Kövess minket: Telegram — XVkontakte

Isten nevét szádra hiába ne vedd! Napjaink Amerikájában a néger szót vallásos hódolattal vegyes borzalommal övezik, legfeljebb „n betűs szóként” (n-word) utalnak rá és tabusítják.

Mintha valami szitokszó lenne, pedig csak egy egyszerű ténymegállapítás. Annak a vizuálisan tapasztalható ténynek a rögzítése, hogy az illető, akit címkéznek vele, fekete bőrű (olaszul, spanyolul, portugálul: negro).

Valójában semmiféle pejoratív vagy rasszista éle nincs, és az európaiak évszázadokon át használták az afrikaiak megnevezésére. Mára azonban a fehéreknek különböző retorziók (állásvesztés, társadalmi meghurcolás, fizikai atrocitás stb.) terhe mellett tilos, sőt alkalmanként életveszélyes lett a szájukon kiejteni, akár magánkörben is, pusztán azért, mert a feketék sértőnek érzik magukra nézve. Ők persze fesztelenül négerezhetik egymást, és a fehérekre is mindenféle gúnyneveket (cracker, honky, whitey stb.) aggathatnak, amit az utóbbiak nem vesznek tőlük zokon, nagyvonalúan az afroamerikai folklór részének tartva ezeket.

A feketék néger-idioszinkráziája már csak azért is visszás, mert egy Robin DiAngelo nevű frusztrált fehér fúria a woke-izmus egyik kézikönyvének számító The New York Times-bestsellerében a fehérek állítólagos „érzelmi törékenységét” pellengérezte ki a „rasszizmusukkal” való szembesítésük apropóján, holott sokkal inkább Tamás bátya kunyhója táján kellett volna söprögetnie törékenység tekintetében. Fehérek ugyanis gyakorlatilag sohasem támadnak feketékre pusztán azért, mert az utóbbiak megsértették a büszkeségüket, és belegázoltak az önérzetükbe. Nem így a feketék, akik hajlamosak nemcsak egy sértőnek tartott szót, de akár egy kihívónak vélt pillantást is erőszakkal megtorolni. Gyakran azzal mentegetik erőszakos bűncselekményeiket is, hogy fehér áldoza­taik „lenégerezték” őket, tehát a megtorlást úgymond kiprovokálva csak azt kapták, amit megérdemeltek. Jellemző módon az afrobolsevik rezsim bíróságai hajlamosak is a fekete nebáncsvirágok „jogos felháborodását” enyhítő körülményként értékelni, akár gyilkosságok esetében is.

A fehérek kollektív degradálásának, társadalmi státusuk fokozatos hanyatlásának és a rasszok közötti hatalmi erőviszonyok drámai átrendeződésének jelképe, hogy az amerikai fősodrú sajtóban újabban következetesen nagy kezdőbetűvel írják a Fekete szót személyekre alkalmazva, fehérek esetében azonban továbbra is a hagyományos írásmód dukál. Ez lett az évtizedek óta mesterségesen gerjesztett és Obama elnökké választásában kulminálódó giccses-parodisztikus négermánia természetes végkifejlete, amelynek jegyében a média gátlástalanul agyonsztárolja a feketéket, a legjelentéktelenebb kulturális, művészeti vagy tudományos (?) „vívmányukat” is a felülmúlhatatlan fekete zsenialitás sztratoszferikus kisugárzásának minősítve és szuperlatívuszokkal hozsannázva. Mindeközben Hollywood ad nauseam ömleszti frontálisan lobotomizált közönségére a feketéket wakandai szuperhősökként ábrázoló primitív propagandafilmjeit, egyre gyakrabban infantilis képregényeket adaptálva a filmvászonra (vö. Marvel-univerzum). Így aztán manapság az amerikai fehér férfiaknak a fekete játékosokkal teletömött brutális amerikaifoci-meccsek, a fehér nőknek egy pletykafészek fekete nőszemély (Oprah) sziruposan exhibicionista locsi-fecsi szeánszai, a fehér fiataloknak pedig gangszta rapperek performanszai jelentik a szórakozás netovábbját.

Ilyen súlyosan agykárosító szociokulturális közegben egyre több fehér szeretne horribile dictu… Fekete lenni (nagy kezdőbetűvel!). Igen, nem tévedés. Egyesek semmitől sem riadnak vissza, még a legobszcénabb aberrációtól sem. A transzgenderizmus mintájára immár a transzracializmus a legújabb degenerált divathóbort Weimarikában, ebben a klimatizált Szodoma és Gomorrában, ahol tényleg feltartóztathatatlannak tűnik az elmebajok láncreakciója. A rasszváltoztatásnak van fizikai és mentális formája. Az előbbi főleg fehér nők körében terjed, és áldozatai igyekeznek külsőleg is (bőrsötétítéssel, szájfeltöltéssel, hajgyapjúsítással, szilikonos fenéknagyobbítással stb.) megfelelni a hagyományos néger szépség(?)ideálnak. A másik nembeli fehérek (mert férfiaknak semmiképpen sem nevezném őket) többnyire megelégednek a mentális négerséggel, bár a fekete zene (reggae, rap stb.) mértéktelen élvezetébe belehülyült rasztafári és wigger (fehér néger) fiatalok megjelenésükben is majmolják fekete bálványaikat.

Nem csoda, hogy ez utóbbiak vérszemet kaptak, és kedvenc hobbijuk lett a fehérek nyilvános megalázása, térdepelésre, sőt lábcsókra kényszerítése, többnyire még csak nem is nyers fizikai erőszakkal, hanem pusztán lelki terrorral. Ahogyan a „fekete héber izraeliták” is teszik, egy több tízezres tagságú szekta tagjai, akik az amerikai nagyvárosi dzsungelekben prédikálják a saját képükre teremtett Négeristen dicsőségét. Köztéri attrakciónak számító vallásgyakorlásaik során fehér járókelőket hipnotizálnak arra, hogy elébük járuljanak lábcsókrituáléra. Ezeket a videóra vett épületes jeleneteket az interneten terjesztik, azt sugallva, hogy fehérként itt az ideje, hogy megalázkodj az első jöttment fekete előtt, és a bocsánatáért esedezz, mert ő a papod, a szented és a mártírod!

Madonna már három évtizede allegorizálta ezt a Like a Prayer című videoklipjében. Íme, a sztori zanzásítva: Madonna a szemtanúja, hogy fehérek bandája egy karikatúranáci vezérletével meggyilkol egy fehér nőt (fő az életszerűség). Egy fekete dzsentleman fölé hajol, hogy megmentse, de egy fehér zsaru letartóztatja. A rémült Madonna beesik egy néger templomba, letérdel egy könnyező faszent elé, aki valójában az ártatlanul letartóztatott fekete alteregója, és megcsókolja a lábát. Az életre kelő fekete ezt a homlokára lehelt habkönnyű puszival viszonozza. Egy fekete gospelkórussal dalolva Madonna újra letérdel, most egy fekete nő előtt, majd ismét felbukkan a fekete szent, és lesmárolja Madonnát, aki hálából kimenti a börtönből. Végső tanulság: a fehérek gyilkolnak, a feketék megváltanak. Katarzis és halleluja! Ez a szám akár az afrobolsevik Amerika állami himnusza is lehetne, és ahogy a dolgok haladnak, egy napon talán az is lesz.

Kövess minket: Telegram — XVkontakte

Meglepő hirdetés tűnt fel nemrég a legnagyobb magyar ingatlanos oldalon – egy, a csobánkai villaövezetben, a főváros szívétől alig húsz kilométerre fekvő századfordulós épület leírása ugyanis a következő mondattal nyit: eladóvá vált a hajdani Szálasi-villa.

Fajvédő nemzetiszocialisták jelentek meg amerikai Connecticut állambeli Ritzy Greenwich-ben, hogy a fehér emberek elleni rasszista erőszak miatt tiltakozzanak.

A „punk ötlet” régen az volt, hogy lementek a térre kannás borozni, most meg az, hogy két libsi diáklány kitalálja, miért ne lehetne Emese, a magyarság mitológiai ősanyja fekete.

Az osztrák parlament szigorította a nemzetiszocialista jelképek betiltásáról szóló törvényt, kiszélesítette annak hatályát és megerősítette a tiltott jelképek megjelenítésére és terjesztésére kiszabott büntetéseket arra hivatkozva, hogy erősödik az „antiszemitizmus”.

Újabban a gázai tragédia elhomályosította azt a még tragikusabb tényt, hogy az ukrajnai testvérháborúban immár két éve gyilkolja egymást a világ legveszélyeztetettebb demográfiai kisebbsége, a világnépesség alig 2 százalékát (!) képviselő javakorabeli (20–40 éves) fehér férfi, eddig több százezres veszteséget okozva önmagának.

Egy 28 éves mississippi férfi ellen szövetségi vádat emelnek, mert zsidóknak telefonált Adolf Hitlerrel és a holokauszttal kapcsolatban.

Mihelyt a második világháború 1945-ben véget ért, Kanada és az USA elkezdett hajón élelmet szállítani az emberek százmillióinak, akik a háború következtében éhhalálnak voltak kitéve.

A német hazafit a rendőrség szerint „a migránsok elleni gyűlölet vezérelte”, külföldről származó, invazív hátterű szomszédait akarta felrobbantani.

1941. június 22-én kezdődött meg a Barbarossa hadművelet, a Német Birodalom harca a Szovjetunió ellen. A német Wehrmacht három hadseregcsoportja indított támadást, kötelékükben a németekkel szövetséges országok katonai egységeivel és önkéntes alakulatokkal.

Joachim (Jochen) Peiper 1915. január 30-án született Berlinben. Apja is katonaként élte le az életét, igy a fiatal Jochen a katonás életet hamar megtanulta.

Megmondom őszintén, hogy e sorok írása közben visszasírtam bármit, akármelyik cikkemet az elmúlt évekből. Nem azért, mert az Oppenheimer egy rossz film, vagy mert nem szerettem volna kritikát írni róla, sőt, épp ellenkezőleg.

Diszkréten szállították le a nyomozók Ulain Ferencet a Bécs felé tartó gyorsvonatról. Bár a nemzetgyűlési képviselő és ügyvéd meghallgatása és társainak elfogása minden paláver nélkül történt meg, az ügy mégis nagyot robbant.

Magyarország második világháborús történetének van egy apró, alig ismert, de egyben rendkívül érdekes fejezete: az egyéni fegyverténnyel ellenséges harckocsit megsemmisítő magyar honvédek termőfölddel való jutalmazása.

Egy idős német asszonynak, aki személyesen ismerte, hiszen munkaadója volt, a név – Adolf Hitler – mosolyt csalt az arcára, nem pedig borzongást.

Kannibálszigetnek vagy a halál szigetének nevezik a Szibériában, az Ob folyó mentén található Nazino-szigetet, amely a sztálini terror egyik legsötétebb fejezetének helyszínéül szolgált.