Az elveszett Eichmann-magnószalagok

Kövess minket -on és -en!

Négy évvel azelőtt, hogy az Argentínában bujkáló Adolf Eichmannt a Moszad elrabolta, majd Izraelben egy gyorsított tárgyalás után kivégezték, a korábbi nagyhatalmú vezető sokórás interjút adott Willem Sassen holland nemzetiszocialista újságírónak, aki ugyancsak Argentínában talált menedékre.

A magnófelvételeken hallhatók az Eichmann-nak tulajdonított kijelentések, amelyeket az ügyészek fölolvastak a tárgyaláson; nevezetesen hogy nem tanúsít megbánást, csupán azt sajnálja, hogy nem öltek meg még több zsidót. Ezeket a jeruzsálemi tárgyaláson Eichmann tagadta.

Sassen annak idején azt ajánlotta Eichmann-nak, hogy megírja élettörténetét; ehhez hat hónap alatt mintegy 70 órányi beszédanyagot rögzítettek. Amikor a környéken élő németek meghallották az interjú hírét, egyre többen jöttek el az újságíró lakására. Sassen gondosan leírta a fölvett szöveget, és javításra átadta Eichmann-nak, aki kézírásos jegyzetekkel látta el azt.

Hírek

Eichmann tisztában volt a felvétel jelentőségével, és arra utasította Sassent, hogy annak tartalmát kizárólag kutatás céljára használhatja föl, és csupán halálát követően teheti közzé.

Miután azonban a Moszad elfogta és Izraelbe szállította Eichmannt, a pénzéhes Sassen eladta a sztorit a Life magazinnak. A lap 1960. november 28-i számában cikk jelent meg „Én szállítottam őket a vágóhídra” (“I transported them to the butcher”) címmel és Adolf Eichmann aláírással.

Hetekkel azelőtt, hogy az Eichmann-per megkezdődött, a Life-ban megjelent cikk egy példányát megküldték az izraeli rendőrségnek, ahol mindmáig őrzik. A hat hónapos tárgyalások alatt 700 oldal érkezett az izraeli ügyészekhez, akik használták a gépelt szöveget, de kizárólag csak az „Eichmann által javított” oldalakat vették figyelembe. Az pedig mindmáig nem tisztázott, ki küldte a magazint vagy a kéziratot az izraeli hatóságoknak.

Amikor Gideon Hausner, a zsidó állam legfőbb ügyésze és a tárgyalás főügyésze szembesítette a vádlottat az anyagokkal, Eichmann arra hivatkozott, hogy csupán fogaskerék volt a gépezetben, továbbá elutasította az átiratot, valamint az idézeteket a Life cikkéből – mondván, hogy az ügyészségnek az eredeti felvételeket kellene meghallgatnia, amelyek azonban nem voltak az ügyészek birtokában. Azt mondta, az újság a szövegösszefüggést nem vette figyelembe, és úgy idézte szavait.

Sassner először titkos helyen ásta el a szalagokat, majd azokat eljuttatta az Eichmann-családhoz, s ezek végül a koblenzi Nationalarchiv birtokába kerültek, de már több évtizeddel Adolf Eichmann kivégzése után.

Kövess minket -on és -en!

Valószínűleg nem számított arra, hogy éppen Izraelben ébred fel egy kórházban az az ENSZ-munkatárs, akinek testét nézetei szerinti nemzetiszocialista tetoválások borítják.

A Tresigallóban látható városszerkezettel ma akár Olaszország ezernyi pontján találkozhatnánk – feltéve, ha nem tör ki a második világháború.

Amerika gazdasága rossz bőrben van, és ezt nemcsak én mondom, hanem az amerikai média szalagcímei is erről árulkodnak.

„Magyarország egy Franciaországban menedékstátuszt kapott szír antifasiszta kiadását kéri, akit a magyar hatóságok azzal vádolnak, hogy erőszakcselekményeket követett el egy budapesti gyűlésen” – közölte a párizsi fellebbviteli bíróság.

„Neonáci csoporthoz tartozás”, valamint más „szélsőséges bűncselekmények” gyanúja miatt 20 személyt őrizetbe vett a szlovák rendőrség egy akciója során Pozsonyban - jelentette a TASR szlovák közszolgálati hírügynökség a pozsonyi kerületi ügyészség közlésére hivatkozva.

Tektonikus folyamatok zajlanak az amerikai jobboldalon. Tucker Carlson, a messze legbefolyásosabb konzervatív véleményvezér, „egy rákos daganat, amelyet ki kell vágni a konzervativizmus testéből” (Ben Shapiro) és Nick Fuentes, az Amerika-firster, kereszténynacionalista fiatalok (groyperek) bálványa, „egy szemétláda, az egyik legelítélendőbb emberi lény és oxigéntolvaj a bolygón” (Gorka Sebestyén) elásta a csatabárdot, és egy kétórás interjú során az amerikai zsidó lobbi hatalmát boncolgatta.

Még tartottak a harcok, amikor az egyik napon arra döbbentünk, hogy hadifoglyok vagyunk. Ez akkor volt, amikor bevagonírozva (Debrecen érintésével) továbbutaztunk, elhagytuk az ország területét, és egy romániai hadifogolytáborban kötöttünk ki.

A Hungarista Munkaállam nemzetvezetője és a Nagynémet Birodalom vezére közötti egyetlen személyes tárgyalás 1944 decemberében. 

Körülbelül ezer aktivista – sokan feketébe öltözve és maszkot viselve – vonult végig Párizs utcáin, hogy megemlékezzenek egy nacionalista diák 1994-es haláláról.

Mára a fehér világ elfogadta azt az állítást, hogy „Afrika az emberiség bölcsője”, tehát lényegében „mindenki afrikai”. Egy új mitológia van kialakulóban, amelynek nevében az afrikaiak egész Eurázsiát maguknak követelhetik.

Egy héttel ezelőtt Lyonban antifasiszták csoportosan halálra rugdostak egy 23 éves hazafias diákot, Quentin Deranque-t.

Párhuzamosan, mondhatni teljes szinkronban alakul az évszázadokon át egymás ősellenségének számító, majd a múlt században Németország ellenében szövetségre lépő Nagy-Britannia és Franciaország sorsa.

Nyomozás indult két kiskorú ellen, akik egy „neonáci” szervezet alapítóiként, illetve tagjaiként megrongálták egy zsidó temető kőtábláit Aradon.

Budapest 1944. december 25-i bekerítése után nyilvánvalóvá vált a német hadvezetés számára, hogy a katlanban rekedt német-magyar csapatoknak az utánpótlást valamilyen módon biztosítani kell.

Terrorszervezetté nyilvánította az Antifa mozgalmat Donald Trump. Az amerikai elnök a közösségi oldalán jelentette be a döntést, de abból nem derül ki, mely csoportok az érintettek, mivel a szervezet nem rendelkezik központilag meghatározott struktúrával.

Fű és moha lepi be az egykor szebb napokat is látott nürnbergi Zeppelin-mezőn található létesítményt, ahonnan a Führer szavait százezrek hallgatták.

Kiadták annak a német katonának a memoárját, aki az első világháborúban együtt harcolt a fiatal Adolf Hitlerrel, és bepillantást nyert annak az embernek a gondolkozásába, aki aztán a történelem – Jézus Krisztus után – legismertebb embere lett.

A világháború előrehaladtával, 1940 és 1945 között a teljes német ipar fokozatosan átállt a háborús termelésre.

Nemcsak Berlin, Hamburg és Bécs légterét, hanem közel 240 ezer civil életét és műkincseket is védtek a Flakturmok a II. világháborúban.

1945. február 19-én Himmler elrendelte, hogy 37-es hadrendi számon mihamarabb egy új SS-önkéntes-lovashadosztály felállítását kell megkezdeni.

Miután kilépett a Deák-pártból, az 1880-as évek elején megalapította az Antiszemita Pártot. Ez volt a világ első ilyen természetű pártja. A többi országokban csak ezután kezdődtek az antiszemita mozgalmak.

Az 1944. november 2-án délután, a Soroksár külvárosa felé közeledő sötétzöld szovjet harckocsik felbukkanása a II. világháború egyik legdrámaibb csatájának kezdetét jelentette.

Az alábbi nyilatkozatot Paula Hitler (1896. január 21. - 1960. június 1.), a Führer egyetlen lánytestvére 1957-ben tette, újra kifejezve meggyőződését, ahogy 12 évvel korábban, szeretett fivérének halálát követően.

Mussolini bukása után Pietro Badoglio marsall, az új olasz kormányfő Hitler haragjától tartva elrendelte, hogy a volt diktátort egy olyan távol eső, és katonai egységek számára megközelíthetetlen helyen őrizzék, ahol nem kell tartani a Duce kiszabadításától.

Juan Domingo Perón argentin elnök (elsőként 1946 júniusától 1955 szeptemberéig állt az ország élén) vezérletével vízummal és pénzzel látták el a nemzetiszocialista és fasiszta tisztviselőket, többek között Josef Mengele doktort vagy a zsidók összegyűjtésének egyik fő szervezőjét, Adolf Eichmannt.

Adolf Hitler álmainak egyike Berlin nagyszabású, pénzt, időt, energiát nem sajnáló átalakítása volt, hogy az a győztes háború után a világ fővárosa lehessen.

A nyugati szociokulturális rothadás gyökerei nagyon mélyre nyúlnak le, és már legalább egy évszázada kicsíráztak. Marxista agitátorok és ideológusok igencsak homogén klánjával kezdődött minden az európai kommunista mozgalmon belül.