Kövess minket 
-on és 
-en!
Noha gyászoljuk az eltávozását még 25 év után is, de tudjuk, hogy ő nem halt meg idő előtt, mint ahogy a „senki ember” meghal.
Végül is az a legnagyobb hősök végzete, hogy nem békésen, öreg korukban, hanem erejük teljében esnek el, ellenségeik gyűlölete következtében.
Rockwell minden élő nemzetiszocialistát és azokat is, akik még meg sem születtek, összehasonlíthatatlanul gazdagabbá tett azzal, hogy ilyen életet élt. Egymagában emelte fel a zászlónkat Berlin hamujából Amerika egéig.
George Lincoln Rockwell 1918. március 9-én született Illinois központi részén. Nagy utat tett meg élete során a szülőföldjétől.
Biztos, hogy ifjúsága messze távol telt el New York City csataterétől. Fiatal korában arra vágyott, hogy sikeres reklámfotóssá váljék. Ez az ambíciója teljesült is, amikor elnyerte az első díjat a Rákellenes Alapítvány által rendezett országos versenyen. De a második világháború mindörökre megváltoztatta a terveit.
Önkéntesként bevonult az USA Haditengerészetéhez, még mielőtt Amerika belépett a világháborúba. A több millió elárult amerikai polgárral együtt meggyőződéssel hitte, hogy Adolf Hitler „könnyedén átveheti a hatalmat Amerikában is és akár még a Szabadság-szobrot is lerombolhatja”.
A háború alatt kitüntették a német tengeralattjárók elleni harci teljesítményeiért. Újra besorozták a koreai háború idején és parancsnokká léptették elő. Későbbi izlandi állomásozása során megismerkedett egy gyönyörű nordikus asszonnyal, akit feleségül vett és akivel családot alapított az '50-es években.
|
|
|
.jpg)
|
|
|
Azonban a második világháború befejezése óta Rockwellt mindinkább nyugtalanította a nyugati civilizáció egyre rosszabb állapota, amelyre az ellenszert végül a Mein Kampfban fedezte fel.
A megújult küzdelem
De 1958-ban az amerikai emberek túlságosan önteltek és önelégültek voltak ahhoz, hogy megindítsák a fehérek forradalmát. Azonban a hatvanas évek néger zavargásai, gazdasági káosza, kulturális rothadása és a vietnami korszak árulásai még mind előttük voltak. Az apátia ellenére Rockwell aktivitása robbanásszerűen eljutott a tudatukig a „Papírfüggönyön” keresztül, ahogy a zsidó sajtó bojkottjára utalt a nemzetiszocializmussal kapcsolatos minden információra a médiában.
Az elismerésben nem részesült áldozat korai évei a néger tüntetésekkel együtt, végül meghozták a munka gyümölcsét a fehér amerikai dolgozó osztály körében. Az erőltetett integráció elleni népi ellenszenv csúcsát meglovagolva Rockwell parancsnok felszólalt fehér amerikai társainak nagyszabású összejövetelein, akik első ízben halmozták el azzal a hálával, amelyet megérdemelt.
„A zsidókból elegünk van 72-ben!”, a kor gyakran ismételt jelszava, azt a nagy reményt testesítette meg, amelyet azután később kifejezett az ő USA elnök jelöltetésében is.
Rockwell népszerűsége az évtized vége felé olyan nagy volt, hogy úgy tűnt, egy napon feltétlenül el kell nyernie az ország legmagasabb posztját. Ezzel – tragikus módon – a zsidó rendszer is egyetértett, ezért orvul meg is gyilkolták a virginiai Arlingtonban, olyan különös körülmények között, amelyeket még mindig homály fed.
|
|
|
|
|
|
A sors biztosan az ideális férfit választotta ki a háború utáni nemzetiszocialista mozgalom képviseletére. Hat láb négy inch magas, férfiasan szép, atléta termetű, élénk és gyors észjárású volt; benne megtestesült az amerikai nép hősi ideálja, ugyanolyan formában (fizikailag mindenesetre), mint John Wayne-ben vagy Clark Gable-ben, hasonló karizmatikus vonzerővel, amelyre az amerikai lélek a legfogékonyabb. Mégis, minden dinamizmusa mellett, gyengéd atya-figura és abszolút hűséges barát volt.
A nemzetiszocialista vezetés legmagasabb hagyományai szerint habozás nélkül vetette magát az ellenség közé, amely mindig számbeli fölényben volt. 1956-ban, amikor a vietkong zászlajával először parádézott nyilvánosan egy kommunista zsidó Boston utcáin, Rockwell odament az áruló marxista tüntetőkhöz és kitépte kezükből a zászlót.
Ekkora tettre senki másnak nem volt bátorsága, amelyért Rockwell börtönbe került: Ahogy az ilyen alkalmakkor magáról szerényen mondta, ő csak megpróbálta kis mértékben helyrehozni azt a kárt, amit a nemzetiszocializmusnak okozott, mint megtévesztett amerikai a második világháborúban.
Rockwell öröksége
A fehér emberek ellenségei szeretnék azt a látszatot kelteni, hogy George Lincoln Rockwell sohasem létezett. Bizonyos, hogy minden lehetőt megtettek, hogy kitöröljék a nevét az amerikai történelemből. De erőfeszítéseik folyamatosan kudarcot vallanak. 
Az ő képe és tettei mindörökre be vannak vésve milliók szívébe és emlékébe, azokéba, akik végigélték a hatvanas évek nyugtalan évtizedét, írásai és rögzített szavai továbbra is tanítják és ösztönzik a faji öntudatú hazafiak új nemzedékeit.
A mi eszménket oly személyes, hivatásos és győzelmes módon képviselve büszkévé tett bennünket arra, hogy az ő küzdelmének részesei vagyunk. Az a megtiszteltetés ért bennünket, hogy átvehetjük az ő örökségét. Önfeláldozásának vérével megszentelt nevében fogjuk legelőnyösebben használni azt! Egy ember élete a legnemesebb műve. És ha a művét tovább viszik azok, akik túlélik őt, akkor nem is halt meg igazán.
Rockwell általunk él!
(fordította: Tudós-Takács János)
|
|
|
|
|
|
