két méter magasan volt a padlószinthez képest, ahová a segítség nélkül már mozogni sem tudó Hess képtelen lett volna felmászni a saját erejéből. A hivatalos vizsgálat befejezése után Hess holttestét kiadták a családjának.
A hozzátartozók maguk sem tudták elfogadni a brit zárójelentésben írtakat, ezért újabb halottszemlét kértek, még a temetés előtt.
A vizsgálatra felkért jó nevű igazságügyi orvosszakértő, Dr. Spann fojtogatásra utaló nyomokat azonosított Rudolf Hess nyakán, ami miatt egyértelműen idegenkezűségre, emberölésre vezette vissza a halál okát. Az öngyilkosságot erősen megkérdőjelező bizonyítékok ellenére, Rudolf Hess rejtélyes halálesete miatt sohasem rendeltek el nyomozást.
|
|
|
|
|
|
A brit hatóságok Hess halála után a vizsgálati jegyzőkönyveket, továbbá valamennyi, a hetes számú fogollyal kapcsolatos dokumentumot államtitoknak nyilvánítottak, harminc évre. Noha Hess halálának 2017-ben volt a 30. évfordulója, arról mindmáig nem szól a fáma, hogy a Hess-dosszié betekinthető lenne.
Egy különleges karrier, furcsa véggel
Természetesen Rudolf Hess összeesküvés-elmélet szerű halálesetével kapcsolatban joggal felvetődik a miért, és a kinek állhatott érdekében kérdése is. Milyen esetleges súlyos titkot tudhatott Hitler egykori helyettese, hogy öngyilkosságnak álcázva tegyék el láb alól? És vajon ki, vagy kik hajthatták végre a gyilkosságot a szigorúan őrzött spandaui fegyházban? A lehetséges válaszok még az 1945 előtti időkig, egész pontosan Rudolf Hess ugyancsak máig homályos hátterű angliai disszidálásáig, és magas brit arisztokrata körökig nyúlhatnak vissza.
Az egyiptomi Alexandriában 1894. április 26-án egy jómódú német kereskedő, Fritz Hess fiakánt napvilágot látott Rudolf Hess igencsak különleges karriert futott be az első világháború utáni Németország állandósult belpolitikai zűrzavarából kiemelkedő Nemzetiszocialista Német Munkáspártban.
A vesztes világháború után, Hess Münchenben kóborolva, véletlenszerűen keveredett az amolyan sörözői politikai klubként működő Német Munkáspárt (DAP) tagjai közé, ahol az alapító pártelnök, Anton Drexler, egy helyi géplakatos, személyesen állította ki számára a 16-os sorszámú párttagsági könyvet.
Drexler pártja valószínűleg ugyanúgy a történelmi névtelenség homályába süllyedt volna, mint a hozzá hasonló több száz jelentéktelen kérészéletű kocsmai pártocska, ha nem látta volna meg benne a nagy lehetőséget a bajor katonai titkosszolgálat embere, az egykori világháborús őrvezető, az osztrák származású Adolf Hitler.
Hesst így hozta össze a sors a hatalmas küldetéstudattal megáldott, Németország felemelésére is alkalmas Hitlerrel.
Rudolf Hess és Adolf Hitler itt, a Német Munkáspárt üléseinek helyt adó müncheni sörpincében léptek szoros barátságra egymással.
A későbbi NSDAP kudarcba fulladt hatalom átvételi kísérlete, az 1923. novemberi úgynevezett sörpuccs után Rudolf Hess lázadásért és felforgatásért elítélt Führerét követte a landsbergi börtönbe is.
|
|
|
|
|
|
A fogság idején neki, legbizalmasabb hívének mondta tollba Hitler a nemzetiszocializmus korai ideológiai alapvetését, a Mein Kampfot. Egyébiránt a Heil Hitler! köszöntés bevezetése is az ő nevéhez fűződik.
A nemzetiszocialista párt 1920-as évek végén történt előretörése Hess számára is meghozta a gyors felemelkedést.
1932-ben a párt újonnan létrehozott csúcsszerve, a Politikai Központi Bizottság elnöke lett, és így a vezér, Hitler pártbeli helyettesévé vált.
Hitler és Hess is csodálták a Brit Birodalmat
1939. szeptember elseje, Lengyelország lerohanása után két nappal később Franciaország és Nagy Britannia is hadat üzent a nemzetiszocialista Németországnak.
A háború kitörése után az elsődlegessé vált katonai kérdések, valamint az 1930-as évek végétől elhatalmasodó pszichés problémái miatt Rudolf Hess, a pártadminisztráció feje kezdett egyre jobban háttérbe szorulni a Führer környezetét alkotó tábornokok, és a vele szemben felértékelődött párt-, illetve állami vezetők, Joseph Goebbels, Hermann Göring, valamint Heinrich Himmler mellett.
Hess nagyon rosszul viselte, hogy Hitler egyre ritkábban kéreti magához , valamint hogy megszűntek a régi meghitt baráti beszélgetések a vezérrel, és leplezetlen ingerültséggel figyelte, amint Hermann Göring, a harsány Reichsmarsall lép a helyébe, a Führer általános helyetteseként.
Az angolul kitűnően beszélő, és brit kultúrát mindig is csodáló Hesst valósággal sokkolta Nagy Britannia 1939. szeptember 3-i hadüzenete.
Hess ugyanis abban hitt, hogy a Harmadik Birodalom stabil jövője csak a Brit Birodalommal szövetségben, illetve az Angliával fennálló tartós béke mellett képzelhető el hosszú távon.
|
|
|
|
|
|
És ez a felfogása egyáltalán nem állt távol Hitler Angliával kapcsolatos elképzeléseitől. Adolf Hitler mindig is egyfajta csodálattal fordult a brit világbirodalom felé.
A "Herrenvolk" azaz a német nép magasrendűségében hívő Hitler az angolszászokat mindig is a német mellett legértékesebb, és a germánokkal rokonnak tartotta.
Ha létezett valami, amit Hitler igazán komolyan gondolt, az a Nagy Britanniával való - persze német érdekek szerinti - kiegyezés volt.
Hitler ennek először a trónról egy amerikai nővel kötött házassága miatt 1936 végén lemondott VIII. Eduárd és felesége, Wallis Simpson 1937 októberi, nála tett látogatásán adott hangot.
A windsori hercegről közismert volt, hogy szimpatizál a nemzetiszocialistákkal, és többször is hangot adott egy tartós angol-német szövetség iránt táplált rokonszenvének. A Csehszlovákiát felosztó 1938-as négyhatalmi müncheni paktumot Neville Chamberlain brit miniszterelnök is aláírta, ráadásul, amikor Hitler 1939 márciusában a müncheni egyezményt megszegve bekebelezte a maradék Csehszlovákiát, London rosszallásának kifejezésén kívül nem tett mást.
Ezért bízhatott abban, hogy Poroszország visszavételét is lenyelik az angolok. Nem így lett, mert Chamberlain kabinetje hadat üzent a Német Birodalomnak.
A háborús uszító Churchill Anglia és a világ első számú közellenségének tekintette
A korábbi nemzetközi szerződéseket, különösen a müncheni paktumot felrúgó Führert a csatorna túloldalán minden igyekezete ellenére sem fogadták el. Winston Churchill, aki 1940 májusától állt a brit háborús kabinet élén, egyenesen Anglia és a világ első számú közellenségeként tekintett a nemzetiszocialista Németországra, és annak vezérére, Adolf Hitlerre.
Hitler gesztusai hatástalanok maradtak, így többek között az 1939. október 6-án elmondott, Angliának címzett nagy békebeszéde csakúgy, mint 1940 május végén, a győztes nyugati hadjárat idején az elvágott brit csapatok evakuálást lehetővé tévő dunquerki megállása is.
A kétfrontos háborútól, illetve 1918 megismétlődésétől mindig is tartó Hitler képtelen volt elszánni magát arra, hogy megpróbálják elfoglalni a brit szigeteket, az angliai invázió "Seelöwe" (oroszlánfóka) fedőnevű hadműveleti tervét ezért könnyű szívvel ejtette.
Kétségtelen tény, hogy a Szovjetunió ellen tervezett, és végső kimenetelét tekintve igencsak kétesélyes hadművelet előtt különösen kapóra jött volna Hitler számára Nagy-Britannia behódolása, az angolokkal való kiegyezés. Rudolf Hess titokzatos repülőútjával kapcsolatban ezért egyelőre nem lehet kizárni teljes bizonyossággal azt, hogy ennek is szerepe lehetett a homályos hátterű küldetésben.
Hess őrült és magányos küldetésre készül
A kudarcba fulladt angliai légi csata után Rudolf Hess elhatározta, hogy egymaga megoldja az "angol kérdést".
Hess még az 1936-os berlini olimpián került közeli ismeretségbe Douglas-Hamilton herceggel, akinek 1940 novemberében titokban levelet írt.
Hess levelében az angol-német béke szükségességét, és a Nagy Britannia érdekeivel szembe menő háborús uszító, Churchill elmozdításának fontosságát hangoztatta, jelezve, hogy ezért titkos küldetésben hajlandó Angliába utazni.
A levelet Hamilton hercege valószínűleg sohasem olvasta el, mivel azt a brit titkosszolgálat elfogta.
Hess persze nem tudott erről, és komolyan készülődött titkos küldetése végrehajtására.
1941 tavaszán, az első világháborúban repülő-hadnagyként szolgáló helyettes leckéket vett az eredetileg nagy hatótávolságú kísérő vadászgépnek tervezett kétmotoros Messerschmitt Bf-110 típusú gép vezetéséből.
Személyesen maga Willy Messerschmitt professzor, a híres repülőgép-konstruktőr és gyáros tette lehetővé Hess számára, hogy az augsburgi Messerschmitt művek gyári repülőteréről végezhessen próbarepüléseket.
Mindez pedig felvet egy érdekes kérdést, a Hess repülőútját utóbb a helyettes pillanatnyi elmezavarának betudó hivatalos goebbelsi magyarázattal szemben.
A szigorú nemzetiszocialista hatalmi hierarchiát Hitler mindent tudni akart főemberei viselt dolgairól.
A nemzetiszocialista titkosszolgálat ezért közvetlenül Hitler megbízásából a párthatalmasságok minden kis "botlásáról", kezdve Joseph Goebbels, a "Herr Doktor" nőügyeitől, egészen a nagyhatalmú birodalmi marsall, Herman Göring üzleti ügyeiig dossziét vezetett, amit csak Hitler láthatott.
Ezért igencsak kérdéses, hogy éppen Hess titkos repülőleckéiről ne tudott volna a Führer. De, mint láttuk, az angol hírszerzésnek is tudomása volt Hess titkos béketapogatózásairól, a Hamilton hercegnek írt, elfogott levélből.
Érdekes és megválaszolatlan kérdések egész sora
Miután Rudolf Hess 1941. május 10-én teljes titokban felemelkedett az augsburgi repülőtér betonjáról, másfél órán át magányosan repült a német légtérben.
Ez ugyancsak felvet egy további érdekes kérdést, mert teljesen életszerűtlennek tűnik, hogy az ekkor már a folyamatos brit berepülések miatt szigorúan ellenőrzött birodalmi légtérben a német légtérellenőrző szolgálatnak ne tűnt volna fel egy magányos, és nagy magasságban repülő be nem jelentett útvonalon haladó gép. Az érdekes kérdések sora ezzel még korántsem ér véget.
Amikor Hess német felségjeleket viselő katonai gépe belépett az ugyancsak szigorúan ellenőrzött skót légtérbe, a glasgowi légi irányítás észlelte is az ellenséges repülőt, és két vadászgépet emeltek a magasba a felderítőnek nézett nemzetiszocialista gép elfogására.
A Spitfire-eket, amelyek pilótafülkéjében történetesen két emigráns cseh vadászpilóta, Václáv Bauman és Leopold Sram ültek, azt követően, hogy jelentették a gép észlelését, mindenféle magyarázat nélkül visszahívták.
A két pilóta soha nem értette meg, hogy miért kellett visszatérniük a cél befogása után.
Aznap az észak-skóciai légtér felügyeletét ellátó légierő ügyeletes parancsnoka történetesen Lord Douglas-Hamilton herceg, a RAF (Royal Air Force) tartalékos ezredese volt.
Hess angliai kényszerleszállásának híre hatalmas visszhangot váltott ki az egész világon.
Joseph Goebbels propagandaminiszter és a Führer bizalmasa - akit Hitler négyszemközti válságtanácskozásra azonnal Obersalzbergbe hívatott - naplójában ekként emlékezett meg a döbbenetes hír fogadtatásáról: "Azt, hogy ez Hessnek egy magánkirándulása volt, senki sem hiszi el nekünk. Hesstől ez őrült fegyelmezetlenség. A Führer teljesen meg van rendülve... Az egész ügy még pillanatnyilag nagyon zavaros... Jelenleg még nem is lehet áttekinteni... És mindenekelőtt fényt kell deríteni erre a nagyon titokzatos ügyre."
"Hess kamerádnak megbomlott az elméje"
Churchillt ugyancsak váratlanul érte a hihetetlennek tűnő hír, hogy Rudolf Hess, Hitler helyettese Angliában van. A brit miniszterelnök háborús emlékirataiban ezt jegyzi meg Hess Angliába történt disszidálásáról:
Szökésének egy pillanatig sem tulajdonítottam különösebb jelentőséget. Tudtam, hogy az események menetén mit sem változtat."
Churchill soha sem látogatta meg, illetve hallgatta meg a fogságba vetett Hesst - legalább is nincs semmilyen erre vonatkozó bizonyíték - akit az utasítására először a Towerbe, majd egy nehezen megközelíthető jól őrzött helyre internáltak.
Berlintől jó kétezer kilométerre keletre, az eredendően gyanakvó, és a politikai konteókban feltétlenül hívő Sztálin a helyettes disszidálásának hírére szűk körben azonnal úgy vélte, hogy Hess csakis konspiratív küldetéssel repülhetett Angliába, és akciójának szovjetellenes éle lehet.
A goebbelsi gépezet néhány napos hallgatás után állt elő a hivatalos magyarázattal; e szerint Hess "kamerádnak" megbomlott az elméje, és saját rögeszméitől hajtva repült Angliába.
Joseph Goebbels mindehhez hozzáfűzte, hogy Hess kamerád magánakciója semmiben sem befolyásolja az Anglia ellen a végső győzelemig folytatandó harcot. De vajon miben bízhatott Hess?
Sírba vitt súlyos titkok
A Hamilton herceggel fennálló ismeretségén kívül - aki napi szinten bejáratos volt VI. György királyhoz - Rudolf Hess jól tudta, hogy az angol királyi család, és a brit arisztokrácia számos befolyásos tagja szimpatizál a nemzetiszocialista rendszerrel, és akiknek egyáltalán nem lenne ellenére a Harmadik Birodalommal megkötendő különbéke. Churchillel szemben a németekkel való kiegyezés legfőbb szószólója a királyi család egyik tagja, György kenti herceg, az uralkodó, VI. György, a jelenlegi királynő, II. Erzsébet édesapjának az öccse volt.
De ott volt az úgynevezett Jobboldali Klub is, a brit arisztokrácia legbefolyásosabb tagjaiból, alsóházi képviselőkből és angliai nemzetiszocialista szimpatizánsokból álló konspiratív társaság, amely ugyancsak a németekkel való megegyezésen dolgozott.
A Jobboldali Klub több kompromittáló adatot gyűjtött össze Churchillről.
Az volt a tervük, hogy a parlament plenáris ülésén ezeket egymás utáni napirend előtti felszólalásokban fogják bejelenteni, hogy kormányválságot okozzanak, és megbuktassák Churchillt.
A miniszterelnök azonban még időben fülest kapott, és gyorsan lefogatta a társaságot. Tehát nem volt teljesen alaptalan Hessnek az az elképzelése, hogy Churchill németbarát ellenségeinek segítségével esetleg változás erőszakolható ki a brit politikában.
A nagy kérdés, hogy vajon minderről tudott-e Hitler? Wolff Hess - Rudolf Hess 2001-ben elhunyt fia - visszaemlékezése szerint 1941. május 9-én délután, az apja Angliába repülését megelőző pénteki napon az akkor négyéves gyerek által csak Adolf bácsiként ismert Führer jelent meg váratlanul berlini lakásukon, és hosszú órákra Hess dolgozószobájába visszavonulva tárgyaltak.
Hogy miről beszélgethettek, soha sem derült ki. Ami még feltűnt a gyermeknek, hogy távozáskor - szokásától eltérően - Hitler hosszasan megölelte apját.
Nem tudni, hogy Hess lehetett-e olyan információk birtokában, amelyek nyilvánosságra kerülése még az 1980-as évek végén is igencsak kínos lett volna bizonyos körök - egyesek szerint a királyi család - számára.
Hogy mi volt Hess küldetésének valódi háttere, ennek titkát ugyanúgy a sírba vitte, mint feltételezett gyilkosai kilétét is.
