Kövess minket: Telegram — X — Vkontakte
1951. szeptember 23-án robbantották fel a kommunisták a Városliget szélén álló Regnum Marianum templomot. Bár az épület hivatalosan a Hősök tere előtt kialakítandó felvonulási terület útjában állt, Rákosi Mátyás az ellenfeleinek kívánt üzenni.
A huszadik század elején Prohászka Ottokár tanítványai, egykori esztergomi szeminaristák világi papként a Keleti pályaudvar mögötti területen, a „Csikágóban” vásároltak maguknak egy Damjanich utcai lakást abból a célból, hogy hitoktatóként lássák el a környéket.
Ez a közösség nevezte el magát Regnum Marianumnak. A név (Mária országa) eredetileg a katolikus Magyarország latin neve volt, az egyház Szent István-kori autonóm jellegére utalt. Azzal, hogy Szent István nem Péternek ajánlotta fel a megszülető Magyar Királyságot, egyúttal azt is kifejezte, hogy nem ismerte el a pápa hűbéri hatalmát hazánk felett.
Mivel a közösség által használt városrész nem rendelkezett önálló plébániával, az első világháború és a Tanácsköztársaság borzalmai után 1919 májusában Csernoch János esztergomi érsek döntése nyomán a Damjanich utcai házban álló kápolna hivatalosan is plébánia lett.
A községnek volt már tehát neve, plébániája, hivatása, de saját templommal még nem rendelkezett. Az egyház és a városvezetés nem messze innen, a Városliget szélén jelölte ki az új plébániatemplom helyét, majd megtervezésére 1924. december 15-én ki is hirdették az építészeti tervpályázatot.
A Regnum Marianum templom 1948-ban
A Kotsis István által elnyert pályázat eredménye után az 1925-ös alapkőletételt követően a tényleges munkálatok a következő évben kezdődtek meg. Az olasz és dél-francia benyomásokat tükröző neoromán stílusú templom öt évig épült. Hivatalos elnevezése Magyarok Nagyasszonya Plébániatemplom lett és 1931. június 14-én szentelték fel.
|
|
|
|
|
|
A köznyelvben csak Regnum Marianum néven számon tartott templom politikai értelemben is jelentős mondanivalóval rendelkezett. Alapító okirata szerint fogadalmi templomként, „hálából a kommunizmustól való megszabadulásért” épült fel, mintegy köszönettel Máriának, amiért megszabadította Magyarországot a Tanácsköztársaságtól és Kun Béláák bolsevik terroruralmától.
Az 1945 után szovjet bábáskodással kiépülő új nomenklatúra valóságos hadat üzent az egyháznak. A kommunista diktatúra kiépülésével párhuzamosan egyre inkább fogyott a levegő a magyarországi egyházak körül. A Regnum Marianum közösség hivatalos feloszlatására 1951-ben került sor, akik egészen eddig harcoltak a kommunisták politikája ellen.
A templom Budapest 1944-45-ös ostroma során bombatalálattól megsérült, a szovjet szuronyok árnyékában berendezkedő kommunista diktatúra pedig újjáépítés helyett Rákosi Mátyás személyes parancsára 1951. szeptember 23-án leromboltatta. A szimbolikus térfoglalás jelentőségével nagyon is tisztában lévő vörös önkényuralom azonban nem érte be ezzel, hanem 1969-ben, az első magyarországi kommün ötvenedik évfordulóján egy vörös ronggyal rohanó, a budapesti köznyelvben csak Futóbolondként emlegetett matróz szobrát állította a Regnum Marianum-templom helyére.
A Regnum Marianum templom elleni fizikai támadásra azután került sor, hogy a későbbi Felvonulási térnek nevezett területre egy grandiózus Sztálin-szobort terveztek. A városrendészeti szempontok miatt „útban lévő” egyházi épületnek legalább két ok miatt kellett megsemmisülnie: szakrális épületként nem állhatott ott a Sztálin-szobor hátterében, antikommunista fogadalmi templomként pedig a hatalom politikai ellenfeleinek hatalmát szimbolizálta.
Katonai felvonulás a Sztálin-szobor előtt
A templom új és masszív vasbeton szerkezetének ellenállása miatt elpusztítását különleges barbarizmus jellemezte: a kupolán lévő Szent Koronát kalapáccsal leverték, a templombelsőt faállványokkal alátámasztották, a vasbetonszerkezetet elvékonyították, végül az állványzatot felgyújtották. Ennek hatására a kupola megroppant, de a templom nem dőlt össze. Ekkor döntöttek az épület felrobbantásáról, amely során oszlopról oszlopra haladva döntötték romba az épületet, majd törmelékének nagy részét egyszerűen beöntötték az altemplomba.
A diktatúra azonban egyetlen oszlopot nem tudott teljesen elpusztítani: a sors furcsa fintora, hogy ez az oszlopcsonk lett a talpazata a templom helyén 1969-ben felállított Tanácsköztársaság emlékműnek. Az oszlopcsonk ma is látható, a templom helyét pedig kereszt és emlékhely jelöli.
A templom helyén felállított Tanácsköztársaság emlékmű
|
|
|
|
|
|
A Regnum Marianum templom elpusztítása után a Damjanich utcába visszahúzódó, majd annak bezárása után a szélrózsa minden irányába szétszóródó közösséget már az 1956-os forradalom után, a Kádár-rendszerben büntették meg: 1961-ben, 1965-ben, 1970-ben, sőt, még 1971-ben is ítéltek el regnumos papokat, akik titokban és illegálisan továbbra is szervezett keretek között küzdöttek a kommunizmussal szemben. A koncepciós perek során kémkedés, hazaárulás, összeesküvés és a demokratikus államrend elleni szervezkedés vádjával ítélték őket hosszú börtönévekre.
