Quousque tandem abutere, Israel, patientia nostra?

Kövess minket -on és -en!

Magyarországon köztudomásúlag zéró tolerancia érvényesül az antiszemitizmussal szemben, ami kiterjed Izrael bírálatára is. A magyarok körében nyilvánvalóan teljes nemzeti konszenzus mutatkozik legalább e tekintetben.

Sajnálatos módon azonban mások nem így vannak ezzel, és annak ellenére, hogy Izrael csak egy teljesen arányos, fölöttébb humánus és bagatell ötvenezres járulékos terroristaveszteséggel járó szőnyegbombázással válaszolt a „világtörténelem legszörnyűbb terrortámadására”, mostanra mégis szinte az egész világnál elrúgta a pöttyöst, persze minket kivéve.

Julian Assange, a világ leghírhedtebb kotnyelese például a cannes-i filmfesztiválon nem átallott olyan pólóban feszíteni, amelyen a Stop Izrael felirat és a „világ legerkölcsösebb hadseregének” jogos önvédelme során 2023 októbere óta elhalálozott 4986 öt éven aluli palesztin terroristapalánta nevét feltüntető lista volt látható. Legutóbb az egyébként cionista és totál mainstream Piers Morgan, a brit Vitray-alteregó arrogáns, sőt agresszív stílusban kötekedni merészelt Cipi Hotovelivel, Izrael britanniai nagykövetével. Morgan: „Szóval hány gyermeket öltek meg?” Hotoveli: „Ööö… töltelékszavak… emberi pajzsok… vérvád… még több töltelékszó… nemzetközi humanitárius jog… még több töltelékszó… mi demokratikus ország vagyunk”… Ha Morgan így bánik egy izraeli tisztségviselővel, az jól mutatja a világ közvéleményének változását, ahogyan azt is, hogy ma már senki sem rémül meg, amikor Izrael „vérvádat” kiált, amely a túlzott használat miatt sajnos elvesztette az elrettentő hatását.

XIV. Leó pápának sincs jobb dolga, mint az állítólagos gázai éhezés és szenvedés megszüntetésével bajlódni: „A Gázai övezetben egyre intenzívebben hallatszik az ég felé az anyák és apák kiáltása, akik gyermekeik élettelen testét szorongatják, és akik folyamatosan kénytelenek vándorolni, hogy egy kis élelmet és a bombázásoktól biztonságosabb menedéket találjanak. Megismétlem felhívásomat a vezetőknek a tűzszünetre, minden túsz szabadon engedésére és a humanitárius jog teljes tiszteletben tartására.”

Antonio Tajani olasz külügyminiszter a parlamentben felszólalva csatlakozott az egyre növekvő antiszemita kórushoz, amely tiltakozik Izrael abszolút visszafogott terrorelhárító akciói ellen. „Az izraeli kormány jogos reakciója egy szörnyű és értelmetlen terrorcselekményre sajnos teljesen drámai és elfogadhatatlan formákat ölt, ezért felszólítjuk Izraelt, hogy azonnal állítsa le… A bombázásoknak véget kell vetni, a humanitárius segítségnyújtást a lehető leghamarabb újra kell indítani, és ismét tiszteletben kell tartani a nemzetközi humanitárius jogot.” Giorgia Meloni kormánya nyomás alá került az olasz antiszemita pártok részéről, amelyek június 7-re tüntetést hirdettek Rómában, szankciókat követelve Izrael ellen és a Palesztin Állam elismerését Olaszország részéről. Úgy látszik, az olaszok nem okultak a fasiszta múltjukból, és láthatóan termékeny még az öl.

Még Friedrich Merz német kancellár is megnyikkant a kérdésben, némettől merőben szokatlan hangnemben: „Felkavart minket a (gázai) civil lakosság sorsa és szörnyű szenvedése.” Ráadásul az IDF gázai műveleteit megkérdőjelezve kijelentette, hogy „már nem látom, hogy azok hogyan szolgálják a terrorizmus elleni küzdelem és a túszok kiszabadításának célját. E tekintetben nagyon-nagyon kritikus szemmel nézek az elmúlt napok eseményeire. Nem tartozom azok közé, akik ezt elsőként mondták… De úgy tűnik számomra, hogy eljött az idő, amikor nyilvánosan ki kell mondanom: a jelenlegi események már nem érthetők… Most olyan ponton vagyunk, ahol nagyon alaposan át kell gondolnunk, milyen további lépéseket tegyünk.”

Merz egy tévéinterjúban azt is jelezte, hogy Németország a jövőben esetleg nem fog olyan szolgaian gazsulálni Izraelnek, mint eddig, a Der Tagesspiegel közvélemény-kutatásából ugyanis kiderült, hogy a németek 51 százaléka ellenzi a fegyverszállítást a zsidó államnak és egyre többen szeretnék, hogy Berlin rugalmasan elszakadjon Bibitől, és immár 44 százalék támogatja a kritikusabb álláspontot Izraellel szemben. Úgy látszik, a németek nem okultak a náci múltjukból, és láthatóan termékeny még az öl.

Mindeközben a Penn State közvélemény-kutatása szerint az izraeliek 82 százaléka támogatja a gázai lakosok, 56 százaléka az izraeli arab állampolgárok kiűzését, 47 százaléka úgy véli, hogy az IDF-nek „úgy kell cselekednie, mint a bibliai izraeliták Jósua vezetésével Jerikóban – megölve a meghódított város összes lakóját”; 65 százaléka „hisz Amaleknek, a zsidók bibliai ellenségének modern kori megtestesülésében”; az Amalekben hívők 93 százaléka hiszi, hogy a bibliai parancs, miszerint „töröljék el Amaleket”, ma is érvényes. A nem vallásos izraeli zsidók 69 százaléka támogatja a gázai lakosság kiűzését, 31 százaléka pedig a bibliai Jerikó elpusztításának utánozását. A 40 év alatti zsidó férfiak mindössze 9 százaléka ellenez a palesztinok elleni mindenféle népirtási forgatókönyvet.

Netanjahu immár nagyvonalúan beengedi a segélyek két százalékát Gázába, mert egyes külföldi szövetségeseinek megfeküdte a gyomrát a láthatóan üres hasú gázaiak látványa, kormányának néhány tagja viszont „őrültséggel” ostorozzák őt emiatt. Szerintük antiszemita rágalom, hogy a gázaiak nélkülöznének, de Netanjahu azt mondta, hogy Izrael „legnagyobb barátai” – az amerikai szenátorok – figyelmeztették: „Nem fogadhatjuk el a tömeges éhezés képeit. Ezt nem tudjuk elviselni. Nem fogjuk tudni támogatni önöket.”

Nisszim Vaturi, a kneszet likudos alelnöke végső megoldásként azt követeli, hogy a gázai nőket és gyerekeket különítsék el, a férfiakkal pedig végezzenek tömegesen. Ehud Olmert volt miniszterelnök azonban finnyáskodik és defetista húrokat penget: „Ami elég, az elég. Háborús bűnöket követünk el.” Ehud Barak volt miniszterelnök pedig puszta féltékenységből azzal vádolja Netanjahut, hogy háborút hirdetett Izrael ellen, meggyengítette az ország képességeit és súlyos károkat okozott az imázsának. Úgy látszik, mi okultunk a horthysta-nyilas múltunkból, és nálunk már nem termékeny az öl.

Kövess minket -on és -en!