Kövess minket -on és -en!

1913 elejének pezsgő, tarka Bécse olyan fiataloknak adott otthont, akik később megváltoztatták Európa, sőt a világ sorsát, és egymás életére is nagy hatással voltak.

Hitler és Sztálin akár találkozhatott is egymással a császárvárosban. A BBC Radio műsort sugárzott arról, hogy milyen szerepe volt a háború előtti Bécsnek a háború utáni világ sorsát formáló személyek életében. Az adásról a BBC honlapja számolt be.

A grúz és a festő Bécsben

1913 januárjában egy nagy bajszot viselő fiatalember szállt le a vonatról Bécs Északi pályaudvarán. Hamis útlevele Sztavrosz Papadopulosz névre szólt, kezében egy nagy táskát cipelt. Már vártak rá: egy szemüveges értelmiségi, aki a Pravda című lapocska szerkesztésével foglalkozott. Valójában mindketten oroszok voltak: a bajszos fiatalember később Sztálin néven lett ismert, a szemüveges értelmiségi pedig Trockij néven vívta ki a bajszos fiatalember gyilkos dühét a harmincas években.

Sztálin csupán hat hétre hagyta maga mögött Oroszországot: Krakkón át érkezett, ahol az illegális kommunista párt központi bizottsága ülésezett. Fő feladata a párt lapja, a Pravda vitatott ügyeinek áttekintése volt. Trockij viszont - akit Sztálin a lap ügyében fölkeresett - szinte állandó bécsi lakos volt: 1907-ben megszökött, mielőtt Oroszországban száműzetésbe kellett volna vonulnia, s a nyugodt körülményeket biztosító Bécsben telepedett le.

Trockij Bécsben megismerkedett az ekkoriban divatossá váló pszichoanalízissal is. Sigmund Freud, a huszadik századi lélektant forradalmasító irányzat megalapítója is Bécsben élt ekkor. Ő már nem volt fiatal: 1913-ban már 57 éves volt, a neve pedig szerte Európában ismert. Előkelő belvárosi rendelőjében, a Berggassén fogadta pácienseit, és publikálta a magyar irodalomra, a Nyugat nagy nemzedékére is jelentős hatást gyakorló publikációit.

Freud nem sejtette, hogy Bécs utcáit koptatja az a személy is, aki miatt 1938-ban el kell majd hagynia a várost. Adolf Hitlerben, az 1913-ra a 23 éves festőnövendékben senki sem láthatta még jövendő Führert. A történészek között még abban sincs egyetértés, hogy Hitler antiszemitizmusa már ekkor annyira kikristályosodott-e, mint a harmincas években. A Meldemannstrasse-i férfiszálláson - ahol ötszázadmagával 1910-től lakott - mindenesetre számos zsidó is élt. Hitler 1913 májusában hagyta el ezt a szállást: apai örökségének utolsó részét kézhez véve Münchenbe költözött.

Hitler elhagyta tehát Ausztriát, ahol Bécstől nem messze, Wiener Neustadtban élt az a személy, aki később annyi borsot tört az orra alá: Josip Broz, a horvát születésű vasmunkás és munkásmozgalmár később Tito néven vezette a második világháború idején azokat a kommunista partizánokat, akiket Hitlernek Jugoszlávia német megszállása után nem sikerült legyőznie.

1913 első felében tehát - egy történelmi mércével rövid pillanatig - együtt élt Bécsben néhány olyan ember, akik a későbbiekben nagy hatással voltak Európa sorsára és bizony egymás életére is. Noha adatunk nincs róla, de még az is lehet, hogy találkoztak: Hitler mondjuk véletlenül rálépett Sztálin lábára a villamoson. Persze csak akkor, ha volt egyáltalán pénzük erre az előkelő közlekedési eszközre.

Természetesen Bécsben élt a császári család is: az öreg császár és király, Ferenc József, valamint Ferenc Ferdinánd  trónörökös, aki nem sejtette, hogy másfél év múlva bekövetkező halála olyan folyamatokat indít el, amelyek fölívelik azon bizonyos föntebb említett fiatalemberek karriejét, akiket - pompás kocsijában Bécs utcáin hajtva - egészen biztosan észre sem vett.

Bécs, az olvasztótégely

Sztálin, Trockij és Tito korántsem volt egyedül azzal a szándékával, hogy Bécs környékén próbáljon élete sorsán valamit jobbítani. Sok ezren, tízezren érkeztek Bécsbe hasonló szándékkal, hiszen a kettős Monarchia osztrák felének székvárosa számos lehetőséget kínált a karrierre vágyóknak.

A liberális időszak Ausztriájának engedékeny és semmiképp sem agresszív államszervezete mágnesként vonzotta Európa menekültjeit: az orosz forradalmi emigráció számára jó menedékhely volt a Monarchia egyik fővárosa, ráadásul az ország Oroszországgal is közvetlenül határos volt.

Nem csupán külföldről, hanem a birodalmon belülről is számos betelepülő érkezett. Miként Magyarországon is sok paraszti származású munkás kezdett új életet Budapesten, az osztrák oldalon is sokan költöztek a számos munkalehetőséget kínáló, gyorsan fejlődő iparú Bécsbe és környékére.

Bécs így még a magyar fővárosnál is tarkább lett nemzetiségi tekintetben: a tizenegy különböző nyelvet használó Monarchia valamennyi nemzetisége képviseltette magát. A kétmilliós Bécsben a Monarchia valamennyi nemzetisége megtalálható volt, a legnagyobb lélekszámú kolónia pedig talán a cseheké lett.

A budapestihez hasonló kávéházi világban könnyen egymásra találhattak az emberek: Freud kedvenc kávéháza, a ma is üzemelő Café Landtmann nincs messze attól a Café Centraltól, ahová állítólag Hitler és Trockij is járt.

Bécs tehát a maga sokszínűségével nagy lehetőséget kínált annak, aki el akart bújni az őt esetleg üldöző hatóságok elől, új munkahelyet akart szerezni, vagy éppen egy jó kávét akart inni egy jó újság társaságában. A császárváros multikulturális atmoszférájának aztán a kitörő háború vetett véget, ami 1918-ban a kettős monarchiát is maga alá temette.

Kövess minket -on és -en!

Semmi sem tudja megakadályozni az új nemzedékeket abban, hogy szeressék Adolf Hitlert.

Elítéltek egy angol antiszemita aktivistát, aki a rendőrség szerint „neonáci hitet vallott”, mert meg akart támadni egy sussexi zsinagógát.

Miután Olaszországban EP-képviselőnek választották az antifasiszta Ilaria Salist, a magyar rendőrség elengedte a házi őrizetből az antifasiszta útonállót. Most a Guardiannek panaszkodott egy sort, hogy milyen körülmények között tartották fogva.

Ma a fehérek – egyelőre még csak Nyugaton – egy lealacsonyító rendszer áldozatai, amelynek egy monomániásan ismételgetett vád, a rasszizmus az alapja.

Zsidóellenes tiltakozásba csapott át a párizsi olimpián zajló Paraguay-Izrael mérkőzés.

Ezer fős antifasiszta őrjöngés kísérte Brüsszelben Jordan Bardella, a francia Nemzeti Tömörülés vezetőjének, valamint Orbán Viktor szövetségesének a látogatását, melyet a brüsszeli Magyar Házban tett.

A rokonszenvskálák alapján a magyar társadalom leginkább a migránsokat, az arabokat, a cigányokat és a fekete-afrikaiakat utasítja el.

A francia állami vasúttársaság (SNCF) munkatársai a párizsi Austerlitz pályaudvaron hétfőn két emberre rálőttek és megsebesítették őket, köztük egy férfit, aki egy horogkeresztet festett egy falra.

A német hazafit a rendőrség szerint „a migránsok elleni gyűlölet vezérelte”, külföldről származó, invazív hátterű szomszédait akarta felrobbantani.

Ukrán nacionalisták százai vonultak végig Lemberg központjában fáklyákkal és piros-fekete zászlókkal újév napján.

Megkezdődött kedden Frankfurtban a XIII. Heinrich Reuss herceg türingiai ingatlanvállalkozó és arisztokrata által vezetett államellenes csoport kilenc feltételezett tagja ellen terrorizmus és hazaárulás miatt indított per tárgyalása.

Amikor a kommunisták átvették a hatalmat egy ország fölött, az első dolguk, amit tettek, az volt, hogy elkobozták a magánkézben lévő összes fegyvert, hogy megtagadják a néptől annak fizikai lehetőségét, hogy ellenálljon a zsarnokságnak.

Ugyan német és a magyar uralkodó 1463-ban Bécsújhelyen egyezményt kötött, csak idő kérdése volt, hogy mikor vonul fegyverrel egymás ellen a közép-európai regionális hatalmi ambíciókat dédelgető I. Mátyás magyar király és a magyar trónra is igényt tartó III. Frigyes német-római császár. 

Fogságba esésem első percei veréssel teltek. Miközben a sorfalat álló angol katonák előtt elvonultunk, a géppisztoly agyával ütöttek, majd rugdaltak bennünket, gyorsabb haladásra késztetve a mintegy 300 embert.

Egy angol nemzetiszocialista éppen a saját fehér fajvédő kiáltványát írta, amikor elfogták a rendőrök, amiért megszúrt egy invazív migránst a mellkasán.