Kövess minket: Telegram — X — Vkontakte
Az emigrációs hungarista sajtó évtizedeken keresztül főmunkatársának számító Koós Kálmán hosszú betegség után, 2006. júliusában, 91 éves korában a Colorado állambeli Denverből (USA) tért meg a teremtőjéhez.
Koós Kálmán 1915-ben született Nyíregyházán és Egerben nőtt fel. 1935-ben továbbtanulás végett került aztán Budapestre. Négy nyáron mint cséplési ellenőr hosszú heteket töltött uradalmi cselédek és mezőgazdasági munkások között. Pesten kétszer is meglátogatta a hírhedt Mária Valéria telepet. Az így szerzett tapasztalatok érlelték meg benne azt az elhatározást, hogy megpróbáljon valamit tenni a magyar nép érdekében.
1937-ben belépett a Pálffy Fidél-féle nemzetiszocialista pártba. A párt egyik közlönyében jelent meg első politikai vonatkozású cikke. Amikor Hubay és Vágó hungarista képviselőket megfosztották mandátumuktól, akkor csatlakozott a Nyilaskeresztes Párthoz, ahol az Ifjúsági Szervezet munkájába kapcsolódott be, mint az Országos Ifjúsági Központ tagja. Az ifjúsági vezetőknek havonta küldtek ki anyagokat, amiket az ifjúsági összejöveteleken felhasználhattak. Szalai Pál lemondása után ideiglenesen a Budapesti Ifjúsági Főkerület vezetője volt. 1941 telén átvette a hódmezővásárhelyi Ifjúság című lap szerkesztését, de ez a munkája nem sokáig tartott, mert két írása miatt a hatóság betiltotta a lapot.
A Párt Propaganda Osztályának megbízásából időnként vidékre ment a politikai szervezetek részére előadást tartani. Egy alkalommal az Összetartás című napilapban jelent meg egy írása.
1945 elején a Mozgósítási Minisztérium törvény előkészítő bizottságának a munkájában vett részt az Ifjúsági Szervezet képviseletében. Márciusban ifjúsági vezető tanfolyamot tartott Győrben. A tanfolyam három hétig tartott s amikor véget ért, a hadi helyzet úgy megváltozott, hogy Győrt el kellett hagynia s nemsokára az országot is.
Először Franciaországba került, majd kivándorolt Amerikába.
Amikor Henney Árpád a negyvenes évek végén megkezdte az emigrációs hungarista szórványok újjászervezését, csatlakozott hozzá. Írásai a mozgalom időnként nevet változtató lapjaiban, az Út és Célban, a Célban és a Hungarista Tájékoztatóban jelentek meg.
|
|
|
|
|
|
Politikai és történelmi témájú írásai fontos támpontot nyújtottak évtizedeken keresztül mindazoknak, akik legújabbkori történelmünket nem csak a jól ismert zsidó történelemszemlélet szemüvegén keresztül akarták megismerni.
Mindeközben a szépirodalommal is kacérkodott s még Budapesten egy antológiakötetben két verse is megjelent. Franciaországi tartózkodása alatt pedig egy kanadai magyar lap közölte le egy novelláját.
Az ő kezdeményezésére indult meg a Nagyasszony Alap, Szálasi Ferenc özvegy édesanyjának a megsegítésére.
Végig kitartott az évek során különböző szerkesztők által irányított, úgynevezett „zöld lapoknál”.
A 90-es években Ujlaki Miklóssal vállvetve harcoltak a hungarista sajtó megtartásáért. Kántor Béla halálával, 1999-ben azonban végleg megszűnt az emigrációs hungarista újságkiadás s ezzel az ő működése is véget ért.
1960-ban jelent meg Argentínában a Hungarista Mozgalom kiadásában a Voltunk, vagyunk, leszünk című könyve, amely az otthon kiadott számtalan gyalázkodó és hazug fércmunkával ellentétben, a Hungarista Mozgalom történetével kapcsolatban bemutatja az érem másik oldalát is. A könyv azóta a Gede Testvérek kiadónak köszönhetően már Magyarországon is megjelent és több kiadást élt meg.
Szintén szerepelt egy hosszabb tanulmányával a Perújrafelvétel – Bűnös volt-e Szálasi Ferenc? című, 1997-ben Németországban kiadott antológiában is.
Halálával Ujlaki Miklós és Polgár Lajos után az emigrációs hungarista sajtó egyik legmarkánsabb munkatársa távozott.
|
|
|
|
|
|
Emlékét kegyelettel őrizzük.
