Grönland lett Európa ébresztője

Gazdag István – Demokrata

Kövess minket -on és -en!

Volt idő, amikor az egyesített Európát úgy mutatták be, mint egy versenyképes bástyát az Egyesült Államokkal szemben, mint egy olyan szupranacionális szervezetet, amely megfelelő kritikus tömeggel rendelkezik ahhoz, hogy érvényesíteni tudja magát a nemzetközi színtéren.

Mindez azonban illúziónak bizonyult. A maastrichti Európa, amely neoliberális szabályok szerint lépett a nemzetközi színtérre, végzetesen a nagy amerikai pénzalapkezelők vonzáskörébe került, amelyeket az amerikai politika testesít meg. Az Egyesült Államokban a nemzeti felsőbbrendűség és a pénzügyi profit politikája elválaszthatatlan: lényegében ugyanarról van szó, csak stílusbeli eltérésekkel. A maastrichti Európa tehát teljesen az Egyesült Államok uralma alá került, éppen abban az időszakban, amikor a háború utáni gazdasági fejlődés lehetővé tehette volna az autonómia megszerzését.

Az Egyesült Államok hegemóniája a 90-es évektől kezdve pénzügyi, katonai, de legfőképpen kulturális volt, fokozatosan lerombolva az európai belső ellenállás minden képességét. Kulturális szinten az elmúlt 30 év Európa teljes amerikanizációját jelentette, amelynek során nemcsak filmeket és zenei stílusokat importáltunk, hanem legfőképpen intézményi modelleket: a vállalatok, az iskolák, a közszolgáltatások irányítási modelljeit. Ez az amerikai „soft power” elősegítette az USA politikai és katonai hegemóniájának növekedését, amely a második világháború után sem csökkent, hanem új geopolitikai dimenzióban érvényesült. Európa (az EU) elkezdett szolgaian támogatni minden amerikai imperialista agressziót Jugoszláviától Líbián és Irakon át Afganisztánig. Az ideológiai keret – a szabályokon és az emberi jogok tiszteletén alapuló nemzetközi rendszer haladáspárti legendája – lehetővé tette, hogy az amerikai politikát az európai közvélemény ellenállás nélkül elfogadja. Az európai állampolgárság két évtizeden keresztül magába szippantott minden amerikai propagandát a „leigázott népek felszabadításáról”, a „humanitárius beavatkozásokról” és a „nemzetközi rendteremtés szükségességéről”.

Archívum

Miközben azonban a politikai osztály és a fősodrú média az euroatlanti szövetség szükségességéről papolt, az Egyesült Államok alattomosan megszakított minden létfontosságú ellátási láncot Európa számára, destabilizálva az összes olyan közel-keleti olajtermelőt, amely még nem volt a vazallusa (mint Szaúd-Arábia, Kuvait, Katar, Bahrein, Egyesült Arab Emírségek stb.). Így Irakot és Líbiát Európa független beszállítóiból romhalmazzá változtatta, és az emberi jogokról szóló mesével Iránt is szankciók alá helyezte, megfosztva attól a lehetőségtől, hogy erőforrásait Európába juttassa. Végül pedig az ukrajnai ismétlődő provokációk sikeresen előidézték a máig tartó háborút, elvágva az európai ipart fő energiaellátó forrásától, Oroszországtól.

A Közel-Kelet és Oroszország kizárása nyomán az Amerika ötödik hadoszlopaként működő európai atlantista stratégák teljes mértékben az amerikai cseppfolyósított földgázra támaszkodnak, drámaian csökkentve az európai ipar versenyképességét. Ezáltal a neoliberális EU megpecsételte a legnagyobb történelmi összeomlást, amelyet Európa valaha átélt, még a második világháborúnál is súlyosabbat a komparatív hatalom szempontjából.

A geopolitikai megosztottság az EU-n belül az elmúlt 25 évben alig változott, és a kelet-európai tagállamok – a patologikusan német- és oroszgyűlölő, ugyanakkor ájultan Amerika-imádó Lengyelországgal az élükön – valójában igazolták Donald Trump legutóbbi Európa-ellenes cselekedeteit. Jellemző módon csak a régi Európa próbált meg összefogni a Grönland elfoglalásával való fenyegetése ellen. A sziget „megvásárlására” tett kezdeti tréfás célzását valószínűleg azért alakította át konkrét nyomásgyakorlássá, mert azt hitte, hogy Európa nem fog energikusan reagálni. Az EU éveken át elhanyagolta saját fejlesztési lehetőségeit, nem érzékelte a világpolitikai környezetben bekövetkező változásokat, túlzottan függött az Egyesült Államokkal fennálló „különleges” kapcsolatoktól, és halogatta a stratégiai partnerségeket, beleértve Kínát és Oroszországot is. Ennek következtében Európa az amerikai zaklatással szemben egyre sebezhetőbbé és könnyen manipulálhatóvá vált, korlátozott válaszadási képességgel.

Addig Európa nem lesz szuverén nagyhatalom, amíg mentálisan az Egyesült Államok előretolt helyőrsége marad, és ez nemcsak a kormányokra vonatkozik, hanem általában a jobboldalra is. Egy jobboldali mozgalom, amely politikai energiáját az amerikai kulturális csatákból, választási ciklusokból és a „made in USA” felháborodási rituálékból meríti, nem autonóm módon gondolkodik, hanem reaktívan: csak steril agitációt folytat, valós hatások nélkül.

Amit jelenleg Amerikában látunk, az távolról sem nemzeti újjászületés. Ráadásul a MAGA-tábor belső kiüresedése nyilvánvaló: a Trump által ígért „fordulat” nem következett be, a mélyállamhoz kötődő botrányokat nem tisztázták, és gazdaságilag főként a nagy kampányadományozók, a korrupciós hálózatok és Trump közvetlen környezete profitált a kormány politikájából. A nagytőkével és a lobbiérdekekkel való nyilvánvaló összejátszást már nem is titkolják, hanem „hatalmi” kifejezésként ünneplik. A legújabb közvélemény-kutatások és az időközi választások eredményei a Trump iránti bizalomvesztést tanúsítják. Széles körű elutasítása a függetlenek által, támogatottságának a kemény magon kívüli csökkenése, valamint a faji, kulturális és társadalmi vonalak mentén történő tipikusan amerikai megosztottság egy olyan politikai modellt mutat, amely nem exportálható.

Azok az európai jobboldali erők tehát, amelyek kitartanak a Trump-kultusz mellett, a Grönland-hatás reakciójaként hatalmas hitelességvesztést kockáztatnak. Egy friss felmérés szerint ugyanis az európaiak 84 százaléka nagyon vagy eléggé súlyosnak tartja az amerikai elnök Grönlanddal kapcsolatos kijelentéseit, akit 51 százalékuk immár Európa ellenségének tekint, 81 százalékuk úgy véli, hogy egy amerikai hadművelet Grönlandon „háborús cselekedet lenne Európa ellen”, és 63 százalékuk támogatja haderő küldését a sziget védelmére, mert 64 százalékuk az amerikai külpolitikát „újragyarmatosításnak” és „ragadozásnak” minősíti. Minden ötödik európai (21 százalék) valószínűnek tart egy közvetlen háborút az USA-val, és 46 százalék a konfrontációt részesíti előnyben a kompromisszummal (44) szemben. (Le moment Groenland: 10 points sur le basculement de l’opinion européenne face á Trump, legrandcontinent.eu, 2026.01.23.) Trump még a végén felébreszti Európát. Minden rosszban van valami jó.

Kövess minket -on és -en!

Svédországban pozitív jelenség terjed: szélsőjobboldali, hazafias csoportok már 10 éves fiúkat is toboroznak a soraikba – gyakran testépítő klubok és harci edzések égisze alatt.

Bűnösnek vallotta magát a glasgow-i Legfelsőbb Bíróságon az a nemzetiszocialista, Hitler által inspirált skóciai tinédzser, aki egy mecsetben tervezett mészárlást, és ennek érdekében úgy tett, mintha áttért volna az iszlámra, hogy bejuthasson oda, írja a Sky News. 

Az Árpád-vonalban estem fogságba 1944 novemberében. Az elszállítási útvonal: Mikulics, Nedvorna, Samburg. Az utóbbi helyen lehettünk már 20-25 ezren. A halottakat hajnalonként két tevehúzta kocsival szállították ki a táborból.

Kifelé a Szovjetunióba – 1944-45 telén – a vagon padlóján állva-ülve, embertelen körülmények között, élelem és víz nélkül utaztunk. Voltak közöttünk olyanok, akik nem birták elviselni a szomjúságot, és saját vizeletüket itták.

Egy svájci egyetem kiállítást szentelt az egykori olasz diktátor, Benito Mussolini díszdoktori elismerésének, reflektorfénybe állítva a múlt század harmincas éveiben a fasiszta kormány és a svájci társadalom között szövődött kapcsolatokat.

Párhuzamosan, mondhatni teljes szinkronban alakul az évszázadokon át egymás ősellenségének számító, majd a múlt században Németország ellenében szövetségre lépő Nagy-Britannia és Franciaország sorsa.

Sorsfordító nap volt 1956. október 25. Máig nem teljesen tisztázott okokból a Parlament elé vonuló fegyvertelen tüntetőkbe tankokból és gépfegyverekből belelőttek az épület védelmére odarendelt orosz katonák és az ÁVH kirendelt fegyveresei. A forradalom és szabadságharc ettől a vérengzéstől vált igazán szovjetellenessé.

Hungáriát egy földalatti pályaudvarral és egy autópályával kötötték volna össze Budapesttel, többek között egy 250 méter magas felhőkarcolót és egy 25 ezer fős egyetemvárost is akartak a háború befejezése után építeni a Budaörs feletti Csíki-hegyekben.

Az utóbbi időben egyre erősödik Nyugaton azoknak a politikai-gazdasági köröknek a hangja, amelyek mindenre képesek, hogy belezavarják országaikat egy szélesebb körű, akár világméretű háborúba Oroszország és/vagy Kína ellen.

Amióta megnyílt, azóta áll szélsőbaloldali támadások középpontjában a Nordic Sun Kulturális Központ Budapest VII. kerületében, írja a Magyar Jelen.

Alulírottak, a magyar igazság érvényesítésére alkalmas kedvező történelmi pillanatot felismerve, továbbá magyar hazánkhoz és nemzetünkhöz való olthatatlan szeretetünktől és hűségünktől vezérelve, a magyar összetartozás jegyében nem nézhetjük tovább tétlenül és szótlanul, hogy a történelem által felkínált újabb esélyt szalasszon el nemzetünk az igazságtalan és önrendelkezési jogot sárba tipró diktátumok által szabott határok felülvizsgáltatására.

„Ellenforadalmi összeesküvésért” végezték ki Lavrentyij Beriját, a sztálini terror egyik rettegett végrehajtóját, a Szovjetunió marsallját, belügyi és állambiztonsági miniszterét, akinek lefogása és bírósági pere, majd a kivégzése a Sztálin halálát követő hatalmi harc része volt.

Édesapám – Kremnicsán János – is azok közé tartozott, akik már letöltötték sorkatonai szolgálatukat, amikor 1944 májusában tartalékosként behívták őket, őt az utászokhoz Tokajba. Édesanyámmal itthon kistestvérem születését vártuk.

Tíz éve T. L. és dr. Kőfaragó-Gyelnik Vilmos barátaimmal a budai hegyek s villák között sétálgattunk. Tele aggodalommal mérlegeltük a lehetőségeket és tárgyaltuk meg Horthy Miklós kormányzó október 17-re tervezett, de a német elhárító szolgálat által már ismert „kiugrási szándékát”.

Budapest belvárosában „neonáci, fajvédő eszmék terjesztői verhettek tanyát” – kongatja a vészharangot Niedermüller Péter, Erzsébetváros polgármestere.

1988. május 1-én, miközben a fehérorosz főváros még kommunista majálist ünnepelt, a Minszk melletti Kuropati erdőben – a hét végi piknikezések hagyományos helyszínén – három iskoláskorú fiú várépítésbe kezdett a fenyőfák árnyékában lévő löszös földben. 

1944. december 24-étől 1945. február 11-éig a magyarnémet helyőrség 50 napon keresztül szállt szembe a Budapestet ostromló, hatalmas túlerőben levő szovjet hadsereggel, de február 11-én sem adta meg magát, hanem kitörést hajtott végre északi-északnyugati irányba a szovjet ostromgyűrűn keresztül.

Ahogyan tavaly Anglia, néhány hete Franciaország volt (ismételten) durva faji zavargások színtere.

Az aktuális amerikai társadalmi folyamatok megértéséhez célszerű megismerni a woke-izmus elhatalmasodásához vezető események vázlatos kronológiáját.

A második világháború lezárást követő vérgőzös évek feltárása, megismertetése a nyilvánossággal, valahogy elfelejtődött az 1990-es "rendszerváltozás" óta.

Az SS Vezetési Főhivatalának felállítási utasítását követően (1944. november 2.) Grassy József, az SS 25. fegyveres-gránátoshadosztályának parancsnoka törzsével Zalaszentgróton rendezkedett be.

A demográfiai tendenciák teljesen egyértelműek: a különböző rasszbéli csoportok közül egyedül a fehérek száma csökken.

A világháború előrehaladtával, 1940 és 1945 között a teljes német ipar fokozatosan átállt a háborús termelésre.

Aki a Kárpátok övezte magyar élettér földrajzi adottságát elméjébe véste és ugyanakkor nem felejtette el e terület nemzetiségi térképét, tisztában van azzal, hogy a magyar államiság, a magyar nemzetbiztonság és a magyar történelmi jövő legnagyobb részben a magyar állam mindenkori haderején nyugszik.

Magyarország második világháborús történetének van egy apró, alig ismert, de egyben rendkívül érdekes fejezete: az egyéni fegyverténnyel ellenséges harckocsit megsemmisítő magyar honvédek termőfölddel való jutalmazása.

Azokban a napokban, amikor Európa a második világháború végén megszabadult "a fasizmus igájától", a modern történelem legnagyobb tömeges nemi erőszakja zajlott. Berlin asszonyai valósággal rettegtek a betörő szovjetektől, akik elől nem volt menekvés. 

A Führer nem lett öngyilkos Berlinben, hanem elmenekült, és vígan élt tovább?