Kövess minket -on és -en!

1951. szeptember 23-án robbantották fel a kommunisták a Városliget szélén álló Regnum Marianum templomot. Bár az épület hivatalosan a Hősök tere előtt kialakítandó felvonulási terület útjában állt, Rákosi Mátyás az ellenfeleinek kívánt üzenni.

A huszadik század elején Prohászka Ottokár tanítványai, egykori esztergomi szeminaristák világi papként a Keleti pályaudvar mögötti területen, a „Csikágóban” vásároltak maguknak egy Damjanich utcai lakást abból a célból, hogy hitoktatóként lássák el a környéket.

Ez a közösség nevezte el magát Regnum Marianumnak. A név (Mária országa) eredetileg a katolikus Magyarország latin neve volt, az egyház Szent István-kori autonóm jellegére utalt. Azzal, hogy Szent István nem Péternek ajánlotta fel a megszülető Magyar Királyságot, egyúttal azt is kifejezte, hogy nem ismerte el a pápa hűbéri hatalmát hazánk felett.

Mivel a közösség által használt városrész nem rendelkezett önálló plébániával, az első világháború és a Tanácsköztársaság borzalmai után 1919 májusában Csernoch János esztergomi érsek döntése nyomán a Damjanich utcai házban álló kápolna hivatalosan is plébánia lett.

A községnek volt már tehát neve, plébániája, hivatása, de saját templommal még nem rendelkezett. Az egyház és a városvezetés nem messze innen, a Városliget szélén jelölte ki az új plébániatemplom helyét, majd megtervezésére 1924. december 15-én ki is hirdették az építészeti tervpályázatot.


A Regnum Marianum templom 1948-ban

A Kotsis István által elnyert pályázat eredménye után az 1925-ös alapkőletételt követően a tényleges munkálatok a következő évben kezdődtek meg. Az olasz és dél-francia benyomásokat tükröző neoromán stílusú templom öt évig épült. Hivatalos elnevezése Magyarok Nagyasszonya Plébániatemplom lett és 1931. június 14-én szentelték fel.

A köznyelvben csak Regnum Marianum néven számon tartott templom politikai értelemben is jelentős mondanivalóval rendelkezett. Alapító okirata szerint fogadalmi templomként, „hálából a kommunizmustól való megszabadulásért” épült fel, mintegy köszönettel Máriának, amiért megszabadította Magyarországot a Tanácsköztársaságtól és Kun Béláák bolsevik terroruralmától.

Az 1945 után szovjet bábáskodással kiépülő új nomenklatúra valóságos hadat üzent az egyháznak. A kommunista diktatúra kiépülésével párhuzamosan egyre inkább fogyott a levegő a magyarországi egyházak körül. A Regnum Marianum közösség hivatalos feloszlatására 1951-ben került sor, akik egészen eddig harcoltak a kommunisták politikája ellen. 

A templom Budapest 1944-45-ös ostroma során bombatalálattól megsérült, a szovjet szuronyok árnyékában berendezkedő kommunista diktatúra pedig újjáépítés helyett Rákosi Mátyás személyes parancsára 1951. szeptember 23-án leromboltatta. A szimbolikus térfoglalás jelentőségével nagyon is tisztában lévő vörös önkényuralom azonban nem érte be ezzel, hanem 1969-ben, az első magyarországi kommün ötvenedik évfordulóján egy vörös ronggyal rohanó, a budapesti köznyelvben csak Futóbolondként emlegetett matróz szobrát állította a Regnum Marianum-templom helyére.

A Regnum Marianum templom elleni fizikai támadásra azután került sor, hogy a későbbi Felvonulási térnek nevezett területre egy grandiózus Sztálin-szobort terveztek. A városrendészeti szempontok miatt „útban lévő” egyházi épületnek legalább két ok miatt kellett megsemmisülnie: szakrális épületként nem állhatott ott a Sztálin-szobor hátterében, antikommunista fogadalmi templomként pedig a hatalom politikai ellenfeleinek hatalmát szimbolizálta.


Katonai felvonulás a Sztálin-szobor előtt

A templom új és masszív vasbeton szerkezetének ellenállása miatt elpusztítását különleges barbarizmus jellemezte: a kupolán lévő Szent Koronát kalapáccsal leverték, a templombelsőt faállványokkal alátámasztották, a vasbetonszerkezetet elvékonyították, végül az állványzatot felgyújtották. Ennek hatására a kupola megroppant, de a templom nem dőlt össze. Ekkor döntöttek az épület felrobbantásáról, amely során oszlopról oszlopra haladva döntötték romba az épületet, majd törmelékének nagy részét egyszerűen beöntötték az altemplomba.

A diktatúra azonban egyetlen oszlopot nem tudott teljesen elpusztítani: a sors furcsa fintora, hogy ez az oszlopcsonk lett a talpazata a templom helyén 1969-ben felállított Tanácsköztársaság emlékműnek. Az oszlopcsonk ma is látható, a templom helyét pedig kereszt és emlékhely jelöli.


A templom helyén felállított Tanácsköztársaság emlékmű

A Regnum Marianum templom elpusztítása után a Damjanich utcába visszahúzódó, majd annak bezárása után a szélrózsa minden irányába szétszóródó közösséget már az 1956-os forradalom után, a Kádár-rendszerben büntették meg: 1961-ben, 1965-ben, 1970-ben, sőt, még 1971-ben is ítéltek el regnumos papokat, akik titokban és illegálisan továbbra is szervezett keretek között küzdöttek a kommunizmussal szemben. A koncepciós perek során kémkedés, hazaárulás, összeesküvés és a demokratikus államrend elleni szervezkedés vádjával ítélték őket hosszú börtönévekre.

Kövess minket -on és -en!

A zsidó-liberális sajtóban „náci nagymamaként” csúfolt Ursula Haverbecket, akit már többször is börtönbüntetéssel sújtottak úgynevezett holokauszttagadás miatt, most újabb 16 hónapra ítélték.

Hivatalosan is visszalépett az önkormányzati választástól Soltysiak Edina táti független képviselőjelölt – írta meg a Telex.

A brit kormány pénzügyi szankciókat vezetett be a nemzetiszocialista Blood and Honour hálózat ellen, amely a skinhead zenei szcnéával évtizedek óta aktív kapcsolatban áll.

A Kun (Kohn) Béla nevével fémjelzett proletárdiktatúra és vörösterror, a hírhedt 133 nap fenekestül forgatta fel az akkori magyar társadalmi és politikai életet.

A második világháborúban utolsó évében, 1945. február 13-án foglalták el a szovjet csapatok teljes egészében a magyar fővárost.

Miután a keleti fronton megszakadt a tengelyhatalmak hadiszerencséje és a szovjet Vörös Hadsereg ellentámadásba lendült.

1956. október 23-án délután a budai Bem-szobornál hatalmas, százezres tüntető tömeg gyűlt össze, hogy meghallgassa az egyetemi ifjúság előző nap, a Műegyetemen megfogalmazott 16 pontból álló petícióját.

Budaházy György, Barcsa-Turner Gábor és Walter Pál Péter ellen emelt 5 év után (!) vádat az ügyészség, amiért más hazafiakkal együtt egy nyilvánosan meghirdetett, LMBTQP+ rendezvényre szerettek volna bejutni, ahol az iskolai LMBTQP érzékenyítés volt a téma.

Szórakozni érkezett, súlyos testi sérüléseket kapott emlékbe Magyarországon az a tel-avivi nő, akit az Ozora Fesztivál biztonsági őrei megvertek, amiért a rendezvényen megismert szintén izraeli társával renitenskedtek a feszvitálon.

Amint azt tudjuk, a Fidesz „nemzeti és keresztény” rendszerében nincs helye annak, hogy a hazafiak közterületen megemlékezzenek az 1945-ös budavári kitörés hőseiről, ellenben a szélsőbaloldali antifasiszta csoportok a tavalyi események dacára is demonstrálhatnak a mai napon.

1908. június 12-én született Otto Skorzeny, a Waffen-SS egyik leghíresebb katonája, aki többek között merész ejtőernyős és kommandós akcióival szerzett magának hírnevet.

A dokumentum azt állítja, hogy a nemzetiszocialista Németország vezetősége 1944-ben az angol-amerikai erők és a Szovjetunió közötti szakításra várt, hogy az Egyesült Államokat és Nagy-Britanniát a tengely oldalára állítsa.

Sokan vérmes reményeket fűznek Trump következő elnöki ciklusához, egyebek mellett a világbéke megteremtését is várva tőle. Számos előjel azonban arra utal, hogy csalódni fognak a várakozásaikban. 

Nem biztos, hogy egyáltalán érdemes még szót vesztegetni a franciaországi parlamenti választásokra, legfeljebb néhány groteszk jelenségre azok apropóján.

Miután egy ruandai néger „fiatal” azt adta, ami lényege, vagyis fehérek mészárlásába kezdett, szerte az Egyesült Királyságban demonstrációk kezdődtek, melyek gyakran csaptak át erőszakos megmozdulásokba.