A „magyar forradalomért való lelkesedés” miatt, vagy 1956-ot csupán ürügyként felhasználva 257 személy ellen alkalmaztak megtorlást a Szovjetunióban.
A Szovjetunió legfelsőbb bíróságánál fellelt összesítés szerint 1957-ben 599 esetben hoztak ítéletet a szovjetellenes agitáció ügyében, ezek 8,2 százaléka (vagyis 49 eset) tartalmazott „magyar komponenst”. Nemcsak a magyar néppel való szolidaritás kifejezéséért fenyegetett láger, de magáért a magyar téma megvitatásáért, egy nyilvánosan tett utalásért, hogy a Szovjetunióban is alakulhatnak hasonlóképpen a dolgok.
A szovjet főügyész vonatkozó rendelete „különösen veszélyesnek” minősítette a magyarországi eseményekkel kapcsolatos „nem ortodox” kijelentéseket. Egy statisztika szerint 1959-ben tizenegy, 1960-ban három, 1961-ben egy, 1962-ben három, 1961-ben egy és 1971-ben is egy ítélet született ilyen ügyekben: az utolsó esetben egy ogyincovói sofőrt ítéltek el egy kétsoros rigmus miatt. Magyar hivatkozással a Szovjetunió 15 köztársasága közül 10-ben indítottak eljárást, közülük a legtöbbet Oroszországban (29-szer) és Ukrajnában (12-szer.)
Az esetek jó része levelekkel, naplóbejegyzésekkel, versekkel, szamizdatkiadványokkal, ellenzéki körökben vagy nyilvánosan, olykor alkoholos befolyásoltságban tett kijelentésekkel kapcsolatos. Ugyanakkor a litvániai Kaunasban például 1956 novemberében 20-30 ember a városi pártbizottság épülete előtt a magyar forradalmat éltette és szabadságot követelt. Jaroszlavlban a november 7-i hivatalos ünnepségen egy Vitalij Lazarjanc nevű kilencedikes tanuló kibontott egy transzparenst, amelyen a szovjet csapatok Magyarországról való kivonását követelte.
Ivan Szerov a magyar forradalom elfojtásában játszott szerepet, aki 1954 és 1958 a szovjet Nemzetbiztonsági Bizottság (KGB) elnöke volt. Szerov ugyanúgy csellel, tárgyalásokat ígérve fogta el a magyar katonai vezetést, mint 1944-ben a lengyel Honi Hadsereg parancsnokait. Nagy Imre és a magyar forradalom sorsát valószínűleg az pecsételte meg, hogy a miniszterelnök bejelentette a Varsói Szerződés szervezetéből való kilépést.
A magyarországi beavatkozás nyomán 10 609 szovjet katonát és KGB-st tüntettek ki Lenin- és Vörös Zászló Renddel, mindeközben Charles Bohlen moszkvai amerikai nagykövet és John Foster Dulles, az Egyesült Államok külügyminisztere egyértelműen a szovjetek értésére adta, hogy Washington nem kíván beavatkozni Magyarországon.
1956 miatt több embert végeztek ki Magyarországon, mint a korábbi forradalmak és háborús cselekedetek miatt. A megtorlásokban több mint 1000 bíró és 100 ügyész azonban nem volt hajlandó részt venni. Az elítéltek döntő többsége nem vett részt a harcokban, de tevékenységével azt bizonyította, hogy alkalmas lenne vezetőnek egy alternatív rendszerben. A magyar szabadságharc leverése eltörölte a második világháborúban győztes szovjet rendszerről kialakult, romantizált képet. Megmutatta annak valódi jellegét, csakúgy, mint a hruscsovi „enyhülés” határait.
|
|
|
|
|
|
