Kövess minket 
-on és 
-en!
Bár a Harmadik Birodalomban leginkább a férfiak töltöttek be befolyásos szerepet, akadtak olyan asszonyok is, akik vezető pozíciót kaptak. Közéjük tartozott a birodalom legmagasabb rangú nője, Gertrud Scholtz-Klink is.
Gertrud Treusch néven született 1902-ben a németországi Adelsheimben, apja közalkalmazott volt. Teljesen átlagos, hétköznapi gyermekkora volt, később tanárként és riporterként dolgozott. 18 évesen ment hozzá Friedrich Klinkhez, aki szintén tanárként kezdte karrierjét, majd a nemzetiszocialista párt kerületi tisztje lett. Hat gyermekük született, Gertrud pedig házasságuk alatt egyre jobban érdeklődni kezdett a nemzetiszocializmus iránt, beszippantotta a hazafias ideológia, és férje biztatására 1929-ben csatlakozott is a párthoz. Főleg társadalmi munkát végzett, támogatókat szerzett, és hamarosan már a berlini női tagozat vezetője lett.
Férje 1930-ban elhunyt, az asszony ezután még keményebben dolgozott a pártban, hogy továbbvigye a férfi munkáját, örökségét. Két évvel később egy orvossal, Günther Scholtzcal kötött házasságot, akivel 1938-ban váltak el. Hitler 1933-as hatalomra jutása után kinevezte Gertrudot a Nemzetiszocialista Nőszövetség elnökévé. Kiváló és meggyőző szónoki képességeit a gyűléseket és a rádióban is kamatoztatta, hogy felszólítsa a nőket arra, hogy feltétel nélkül szolgálják a német népet és a Nagynémet Birodalmat, és persze férjeikhez is legyenek hűségesek. A nemzetiszocialista ideológiát követve ő is úgy vélte, hogy a nőknek feladata az is, hogy minél több árja gyermeket szüljenek. Egy beszédében arra hívta fel a figyelmet, hogy az asszonyoknak a nép lelki és spirituális gondozóiknak kell lenniük, hiszen a sors ezt a különleges feladatot rótta rájuk.
1935-re a német birodalom legmagasabb rangú nője lett. 1937-ben létrehoztak egy villát a Schwanenwerder-szigeten, ami gyakorlatilag egy mini háztartásként működött. Ide általában az esküvőjük előtt két hónappal kerülhettek be a fiatal nők, méghozzá azért, hogy felkészüljenek a házasságra, elfelejtsék korábbi szakmájuk gondjait, és megtalálják a rájuk váró szerepben a boldogságot. A tanfolyamon mindent megtanultak, amit csak egy német háziasszonynak kellett, például a vásárlást, a főzést, a kertészkedést, az otthonok dekorálását, valamint az egyenruhák helyes tisztítását is.
A párt hivatalos női magazinja, az NS-Frauen Warte fotókat is közzétett a menyasszonyokról. Mindezek mellett persze a hazafias nézeteket is igyekeztek még mélyebben elültetni a leendő feleségek fejében, hogy gyermekeiket is ezek alapján neveljék majd. A táborba nem kerülhetett be mindenki: a cigány vagy zsidó származású, illetve a testi fogyatékossággal, mentális betegséggel küzdők részvételét a vezetők szigorúan megtiltották.
1940-ben ment hozzá harmadik férjéhez, August Heissmeyerhez. A második világháború végén az asszony és férje elmenekültek, 1945 nyarán rövid ideig egy szovjet hadifogolytáborban tartották fogva őket Magdeburg közelében, de nem sokkal később Gertrud megszökött. Pauline württembergi hercegnő segítségével harmadik férjével a Tübingen melletti Bebenhausenben bujkált, a következő három évben Heinrich és Maria Stuckebrock álnéven rejtőzködtek. 1948-ban azonban letartóztatták őket, majd a francia katonai bíróság okirat-hamisítás vádjával 18 hónap börtönbüntetésre ítélte az asszonyt, ám az ítéletet 1950-ben felülvizsgálták, és 30 hónapra hosszabbították.
|
|
|
|
|
|
1953-as szabadulása után Bebenhausenben telepedett le, 1978-ban pedig kiadta The Woman in the Third Reich című könyvét, melyben továbbra is támogatta a nemzetiszocializmust ideológiát, álláspontját pedig egy 1980-as interjúban is megerősítette. 1999-ben, 97 évesen hunyt el.
