Kövess minket: Telegram — XVkontakte

Rudolf Hess, Adolf Hitler helyettese, a második világháború alatt  szerepet játszó politikusok közül az egyik legkülönösebb és legérdekesebb egyéniség.

Különösen szívügye volt – Hitlerhez hasonlóan –, hogy tartós megértés  jöjjön létre a német és angol nép között. A háború kitörése mélységesen megrázta. Hitler jóváhagyásával a Portugáliában és Svédországban működő tisztviselőkön keresztül titkos erőfeszítésekbe kezdett, hogy béketárgyalás kezdődjék Németország és Anglia között. 

Ám Churchill nem fogadta el Hitler többszörös békeajánlatát, amelyet utoljára 1940 júniusában, Franciaország legyőzése után tett, pedig Hitler 1940 májusában azért állította le a páncélos előrenyomulást Dunkerque-nél, és nem mért légicsapást a távozni készülő angol  expedíciós hadseregre, hogy elősegítse Angliával a kompromisszumos békét.

Ugyanakkor tény, hogy Churchill kormányának több tagja egyezkedni  akart Hitlerrel. A megrémült Roosevelt kanadai segítséget kért, hogy megállítsa az angolok titkos megegyezési kísérletét. Churchill pedig kíméletlen machiavellista intrikákhoz folyamodott, hogy megakadályozza az R.A. Butler által előkészített megbékélést.

Két nappal azután, hogy Churchill kijelentette: „sosem fogjuk megadni magunkat”, Lord Halifax Svédországon keresztül jelezte Berlinnek, hogy Anglia rövidesen békeajánlatot tesz. Kennedy követ titkos kapcsolatban állt Hitler megbízottaival. A windsori herceg is bátorította a német békereményeket.

Az Intelligence Service észlelte Hess békekezdeményezését, majd megtévesztő tevékenységet folytatott, hogy Hesst Hamilton hercegen, valamint a svájci és spanyol követen keresztül csapdába csalják.

Hess 1941. május 10-én egy Messerschmitt 110-en Skóciába repült, és  miután ejtőernyővel földet ért, és néhány héten keresztül – immár  őrizetben – tárgyalásokat folytatott vezető angol politikusokkal,  Churchill utasítására, mint "háborús bűnöst" börtönbe vetették.

Egy feljegyzés, amelyet 1941. június 3-án Ralph Murray, egy  szupertitkos kormányzati szerv tisztviselője készített a Foreign  Office titkosszolgálati osztálya számára, tartalmazza Hess  békejavaslatait:

1. Németország és Anglia a status quo alapján megegyezhet.

2. Németország feladja egykori gyarmataira vonatkozó igényeit; Anglia  elismeri, hogy a kontinentális Európa német érdekszféra.

3. Németország kivonul Franciaországból, Norvégiából, Romániából,  Bulgáriából és Görögországból.

4. Ausztria és a Cseh-Morva protektorátus a Német Birodalmon belül  marad; Lengyelország, Dánia, Hollandia, Belgium, Szerbia német  ellenőrzés alatt áll.

5. Etiópia és a Vörös-tenger brit befolyási övezet.

1941 után Hesst teljesen elszigetelték. 1942. június 25-én a Dél-Wales-ben lévő Abergavenny-be szállították, majd 1945.  október 8-án Nürnbergbe vitték, ahol a „Nemzetközi Katonai Törvényszék” elé állították. Még ennek a  bíróságnak is fel kellett mentenie a „háborús és emberiség elleni bűncselekmények” vádja alól, de a felháborító ítélet  azt állapította meg, hogy ő „a béke ellen” követett el „bűncselekményeket” – éppen ő, aki életét  kockáztatta a béke megteremtéséért! Ilyen címen ítélték el életfogytiglani börtönre.

Hesst hat vádlott-társával együtt 1947. július 18-án átszállították a  spandaui börtönbe. Csak 1952-ben engedélyeztek havi 30 perces  beszélgetést a hozzátartozójukkal, és hetente egy levelet. A többi  fogoly szabadulása után 1966-tól Hess egyedül volt a spandaui börtön fogja.

Az 1970-es évek elejétől engedélyezték, hogy a havi beszélő 1 órás  legyen. 1986 decemberében a fia, Wolf Rüdiger Hess a Szovjethez fordult édesapja szabadon engedése ügyében. Személyesen beszélt Grinin bonni szovjet követségi tanácsossal, akinek szavaiból arra következtetett,  hogy Gorbacsov Hess szabadon bocsátását készíti elő.

Ezt az értékelést megerősítette a Der Spiegel 1987. április 13-i  száma, amely "Gorbacsov szabadon akarja engedni Hesst?" című cikkében  azt írta, hogy Gorbacsov arra a meggyőződésre jutott, hogy Hess  elengedését "világszerte humanitárius gesztusként fogadnák".

Ezért az angol hatalmasságoknak más eszközt kellett találniuk, hogy  az 1941-es német-angol békekötésről oly sokat tudó Hess szabadon  bocsátását megakadályozzák.

1987. augusztus 17-én Rüdiger Hesst hivatalosan értesítették, hogy  édesapja meghalt. A hivatalos változat szerint a nyaka köré tekert  kábellel felakasztotta magát. De a gyenge, 93 éves Hessnek, aki alig  bírta magát cellájából a kertbe vonszolni, nem volt erő a karjában.  Hogyan lehet feltételezni róla ily módon elkövetett öngyilkosságot?

A későbbi, szeptember 17-i hivatalos nyilatkozat hivatkozott egy Hess  zsebében talált állítólagos búcsúlevélre és a boncolás eredményére,  amely egyenes vonalú nyomot állapított meg a dróttal összekötött nyak baloldalán.

A holttesten a müncheni Törvényszéki Orvostani Intézetben a család kérésére Dr. Wolfgang Spann professzor második boncolást végzett el, akinek 1988. december 21-i jelentése szerint "az, hogy a torkon lévő nyom nem a gége felett helyezkedik el, inkább fojtogatásra utal, mint akasztásra. Az arcon talált véredények, amiket vértolulás  okozott, szintén összeférhetetlenek az akasztással."

Hess halála idején egy bizonyos Melaouhi, a spandaui börtön polgári alkalmazottja volt egészségügyi szolgálatban. Beszámolója szerint, Hess halála napján a kerti nyári  kunyhóban birkózás nyomait tapasztalta.

Egy dél-afrikai ügyvéd 1988. február 22-én eskü alatt ezt vallotta: "Rudolf Hesst az Angol Belügyminisztérium utasítására a Special Air Services két tagja gyilkolta meg. A gyilkosságot az MI-5 tervelte ki és irányította. A gyilkosság azért vált szükségessé, mert a Szovjetunió kormánya 1987. júliusában Weizsacker moszkvai látogatása kapcsán megegyezett a német elnökkel, hogy Hesst 1987. novemberében szabadon bocsátják.

Hess délutáni sétája idején a két SAS-ember a nyári kunyhóban várt a fogolyra. Egy 4 és fél láb hosszú kábellel akarták megfojtani. De mivel Hess ellenállt és segítségért kiáltott, a gyilkossági kísérletet megszakították és a foglyot  katonai kórházba szállították. A fenti információt az Izraeli Titkosszolgálat egyik tisztjétől szereztem személyesen, szóbelileg 1987. augusztus 18-án."

A "búcsúlevél" nem tükrözte Hess 1987-es gondolkodását, teljesen egyértelműen a 20 évvel korábbi gondolatokra utalt. Azt a következtetést lehet levonni, hogy Hess 20 évvel korábban betegsége miatt a halálra várva írt egy  búcsúlevelet, amelyet akkor nem adtak át a családjának, és ezt  használták fel 1987-ben hamisítvány készítésére.

Rudolf Hess jellemét, elvhűségét, emberi nagyságát legjobban az  utolsó szó jogán, 1946. augusztus 31-én elmondott szavai tárják elénk:

"Az a kiváltság jutott osztályrészemül, hogy életem számos évén át  dolgozhattam nemzetem ezer éves történelme során született legnagyobb  fiának helyetteseként. Még ha tehetném is, akkor sem akarnám kitörölni ezt az időszakot életemből.

Boldog vagyok abban a tudatban, hogy teljesíthettem a kötelességemet  a nemzetem iránt, mint német, mint nemzetiszocialista, mint Vezérem hűséges híve. Nem bánok meg semmit sem!

Nem számít, hogy mit tehetnek velem az emberek. Egy napon az örök  Isten ítélőszéke előtt fogok állni. Neki fogok feleletet adni, és tudom, hogy Ő felment majd engem."

Meggyőződésünk, hogy a történelem és az igazság is felmenti majd Rudolf Hesst, aki ily nagy áldozatot hozott a békéért. Bátorsága, amellyel életét kockáztatta, 47 évig tartó börtöne, amelyet elviselni kényszerült, és vértanúsága nem merül feledésbe. Igazságot  szolgáltatnak majd neki, és a Nürnbergi Perben mondott végső szavai: "nem bánok meg semmit sem", mindörökre fennmaradnak.

Kövess minket: Telegram — XVkontakte

A nemzetiszocialista Nagynémet Birodalom egyik első embere, Heinrich Himmlernek bajorországi, festői környezetből álló tóparti villáját szállodává és étteremmé alakították át, amiért „természetesen” áll a bál a zsidó-liberális médiában.

Hernádnémetiben sokan éltünk német vagy németes nevűek (Schmidt, Fuchs stb.). 1945. január 23-án kora délelőtt két karszalagos nemzetőr azzal keresett meg, hogy várnak a községházán az anyakönyvi adatok pótlására.

A politikai rendőrség Kecskeméten 1945 áprilisában és májusában jelentős letartóztatási hullámot indított el, pontosan úgy, ahogy a szovjet Vörös Hadsereg által elfoglalt többi magyar, majd német területeken.

Körözést adott ki Yaroslav Hunka 98 éves kanadai állampolgár, a Waffen-SS Galícia ukrán hadosztályának veteránja ellen az orosz belügyminisztérium.

A német Szövetségi Igazságügyi Hivatal az ország hálózatkezelési törvénye alapján megkezdte a Twitter megbírságolását, amiért nem távolította el a „gyűlöletbeszédet”.

A francia kormány ígéretet tett arra, hogy a jövőben betiltja a „szélsőjobboldali” megmozdulásokat, miután egy múlt heti párizsi felvonulás engedélyezése heves zsidó-liberális hisztériát váltott ki.

Sokkolja a holland zsidókat és liberálisokat, hogy Vilmos Sándor király anyai nagyapjáról kiderült: az NSDAP tagja volt.

Abbahagyták Hollandiában az állítólag a visszavonuló németek által a második világháború idején állítólag elásott többmillió eurós kincs utáni kutatást.

Alig egy évszázad alatt a feminista nőknek sikerült tönkretenniük a népszaporulatot mindenhol a nyugati világban.

Kétségtelen, hogy 2023. október 7-ét az izraeli hadsereg (IDF) fennállásának eddigi leggyászosabb napjaként fogja nyilvántartani a hadtörténet.

Egy 28 éves mississippi férfi ellen szövetségi vádat emelnek, mert zsidóknak telefonált Adolf Hitlerrel és a holokauszttal kapcsolatban.

Az tény, hogy november 4-én hajnalban a szovjet csapatok ismét rátörtek Budapestre, Nagy Imre a Jugoszláv nagykövetségre menekült. Az viszont egyáltalán nem igaz, hogy ezen a napon leverték volna a szabadságharcot. Sőt.

Szovjet-Oroszországban nyilvános szeánszokon kötelezték önkritikára a rezsim által ideológiai-politikai ellenségeknek tekintett elemeket (burzsujokat, kulákokat, értelmiségieket) veleszületett társadalmi kiváltságaik levezekléseként.

1944. április 3-án a déli órákban az amerikai légierő végrehajtotta Budapest ellen az első terrorbombázást a második világháború során.

Krefeldben a Bismarckplatz 32. szám alatti, impozáns villában rendezkedett be a Nemzetiszocialista Német Munkáspárt, melynek tagjai bizonyára elhűlve figyelték volna a mostani gyalázatot.

Akkor is így köszöntött a tavasz és a március. A budai hegyek felől hideg, még a télre emlékeztető szél söpört végig a pesti utcákon.

A Római Birodalom és Oroszország történelmi példája meggyőzően bizonyítja, hogy a kollektivista-bolsevista ideológia pszichésen-mentálisan beteg társadalmakban alig talál ellenállásra.

A második világháború minden karácsonya szomorú volt, azonban 1944 decembere kimondottan komoly megpróbáltatásokat jelentett a budapestiek számára.

Egy argentin étterem az „Anna Frank” hamburgerük mellé sajtos és szalonnával bevont „Adolf” névre keresztelt sült krumplit kínált, amíg be nem támadták a helyi zsidók.

Miután a keleti fronton megszakadt a tengelyhatalmak hadiszerencséje és a szovjet Vörös Hadsereg ellentámadásba lendült.

Letakarták egy bécsi protestáns templom ólomüveg ablakait, mert azokon állítólag „antiszemita” motívumok szerepeltek, és az ablakok alkotója tagja volt a NSDAP-nak.

1944. július 20-án reggel hat órakor két tiszt lépett ki a berlini Wannsee villanegyed egyik házából. Laus Schenk von Stauffenberg gróf vezérkari ezredes és jogász bátyja, Bertold tengerésztiszt.

Az 1944 őszén szovjet megszállás alá került Kecskeméten a nyugat-magyarországi harci cselekmények és a világháború vége után is még fél évvel, 1945 karácsonyán is előfordultak a szovjet katonák által elkövetett rablások és gyilkosságok a polgári lakossággal és az újonnan felálló rendőrség tagjaival szemben egyaránt.

A szovjet hadsereg katonái 1945. január 17-én hurcoltak el budapesti lakásomról, a Fővámtér 8. alatti épületből.