Hadifogoly Híradó: „Kálváriám”

Kövess minket -on és -en!

Hernádnémetiben sokan éltünk német vagy németes nevűek (Schmidt, Fuchs stb.). 1945. január 23-án kora délelőtt két karszalagos nemzetőr azzal keresett meg, hogy várnak a községházán az anyakönyvi adatok pótlására.

(Egy héttel előbb egyik este apámat – aki tanító volt – vitte el egy orosz katona azzal, hogy az új iskolaév beindításáról akar vele beszélni. Többé nem láttuk.)

Anyám elkísért, de őt hazaküldték. Engem ott tartottak: a református iskolába vittek át, ahová a többieket is begyűjtötték. Majd délután elindultunk a nagy hóban, kemény fagyban, lovas orosz kísérettel a nyolc kilométerre levő Tiszalucra. Ide gyűjtötték össze a környékbelieket. Egy hét múlva, január végén, kemény hidegben Szerencsre gyalogoltunk. Itt voltunk egy hétig élelmezés nélkül, csak azt ettük, amit otthonról hoztunk. Tisztálkodási lehetőség nem volt, eltetvesedtünk.

Fókusz

Szökni nem próbáltunk, mert elhittük, amit hazudoztak, hogy hamarosan megyünk haza. Február elején raktak bennünket vagonba. Ploestiben át kellett cipelnünk a kályhát, a vizeshordót és a még megmaradt élelmet a széles nyomtávú vagonokba.

Szerelvényünk Dnyetropetrovszktól mintegy 100 kilométerre, egy bányatelepnél ért célba. Gyalog mentünk fegyveresek kíséretében a 3-4 kilométerre lévő lágerbe, ahol 12 egyemeletes épületben helyeztek el bennünket. Utána megfürdettek és fertőtlenítettek.

Odaérkezésünkkor a lágerben főleg Erdélyből elhurcolt sváb, szász nőket, férfiakat találtunk. Ők voltak beosztva tolmácsnak, műhely- és konyhai munkára. Rajtuk kívül voltak ott még – nem sokan – németek, szlovákok, ruszinok, lengyelek. A láger létszáma háromezer fő körül lehetett.

Stalter Sándor – Szuhogy
HH 1995/4.

Kövess minket -on és -en!

A kelet-poroszországi Farkasverem olyan volt, akár egy szigorúan őrzött és álcázott kisváros. A Führer több mint 800 napot töltött itt.

Július 17-én elhunyt a Die Heimat - korábban NPD - legendás politikusa, Udo Voigt, akit a zsidó sajtó csak náci honatyának és Európa legfeketébb bárányának nevezett. Voidt rövid, de súlyos betegség után tért meg őseihez.

1945. február 1-jétől az SS 25. (1. magyar) és 26. (2. magyar) fegyveres-gránátoshadosztályai ismét együtt voltak, s gyakorlatilag e viszonyuk a háború végéig változatlan maradt.

„Ellenforadalmi összeesküvésért” végezték ki Lavrentyij Beriját, a sztálini terror egyik rettegett végrehajtóját, a Szovjetunió marsallját, belügyi és állambiztonsági miniszterét, akinek lefogása és bírósági pere, majd a kivégzése a Sztálin halálát követő hatalmi harc része volt.

Egy ottawai nemzetiszocialistát elítéltek az miatt, hogy „gyűlöletet, félelmet és megosztottságot keltett”, amikor segített létrehozni fajvédő toborzóvideókat és más fehér nacionalista propagandát a mostanra megszűnt szélsőjobboldali Atomwaffen division számára.

A Budapest Antifascist Solidarity Committee (BASC) is közzétette az X-en azt a bejegyzést, melyben görög antifasiszták elismerik, hogy ők támadtak az athéni magyar nagykövet autójára március 4-én kedden - írja a Magyar Jelen.

Nyugaton a fehér tömegek az etnomazochizmus (Guillaume Faye) és az önpusztítás között ingadoznak, és ez a magatartás felelőtlen toleranciában nyilvánul meg minden iránt, ami valójában pusztítja a társadalmukat.

Elrendelte Javier Milei argentin elnök, hogy hozzák nyilvánosságra a második világháború után Argentínában menedékre lelt nemzetiszocialistákkal kapcsolatos összes hivatalos titkosított dokumentumot.

1941. december 6-án a Vörös Hadsereg Távol-Keletről és Szibériából átvezényelt hadosztályokkal megerősített hadseregcsoportja, Georgij K. Zsukov hadseregtábornok vezénylete alatt ellentámadást indított a Wehrmacht Moszkva kapujába érkezett magasabb egységei ellen.

A baloldali TikTok-felhasználók teljesen kiakadtak, miután megjelent az American Eagle új farmernadrág-kampánya, amelyben Sydney Sweeney szerepel. 

Legutóbb két gyilkosság valósággal sokkolta Amerika és a nyugati világ konzervatív közvéleményét. Mindkettőnek létezik egy olyan aspektusa, amely többé-kevésbé elsikkad a velük foglalkozó információáradatban.

A francia származású feledhetetlen Leon Degrelle tábornok (Belgium, 1906-1994) a második világháború utolsó életben maradt nagy, keresztény és jobboldali politikai és katonai vezetője volt.

2024 nyarán és őszén a Norsk Institutt for Kulturminneforskning (NIKU), a kulturális örökséggel foglalkozó független kutatóközpont régészei a Tønsbergben lévő helyszínen ásatásokat végeztek néhány utcai csatorna korszerűsítésével kapcsolatos munkálatok előtt.

A második világháború hadtörténetét vizsgálva, pusztán a tények alapján megállapíthatjuk, hogy a döntő katonai események a nemzetiszocialista Nagynémet Birodalom és a Szovjetunió 1941 és 1945 között megvívott világnézeti háborúja keretében, a keleti fronton zajlottak le.

Mind a mai napig széles körben elfogadott az a téves nézet, miszerint a nemzetiszocialista Nagynémet Birodalom 1941. június 22-én egy meglepett, katonailag felkészületlen Szovjetuniót támadott meg, amelynek Németországgal szemben semmiféle agresszív szándéka nem volt.

Alakulatunknak az orosz túlerővel szemben vissza kellett vonulnia, egészen a Stájer Alpokig. Itt ért bennünket a háború vége.

1945. május 2-án adták meg magukat a Nagynémet Birodalom (Großdeutsches Reich) fővárosát, Berlint védő német erők a szovjet Vörös Hadseregnek.

A trianoni békeszerződés szigorú intézkedései a harmincas évek elejére itt-ott enyhülni látszódtak. Az új évtized új lehetőségeket tartogatott az éppen megszülető magyar harckocsizás számára is.

Az 1944. december 22-én megalakult Ideiglenes Nemzeti Kormány még Debrecenben volt, amikor magyar területekről elhurcolt civilek hozzátartozói a kormány közbenjárását kérő levelek ezreit küldték a Külügyminisztériumba.

1933. január 30-án Adolf Hitler letette a kancellári esküt, miután Hindenburg államfő a kormány megalakításával bízta meg a nemzetiszocialista pártvezért. 

1944. december 24-én, karácsony este, a Wiking hadosztály kemény harcok után Varsótól északkeletre Modlinnál állomásozott. Kimerülten és megtépázva várta az újabb feltöltést. De helyette csak újabb parancs érkezett: azonnal vasúti berakodás és irány Magyarország.

Négynapos utazás után 1945. február 6-án érkeztünk Bajáról Temesvárra. Verőfényes délelőttön vagoníroztunk ki. Az éhségtől és a szomjúságtól elgyötör emberek nagy része megrohamozta az olvadó havat, és marokszámra tömte a szájába.

„Púpos gnóm”, „vörös hóhér”, „a diktatúra legvéresebb hiénája”, „egy emberkeverék karvalyból és hiénából gyúrva” – írták a korabeli újságok a Tanácsköztársaság bukását követően Korvin Ottóról. „Nemes jellemű, izzó lelkű forradalmár”, „egy elvi vasember” – zengtek róla dicshimnuszokat az 1945–1989 közötti politikai rendszerek tollnokai.

Bazin határába értünk 1945. április 1-jén reggel, ami már egészen a front közelében volt.

Az Árpád-ház 9–10. századi tagjainak életrajzáról alig tudható valami, s ez a család nőtagjaira még inkább jellemző. Az első, akiről néhány mondatnál több elmondható, az Sarolt, Szent István király édesanyja.

Ha rövid időn belül nem történnek hatékony intézkedések a gátját vesztett afrikai népszaporulat megfékezésére, akkor a fekete kontinens demográfiai katasztrófának néz elébe, amely azonban paradox módon elsősorban nem rá nézve ígérkezik végzetesnek, hanem inkább a kiáradó emberfölöslege befogadására kárhoztatott Európa számára.

Párizsban megtámadtak egy fiatal nőt a metróban: előbb egy fickó megpróbálta elrabolni a mobiltelefonját, később egy másiknak késsel fenyegetőzve sikerült megfosztania őt a nyakláncaitól.