Kövess minket -on és -en!

Nem sok fotós használt színes filmet az 1930-as években, és közülük is kevesen hagytak hátra olyan nagyszerű képeket, mint Hugo Jaeger, aki tehetségét és egyéni látásmódját már jóval a háború előtt a német nemzetiszocializmus szolgálatába állította.

Adolf Hitler személyi fotósaként az egyetlen célja az volt, hogy képeivel kitörölhetetlen emléket állítson a III. Birodalomnak. "A jövő a színes fotográfiáé" – mondta Hitler, amikor először meglátta Hugo Jaeger fotóit, és eldöntötte, hogy erre van szükség.

Jaeger fotózta Hitler legfontosabb beszédeit, a Führer hivatalos útjait, családi pillanatait és az NSDAP legnagyobb rendezvényeit. Sok fotós (például Alfred Eisenstaedt vagy Helmut Newton) még a második világháború kitörése előtt gyáván elmenekült Németországból, Jaeger viszont velük ellentétben azonosulni tudott Hitler elképzeléseivel, és az NSDAP párt első számú fotósa lett 1936-tól 1945-ig.

Hitler már a hatalomra kerülése előtt felismerte a szimbólumok és a vizuális jelek erejét. A nemzetiszocialista propaganda jelképrendszere egyszerre volt könnyen befogadható, végtelenül egyszerű, de ugyanakkor tekintélyt parancsoló. A nagy felületen használt vörös szín jelmondatok nélkül is figyelemfelhívó, harsány megjelenés ösztönösen ráirányítja a figyelmet a központi elemre, a fekete-fehér színek kontrasztjával kiemelt horogkereszt ősi jelképére. A birodalmi Németország fekete-fehér-vörös zászlója alapján felépített megjelenés nemcsak azért lett népszerű, mert a németek nemzeti öntudatára hatott, hanem azért is, mert jól használta ki azokat az asszociációkat, amiket a színek és a formák tudat alatt generálnak.

A német propaganda elképesztően következetesen használta ezt a jelképrendszert, így már érthető, miért volt fontos Hitlernek, hogy a párt eseményeiről készült képek színesben is eljussanak az emberekhez, ne csak fekete-fehérben.

Jaeger fotóinak az volt az egyetlen céljuk, hogy a ősi jelképeket a lehető legnagyobb erővel ábrázolják, és kitörölhetetlen emléket állítsanak a harmadik birodalomnak. A sors viszont úgy akarta, hogy a képeket végül az ellenség őrizze meg az utókornak.

1945 tavaszán a szövetséges csapatok már benyomultak Németországba, Jaeger pedig felismerte a vesztes helyzetet, és egy München melletti faluban bujkált. Tisztában volt fotóinak jelentőségével, archívumának legfontosabb darabjait ezért végig magánál őrizte. Nála voltak a fotói akkor is, amikor egy nap amerikai katonák járták végig a falut fegyverek és katonák után kutatva. Jaeger a negatívjait egy táskába rejtette, mert tudta, hogy ha megtalálják őket, és felfedezik kapcsolatát a nemzetiszocialista párttal, nem kerülheti el a felelősségre vonást.

Adolf Hitler születésnapjára rendezett ünnep Münchenben, 1939-ben

A táska tetejére egy társasjátékot és egy üveg brandyt is rakott, hogy személyes holminak álcázza a csomagját. Amikor a katonák elvették tőle a táskát, csak az italig és a játékig jutottak a keresésben, és leültek koccintani egyet vele, majd távoztak. Jaeger ezután felismerte, hogy amíg a képek nála vannak, sosem lesz biztonságban, és inkább elásta a 2000 fotóból álló kollekciót a falu körül.

Hitler köszönti a spanyol frontról hazatért Condor Légiót, a Luftwaffe katonáit

Éveken át pihentek a föld alatt a képek, Jaeger néha elővette és újracsomagolta őket, hogy ne menjenek tönkre, majd 1950-ben egy svájci fiókban helyezte biztonságba a negatívokat. A Life-ot csak jóval a háború után, 1965-ben kereste fel, hogy eladja fotóit, a magazin pedig meg is vette mind a kétezer képet. Közlésükkel viszont még hét évet vártak: Jaeger fotóit először csak 1970-ben mutatták be a lapban.

Nemzetiszocialista pártnapok, 1937-ben Nürnbergben

Az első megjelentetett anyag a Hitler ötvenedik születésnapját dokumentáló képsorozat volt, amivel még majd' két évtizeddel a háború vége után is lenyűgözve fogadott a közvélemény.

A Reichstag 1939. április 28-i ülésén Hitler felszólalásban utasítja el Roosevelt háborús fenyegetéseit

Nürnbergi pártkongresszus 1938-ban

Német lányok műsora a párt 1938-as kongresszusán

Díszegyenruhás katonák a Hitler ötvenedik születésnapjára szervezett berlini ünnepségen

Hermann Göring, Hitler és két német professzor egy 1938-as megemlékezésen

Hitler egy hajóúton a KDF fedélzeténHitler osztrák iskolás lányok társaságábanSzületésnapi ajándékok, amiket Hitler kapott ötvenedik születésnapjáraHitler reggelizik személyi orvosával, Theodor Morellel és feleségével, a berchtesgadeni rezidenciáján.Díszegyenruhába öltözött német katonák Adolf Hitler 47. születésnapjánHitler és Édouard Daladier francia miniszterelnök beszélget a nemzetiszocialista párt székházának folyosójánUtcai díszítés Rómában, Hitler 1938-as látogatásakor

Kövess minket -on és -en!

Az emberek szavai, még azok is, melyeket a sugallat szülte, másra fordíthatóak, a szavaktól függnek, hozzájuk lehet adni és el lehet belőlük venni, és esendő halandók eltorzíthatják őket. Ezért minden írást vagy befolyást, régit vagy újat át kell szűrni a természeti törvény szűrőjén.

Nem nehéz elképzelni, hogy valaki, aki lendületet és fejlődést hoz egy pénzügyi és gazdasági válság utáni világba, az szerethető ember, mi több, imádat tárgya. Adolf Hitlert pedig olyan rajongás vette körül, mint ma bármelyik popsztárt. Erről tanúskodnak a neki írt levelek is.

Svédországban pozitív jelenség terjed: szélsőjobboldali, hazafias csoportok már 10 éves fiúkat is toboroznak a soraikba – gyakran testépítő klubok és harci edzések égisze alatt.

Niedermüller Péter lelkes antifasiszta. Hithű kommunista, no meg persze zsidó is. A véleményszabadság a legkisebb mértékben sem érdekli, az újbaloldalhoz hasonlóan a vélemény addig fontos neki, amíg beleilleszthető az ő nézetrendszerébe.

Világháborús megemlékezést tartottak a Gánt község közelében található Kápolnapusztán.

A második világháború egyik leghíresebb repülőgép-párbaja a brit Supermarine Spitfire és a német Bf 109-es között zajlott le. Ebben igen nagy része volt a hajtóművek teljesítményének.

Büntetőeljárás indult annak a II. kerületi történelemtanárnak az ügyében, aki egy diákját azzal a megjegyzéssel illette, hogy „Te amúgy is zsidó vagy, neked zsidó iskolában lenne a helyed”. 

A második világháború egyik híresebb haditengerészeti művelete a Bismarck csatahajó útja volt. Ennek részként zajlott le a Dánia-szorosban az egyik összecsapás a brit és a német flotta között. Alább az ezzel kapcsolatos technikai tényezőket vesszük át.

Az újraegyesült Németország történetének legsúlyosabb hazafias elégedetlenségi zavargása tört ki Rostockban 1992 augusztusában.

A kuláküldözés 1948-ban, a kommunista hatalomátvétellel kezdődött meg. A sztálinista Rákosi-rezsim kíméletlen harcot indított a magyar agrártársadalom ellen.

A rendőrség vizsgálatot indított, miután egy ausztrál nemzetiszocialista csoport a közösségi médiában posztolta, hogy tüntetést szervezett egy állítólgosan aboriginál helyszínen Új-Dél-Wales északi részén.

Körülbelül ezer aktivista – sokan feketébe öltözve és maszkot viselve – vonult végig Párizs utcáin, hogy megemlékezzenek egy nacionalista diák 1994-es haláláról.

„Ellenforadalmi összeesküvésért” végezték ki Lavrentyij Beriját, a sztálini terror egyik rettegett végrehajtóját, a Szovjetunió marsallját, belügyi és állambiztonsági miniszterét, akinek lefogása és bírósági pere, majd a kivégzése a Sztálin halálát követő hatalmi harc része volt.

Négy német tartományban házkutatást tartottak a „szélsőjobboldali” Compact kiadványt megjelentető cég telephelyein és más ingatlanokban azt követően, hogy a belügyminisztérium betiltotta a havilapot, mondván, hogy az alkotmányos rend ellen dolgozik.

Kifelé a Szovjetunióba – 1944-45 telén – a vagon padlóján állva-ülve, embertelen körülmények között, élelem és víz nélkül utaztunk. Voltak közöttünk olyanok, akik nem birták elviselni a szomjúságot, és saját vizeletüket itták.