Kövess minket -on és -en!

Nem sok fotós használt színes filmet az 1930-as években, és közülük is kevesen hagytak hátra olyan nagyszerű képeket, mint Hugo Jaeger, aki tehetségét és egyéni látásmódját már jóval a háború előtt a német nemzetiszocializmus szolgálatába állította.

Adolf Hitler személyi fotósaként az egyetlen célja az volt, hogy képeivel kitörölhetetlen emléket állítson a III. Birodalomnak. "A jövő a színes fotográfiáé" – mondta Hitler, amikor először meglátta Hugo Jaeger fotóit, és eldöntötte, hogy erre van szükség.

Jaeger fotózta Hitler legfontosabb beszédeit, a Führer hivatalos útjait, családi pillanatait és az NSDAP legnagyobb rendezvényeit. Sok fotós (például Alfred Eisenstaedt vagy Helmut Newton) még a második világháború kitörése előtt gyáván elmenekült Németországból, Jaeger viszont velük ellentétben azonosulni tudott Hitler elképzeléseivel, és az NSDAP párt első számú fotósa lett 1936-tól 1945-ig.

Hitler már a hatalomra kerülése előtt felismerte a szimbólumok és a vizuális jelek erejét. A nemzetiszocialista propaganda jelképrendszere egyszerre volt könnyen befogadható, végtelenül egyszerű, de ugyanakkor tekintélyt parancsoló. A nagy felületen használt vörös szín jelmondatok nélkül is figyelemfelhívó, harsány megjelenés ösztönösen ráirányítja a figyelmet a központi elemre, a fekete-fehér színek kontrasztjával kiemelt horogkereszt ősi jelképére. A birodalmi Németország fekete-fehér-vörös zászlója alapján felépített megjelenés nemcsak azért lett népszerű, mert a németek nemzeti öntudatára hatott, hanem azért is, mert jól használta ki azokat az asszociációkat, amiket a színek és a formák tudat alatt generálnak.

A német propaganda elképesztően következetesen használta ezt a jelképrendszert, így már érthető, miért volt fontos Hitlernek, hogy a párt eseményeiről készült képek színesben is eljussanak az emberekhez, ne csak fekete-fehérben.

Jaeger fotóinak az volt az egyetlen céljuk, hogy a ősi jelképeket a lehető legnagyobb erővel ábrázolják, és kitörölhetetlen emléket állítsanak a harmadik birodalomnak. A sors viszont úgy akarta, hogy a képeket végül az ellenség őrizze meg az utókornak.

1945 tavaszán a szövetséges csapatok már benyomultak Németországba, Jaeger pedig felismerte a vesztes helyzetet, és egy München melletti faluban bujkált. Tisztában volt fotóinak jelentőségével, archívumának legfontosabb darabjait ezért végig magánál őrizte. Nála voltak a fotói akkor is, amikor egy nap amerikai katonák járták végig a falut fegyverek és katonák után kutatva. Jaeger a negatívjait egy táskába rejtette, mert tudta, hogy ha megtalálják őket, és felfedezik kapcsolatát a nemzetiszocialista párttal, nem kerülheti el a felelősségre vonást.

Adolf Hitler születésnapjára rendezett ünnep Münchenben, 1939-ben

A táska tetejére egy társasjátékot és egy üveg brandyt is rakott, hogy személyes holminak álcázza a csomagját. Amikor a katonák elvették tőle a táskát, csak az italig és a játékig jutottak a keresésben, és leültek koccintani egyet vele, majd távoztak. Jaeger ezután felismerte, hogy amíg a képek nála vannak, sosem lesz biztonságban, és inkább elásta a 2000 fotóból álló kollekciót a falu körül.

Hitler köszönti a spanyol frontról hazatért Condor Légiót, a Luftwaffe katonáit

Éveken át pihentek a föld alatt a képek, Jaeger néha elővette és újracsomagolta őket, hogy ne menjenek tönkre, majd 1950-ben egy svájci fiókban helyezte biztonságba a negatívokat. A Life-ot csak jóval a háború után, 1965-ben kereste fel, hogy eladja fotóit, a magazin pedig meg is vette mind a kétezer képet. Közlésükkel viszont még hét évet vártak: Jaeger fotóit először csak 1970-ben mutatták be a lapban.

Nemzetiszocialista pártnapok, 1937-ben Nürnbergben

Az első megjelentetett anyag a Hitler ötvenedik születésnapját dokumentáló képsorozat volt, amivel még majd' két évtizeddel a háború vége után is lenyűgözve fogadott a közvélemény.

A Reichstag 1939. április 28-i ülésén Hitler felszólalásban utasítja el Roosevelt háborús fenyegetéseit

Nürnbergi pártkongresszus 1938-ban

Német lányok műsora a párt 1938-as kongresszusán

Díszegyenruhás katonák a Hitler ötvenedik születésnapjára szervezett berlini ünnepségen

Hermann Göring, Hitler és két német professzor egy 1938-as megemlékezésen

Hitler egy hajóúton a KDF fedélzeténHitler osztrák iskolás lányok társaságábanSzületésnapi ajándékok, amiket Hitler kapott ötvenedik születésnapjáraHitler reggelizik személyi orvosával, Theodor Morellel és feleségével, a berchtesgadeni rezidenciáján.Díszegyenruhába öltözött német katonák Adolf Hitler 47. születésnapjánHitler és Édouard Daladier francia miniszterelnök beszélget a nemzetiszocialista párt székházának folyosójánUtcai díszítés Rómában, Hitler 1938-as látogatásakor

Kövess minket -on és -en!

A francia állami vasúttársaság (SNCF) munkatársai a párizsi Austerlitz pályaudvaron hétfőn két emberre rálőttek és megsebesítették őket, köztük egy férfit, aki egy horogkeresztet festett egy falra.

Életében Lothrop Stoddard (1883–1950) Amerika egyik legbefolyásosabb írója volt. A Harvardon szerzett doktori címet, tizenöt könyvet írt, beleértve sokat vitatott könyvét is, az 1920-as The Rising Tide of Colort.

Geopolitikai szempontból semmi sem indokolja, hogy Európa az Egyesült Államok „szövetségese” (valójában csatlósa) legyen, ezért az atlantista projekt nem más, mint amerikai megszállás meghatalmazott (proxy) útján.

Engem és a legjobb barátnőmet együtt vittek ki a Gulágra. Mariska, a barátnőm, öt évvel később térhetett haza, mint én. Ő is visszajött a szülőfalunkba. Azon nyomban meglátogattam...

1945 májusában lezárult a második világháború az európai hadszíntéren, a Nagynémet Birodalom kapitulált. A nyugati szövetségesek és a Szovjetunió érdekbarátsága véget ért, és szinte azonnal azt kezdték el tervezgetni, hogyan tudnának egymással leszámolni.

A román legfőbb ügyészség öt embert állított bíróság elé fasiszta propaganda terjesztése, erőszakra uszítás és tiltott fegyvertartás miatt.

Az ötvenegy éves Lee Dunn július végén az angliai tüntetések közepette megosztott három bejegyzést a Facebook-oldalán. 

A katonai kommentátorok többnyire egyetértenek abban, hogy a Kurszk környékén zajló ukrán diverzánsakciónak stratégiai értelme gyakorlatilag nincs, és legfeljebb arra szolgál, hogy erősítse a sorozatos harctéri kudarcok miatt igencsak letargikus ukrán katonák harci morálját.

Néha érdemes egy-egy szürreális, szatirikus nézőpontot előrántani a "kalapból", mert ezekből szemlélve meglehetősen megvilágító erejű látleletet kaphatunk a valóságról.

Robbanóanyagokkal megrakott, a nemzetiszocialista Nagynémet Birodalom hadiflottájához tartozó második világháborús hadihajók roncsai emelkedtek ki a nagy szárazság miatt a Dunából Mohácsnál, illetve a szerbiai Prahovónál.

Egy párizsi zsidó férfit megtámadott két fiatal, akik megpróbálták megerőszakolni, miután felfedeztek a telefonján egy izraeli zászlót.

Egy „náciszimpatizánsok” által tartott rendezvényről készült videoklip jelent meg a német közösségi médiában, ami hatalmas zsidó-liberális hisztériát keltett Németországban.

A magyar hadifoglyokat 1945 őszén átszállították a 180/5. lágerbe. (Ez a Don-medence egyik szénbányája közelében létesült.) Örömmel fogadtuk az áttelepítést abban a reményben, a háború befejezése utáni hazaszállításunkkal kapcsolatos lépésről van szó.

Három brit szélsőjobboldali aktivista olyan akciókat tervezett, amelynek célja mecsetek vagy zsinagógák elleni támadás lett volna, legalábbis a vádak szerint.

Túlságosan roncsolódtak azok a kéz- és lábnélküli emberi csontvázak, amelyekre Hitler keleti fronti főhadiszállásánál, a mai Lengyelország területén leltek, így lehetetlen megállapítani az áldozatok kilétét, illetve haláluk okát.