Kövess minket -on és -en!

1943-ban a 2. hadsereg megsemmisülése után kezdtek hozzá a magyar haderő újabb átszervezéséhez.

A kormányzat és a hadvezetés úgy ítélte meg a helyzetet, hogy a németek részéről a további hadműveleteknek előreláthatólag csak a halogatás és időnyerés lehet a céljuk, a háború elhúzása addig, amíg Németország valami elfogadható békéhez jut. Ezt fejtette ki Szombathelyi Ferenc vezérezredes, a vezérkar főnöke a Legfelsőbb Honvédelmi Tanács 1943. szeptember 4-i ülésén. E helyzetmegítélésre alapozva a Kállay-kormány külpolitikája arra irányult, hogy a Führernek nyújtott támogatás mellett lehetőség nyíljon a hátországban olyan ütőképes haderő megszervezésére, amely az angolszász csapatok megérkezéséig képes feltartóztatni a szovjet hadsereget a határokon. Arra törekedtek, hogy ne kelljen újabb harcoló csapatokat a frontra küldeni, de a megszálló feladatokat ellátó kötelékek számának növelését nem tudták elkerülni.

A kormányzat és a hadvezetés a hadsereg ütőképességének biztosítása érdekében kénytelen volt lemondani a 27 hadosztályra tervezett haderő felállításának további erőszakolásáról, mert bebizonyosodott, hogy a magyar hadiipar kapacitása – a német igények kielégítése mellett – nem elegendő a háborús alkalmazáshoz szükséges fegyverzet előállítására. Emellett éppen a 2. hadsereg katasztrófája mutatott rá többek között a két gyalogezredes hadosztályszervezet további tarthatatlanságára. E megfontolásokból kiindulva az 1943 őszi hadrendet nyolc korszerű (három gyalogezredes) gyaloghadosztályban, két hegyi dandárban, a páncélos hadtestben, a lovas hadosztályban, a repülő hadosztályban, a légvédelmi és a folyami dandárban határozták meg.

A nyolc gyaloghadosztályt 3–3 önálló dandár, illetőleg könnyű hadosztály összevonása útján állították fel, a két hegyi dandár pedig, a 8. határvadász dandárból alakult meg. A repülő hadosztály 3 dandárból állt; a páncélos hadtest, a lovas hadosztály és a folyami dandár szervezete lényegében változatlan maradt. Az 1943-as szervezési évben került sor az úgynevezett Székely Határvédelmi Parancsnokság és alárendelt alakulatai felállítására a IX. hadtest kötelékében.

Az 1943. évi szervezési intézkedések kitértek a hadrend belső korszerűsítésére is. Ennek során a gyalogezredek szervezetéből törölték a gépkocsizó géppuskás századokat, ugyanakkor új ezredközvetlen alakulatként egy aknavető és egy páncéltörő ágyús századot állítottak fel 8 aknavetővel, illetőleg 8 löveggel, az árkász századot pedig szakasszá csökkentették. A géppuskás század szervezetébe minden zászlóaljnál egy-egy négy aknavetőből álló aknavető szakaszt rendszeresítettek, zászlóaljközvetlen alakulatként pedig egy-egy páncéltörő ágyús szakaszt állítottak be 4 löveggel.

A hadrend belső fejlesztése érdekében tett intézkedések mindenekelőtt három dolgot bizonyítanak:

1. A hadvezetés fontosnak tartotta az ezredközvetlen tüzérség szerepét. Ez védelmi hadműveletek során lényegesen hatékonyabbá tette a gyalogos csapatok tűzrendszerét.
2. A szovjet harckocsik nagy tömegű alkalmazásával szemben az erős páncélelhárító tűzrendszer megszervezése hatékony védelmet jelentett.
3. Az aknavetők számának szaporítása az ezredek és zászlóaljak szervezetében is arra mutat, hogy a hadsereget védelmi feladatra készítették fel.

A keleti arcvonal helyzetének rosszabbodása és a szovjet csapatok állandó térnyerése arra késztette a magyar kormányzatot, hogy a honvéd vezérkar főnökét, Szombathelyi Ferenc vezérezredest a német főhadiszállásra küldje a német hadvezetés további szándékainak megismerése végett. Egyúttal tájékoztatást kellett adnia a német vezérkar számára a magyar részről a Kárpátok biztosítására tervezett katonai intézkedésekről is.

A magyar kormány és vezérkar az Ukrajnában megszálló feladatokat végző kilenc könnyű hadosztályt feltűnés nélkül, de a németek beleegyezésével kívánta hazahozni. A magyarázat az volt, hogy a harcedzett hadosztályoknak időben fel kell készülniük a Vörös Hadsereg támadására, a keleti határok védelmére, továbbá hogy két ezredes, úgynevezett könnyű hadosztályból három ezredes hadosztályokká kell őket átszervezni.

Kövess minket -on és -en!

Németország 1941. június 22-én indított támadást a Szovjetunió ellen, a Tengely csapatai szeptemberben már Leningrád és Moszkva alatt álltak. Bár a fővárosból sikerült kiszorítani őket, a szovjet remények nyár elején szertefoszlottak: a Wehrmacht – a moszkvai várakozásokkal ellentétben – a déli frontszakaszon lendült támadásba.

Magyarországon köztudomásúlag zéró tolerancia érvényesül az antiszemitizmussal szemben, ami kiterjed Izrael bírálatára is. A magyarok körében nyilvánvalóan teljes nemzeti konszenzus mutatkozik legalább e tekintetben.

1943. október 4-én Himmler Posenben beszédet mondott. Ebben az SS-t „fegyveres rendnek” nevezte, amelynek a jövőben – a Szovjetunió felszámolása után – meg kell védenie Európát az Urálon túli „ázsiai hordáktól”. 

Az olasz rendőrség szerdán bejelentette, hogy letartóztatott 12 nemzetiszocialistát, akik a Werwolf Division tagjai voltak, és „az intézmények magas rangú tisztviselői elleni erőszakos cselekmények végrehajtására készültek”.

1924-ben hunyt el az az ember, aki a németek ügynökeként érkezett Oroszországba 1917-ben, s akit halála óta nem temették el. Torz eszméi, melynek alapján társaival Szovjetunió néven új államot alapítottak, legalább százmillió ember halálához vezettek.

Valószínűleg nem számított arra, hogy éppen Izraelben ébred fel egy kórházban az az ENSZ-munkatárs, akinek testét nézetei szerinti nemzetiszocialista tetoválások borítják.

Büntetőeljárás indult annak a II. kerületi történelemtanárnak az ügyében, aki egy diákját azzal a megjegyzéssel illette, hogy „Te amúgy is zsidó vagy, neked zsidó iskolában lenne a helyed”. 

1944. február 15-21. között Magyarországra látogatott Lorenz SS-Oberführer, a VoMi vezetője, hogy tárgyalásokat folytasson Basch népcsoportvezetővel a toborzások eddigi elért és a jövőben elérendő eredményeiről.

A skandináv származású, óészaki nyelvet beszélő kereskedő, hajós és harcos vikingek a 8. század vége és a 11. század között Európa-szerte rettegett harcosokká váltak.

Ma 1945. május 8-át a második világháború végének és a „náci rezsim” bukásának napjaként tartják számon hivatalosan Németországban.

A világháborús légi harcokban a légi fölényt a vadászgépek vívták ki. Azok teljesítményében pedig igen nagy szerepe volt a hajtóművek teljesítményének. A mostani cikkünkben ennek járunk utána a Luftwaffe esetében.

1943. szeptember 12-én délután 2 órakor német vitorlázó-repülőgépek szálltak le a 2112 méteres Gran Sasso hegycsúcsán, és mindössze háromnegyed óra alatt kiszabadították Olaszország vezérét, a Duce-t. 

A magyar hadifoglyokat 1945 őszén átszállították a 180/5. lágerbe. (Ez a Don-medence egyik szénbányája közelében létesült.) Örömmel fogadtuk az áttelepítést abban a reményben, a háború befejezése utáni hazaszállításunkkal kapcsolatos lépésről van szó.

Diszkréten szállították le a nyomozók Ulain Ferencet a Bécs felé tartó gyorsvonatról. Bár a nemzetgyűlési képviselő és ügyvéd meghallgatása és társainak elfogása minden paláver nélkül történt meg, az ügy mégis nagyot robbant.

William Joyce-ra gyakran utalnak „Lord Haw-Haw” néven, ami viccnek tűnik, és ami tényleg az is. Akik azonban valóban tudják, ki volt Joyce, tisztában vannak vele, hogy kivételes ember volt, aki Nyugat-párti nézeteiért szenvedett mártírhalált.