Fekete plusz fehér? Nein, danke!

Gazdag István – Demokrata

Kövess minket -on és -en!

Fekete férfi és fehér nő – ez lenne a jövő álompárja. Legalábbis a globalista establishment vágyálmaiban. Sajnálatos módon azonban a fehér jónép és különösen a fehérnép az istennek sem akar meszticizálódni, hiába Hollywood, a show-biznisz és a média minden igyekezete.

Még Amerikában sem, ahol pedig történelmi és kulturális-antropológiai okokból a legnagyobb ennek az esélye.

Elméletileg persze már késznek mutatkozik rá, gyakorlatilag azonban még makacskodik. A groteszk módon szájbarágó multikulti agitprop hatására egyre nő ugyan a kevert rasszú párkapcsolatot elfogadó amerikai fehérek aránya, és 2007-ben már a 78 százalékuk helyeselte a fekete-fehér házasságot, de alig egy százalékuk mutatott rá hajlandóságot a gyakorlatban is. (Acceptance of Interracial Marriage at Record High, gallup.com, 2004. 06. 01.) Az amerikai fehérek mindössze öt százaléka házasodott a faji csoportján kívül. (Social Boundaries and Marital Assimilation, sagepub.com, 2007. 02. 01.) Botrányos módon csak 46 százalékuk hajlandó nem fehérekkel is randizni. (Crossracial Differences in the Racial Preferences of Potential Dating Partners, tandfonline.com, 2016. 12. 01.).

Archívum

Nyilvánvalóan leginkább a feketék nyitottak a kevert rasszú párkapcsolatokra, csak az a gond, hogy éppen őket kedvelik legkevésbé a többiek. Persze mindegyik etnikai csoport elsősorban a sajátjaihoz vonzódik, de az internetes társkereső honlapok adatai teljesen egyértelművé teszik, hogy létezik egy bizonyos hierarchia a párválasztásban (is). Legkevésbé a fehérek nyitottak az interraciális kapcsolatokra, és legkevésbé a fekete nők és az ázsiai férfiak számíthatnak az érdeklődésükre. Fekete férfiak és fekete nők tízszer nagyobb valószínűséggel próbálnak fehérekkel kapcsolatot teremteni, mint fordítva. („I have a thing for mixed-race girls…”, bbc.co.uk, 2018. november 15.)

Az etnikai preferenciák egy másik érdekes aspektusa, hogy a nők kevésbé hajlandók az etnikai csoportjukon kívüli randizásra, mint a férfiak, és leginkább a fehér nők idegenkednek tőle, legkevésbé az ázsiai és a fekete férfiakat részesítve előnyben. Egy 2014-es tanulmány szerint, amely az európaiak, arabok, afrikaiak, ázsiaiak és latin-amerikaiak interraciális online társkeresését vizsgálta, a preferencia tekintetében egyértelműen az európaiak vezetnek, utánuk következnek a latin-amerikaiak és az ázsiaiak, legkevésbé pedig az afrikaiak és az arabok számítanak vonzónak. (Racial Preference in Online Dating across European Countries, researchgate.net)

Marad tehát még bőven tennivaló a „szexuális rasszizmus” leküzdése terén, amíg világszerte általánossá nem válik a kozmopolita rendszergazdák kedvenc albínó-néger, etnokulturálisan gyökértelen embertípusa, amelyet szerintük gyerekjáték lesz kontrollálni. A globalisták ukázainak teljesítésében mindig szervilis stréberséget tanúsító német kormány (még Merkel regnálása alatt) létre is hozott egy szexuális felvilágosító honlapot a szíriai polgárháború elől Németországba menekült gambiai, afgán, pápua új-guineai stb. agysebészek, kutatómérnökök és szoftverfejlesztők számára „Zanzu, a testem szavakban és képekben” néven, hogy az őshonos férfiak felszarvazásának technikájára oktassa őket, szemléletes ábrákkal is illusztrálva a teendőket.

Így még az esetlegesen gyöngeelméjű szexuális színesítőknél is leesik a tantusz, hogy Németországban az interraciális szex számít normának, a német férfiak erőtlenek és férfiatlanok, a német nők pedig alig várják, hogy a „szép idegenek” meghódítsák és megtermékenyítsék őket. Azt is megtudhatják, hogy a német jogrendszer támogatja a szodomiták jogait, a transzveszticizmust, az abortuszt és a nemi erőszak elleni harcot. Legalábbis a „fehér nemierőszak-kultúra” esetében, amely valójában feministák koholmánya a fehér patriarchátus elleni hadjáratukban, és a II. világháború vége óta folyamatos nácitlanítás jegyében immár ezzel is támadják az őshonos férfiakat, a maradék férfiasságot is kipurgálva belőlük, hogy még könnyebb legyen az egzotikus importmacsók dolga a német nők hálószobájába vezető diadalmas menetelésük során.

Valójában Németország számára a kormány újraértelmezte a szex fogalmát: egyrészről élvezetes együttlét és gyereknemzés a migráns–német nő párok számára, másrészről maszturbálás, ölelkezés, orális és főleg homoszex a német férfiak számára. Elvégre „a német férfiak többsége boldog lesz, ha bevándorló férfiakkal szexelhet, de előtte meg kell őket kérdezni róla”. (vö. zanzu.de).

A weblap ábrái még a szöveges részeknél is kifejezőbbek. Nyilvánvaló okokból (felhívás keringőre) a fiatal, németes külsejű, szőke lányok mosolygósak, vékonyak és attraktívak, a többi nő mogorva és formátlan trampli. A csoportképeken a fehér férfiak kisebbségben vannak, és jellemző módon zombi tekintetű csontkollekciók vagy kopasz tohonyák. (Fordítás: bevándorlóként fiatal német nőket kell megcéloznod szexuális tárgyként, akik termékenyek a génjeidre, nem úgy, mint a német férfiakéra, akik nem versenyezhetnek veled.)

A reproduktív jellegű nemi aktusokat mutató ábrák sohasem szerepeltetnek őshonos párokat, csakis kevert rasszúakat. A vazektómiát ábrázoló rajzon – jelképes módon – fekete orvos végzi egy fehér férfi műtéti sterilizálását. Az ábrákon látható gyerekek egyike sem fehér, kivéve azokat, akiket leszbikus párok adoptálnak. Magától értetődően a meztelen férfiakat ábrázoló csoportképeken a fehérek vannak legkevésbé „felszerszámozva”, a feketék annál inkább. Íme, a nemzetáruló „elit” jövőképe Németország számára: Ficki-Fickisztán mint intézményesített migránskupleráj.

Mindennek csak egyetlen akadálya van: maguk a németek. Még mindig túl sok van belőlük. A legutóbbi népszámlálás adatai sokkolhatják a globalisták kasztját. Németország 81,8 milliós népessége ugyanis 92 százalékban fehér, 78 százalékban „germán” őshonos, ahogyan a tavaly született gyerekek 70 százaléka is. Persze a németek ugyanolyan agymosottak, mint a nyuga­tiak általában, de a német karakternek az a sajátossága, hogy nyomás alatt viszonylag gyorsan regenerálódik.

Archívum

Az új német globalo-kollaboráns kormány nagyon is tisztában van a veszéllyel, és a gazdaság munkaerő-szükségletének ürügyén 400 ezer „szakmunkást” akar betelepíteni évente az EU-n kívüli országokból. Nyilván elsősorban Wakandából, ahol köztudomásúlag túlteng a kvalifikált szakemberek száma. Talán ez lesz az a nyomás, amely a német karakter regenerálódásához szükségeltetik.

Kövess minket -on és -en!

Talán egyetlen olyan film sem készült a második világháborúról, amelyikben ne hangozna el Németországra a Harmadik Birodalom kifejezés, pedig e megnevezés használata történelmietlen a korabeli német rendszerre.

Bár a Harmadik Birodalomban leginkább a férfiak töltöttek be befolyásos szerepet, akadtak olyan asszonyok is, akik vezető pozíciót kaptak. Közéjük tartozott a birodalom legmagasabb rangú nője, Gertrud Scholtz-Klink is.

Bár a kommunisták rémtettei közül a Magyar GULAG, azaz a recski haláltábor története viszonylag jól feltárt, ennek ellenére vannak olyan történések, amelyek bár Recskhez kötődnek, mégis alig, vagy egyáltalán nem ismertek.

Az első világháborút óriási területi nyereséggel záró Román Királyság számára – sajnos csak átmenetileg – 1940-re fordulta a kocka.

Ásatások kezdődtek Lengyelországban egy feltételezett SS-bunkernél, ahol második világháború végén elrejtett aranyat és műkincseket keresnek.

Szomorú és különös helyzetben jöttem rá, hogy néha a tudás is lehet előnytelen. Hadifogságom első lágere a Kraszna Szulin nevű városban volt a Szovjetunióban. A gyár hasonlított a budapesti Csepel Művekhez.

Egy brit házaspár igencsak megdöbbent, amikor második világháborús „náci bunkert” találtak közvetlenül az otthonuk alatt. „Ilyet nem talál az ember minden nap!” – mesélte a 35 éves Shaun Tullier a South West News Service-nek a „teljesen őrült” felfedezésről.

A melbourne-i nemzetiszocialista Jacob Hersant elmondta: örül, hogy visszanyerte szabadságát, miután letöltötte egyhónapos börtönbüntetését „tiltott náci tisztelgés nyilvános bemutatása” miatt.

Még nyugat-európai mércével mérve is brutális, és szomorú események zajlottak le a franciaországi Lyonban múlt hét csütörtökön.

A Budapest elfoglalásáért vívott ütközet Sztálingrád, Varsó és Berlin mellett a második világháború egyik legpusztítóbb városostromaként vonult be az egyetemes történetírásba.

Egy niagarai (Ontario) férfit, aki három vádpontban ismerte el bűnösségét terrorizmussal kapcsolatos cselekményekben, húsz év börtönbüntetésre ítéltek. Matthew Althorpe legkorábban tíz év letöltése után bocsátható feltételes szabadságra.

„Púpos gnóm”, „vörös hóhér”, „a diktatúra legvéresebb hiénája”, „egy emberkeverék karvalyból és hiénából gyúrva” – írták a korabeli újságok a Tanácsköztársaság bukását követően Korvin Ottóról. „Nemes jellemű, izzó lelkű forradalmár”, „egy elvi vasember” – zengtek róla dicshimnuszokat az 1945–1989 közötti politikai rendszerek tollnokai.

Tektonikus folyamatok zajlanak az amerikai jobboldalon. Tucker Carlson, a messze legbefolyásosabb konzervatív véleményvezér, „egy rákos daganat, amelyet ki kell vágni a konzervativizmus testéből” (Ben Shapiro) és Nick Fuentes, az Amerika-firster, kereszténynacionalista fiatalok (groyperek) bálványa, „egy szemétláda, az egyik legelítélendőbb emberi lény és oxigéntolvaj a bolygón” (Gorka Sebestyén) elásta a csatabárdot, és egy kétórás interjú során az amerikai zsidó lobbi hatalmát boncolgatta.

A német rendőrség a minap másodszorra hajtott végre több tartományban razziát a Der Schelm nevű nemzetiszocialista könyvkiadó ellen. Ezzel egyidőben Spanyolországban és Lengyelországban is végrehajtottak az ottani hatóságok házkutatásokat a német rendőrállam kérésére.

Rákosi néhány bőrönddel, felesége és orvosa társaságában utazott a Szovjetunióba. Abban reménykedett, hogy néhány hét, esetleg néhány hónap múlva visszatérhet Magyarországra, de végül a Szovjetunióban érte a halál.

Míg egyik oldalról a csatát – méltánytalan módon – még említésre sem méltatják, másik oldalról sokszor túlmisztifikálják azt, és a magyarság életének legjelentősebb ütközeteként tartják számon.

Az amerikai neobolsevizmus woke ideológiája annyira abszurd és groteszk élethelyzeteket és jelenségeket produkál, amelyek még Gogol fantáziáját is túlszárnyalták volna.

1945. május 2-án adták meg magukat a Nagynémet Birodalom (Großdeutsches Reich) fővárosát, Berlint védő német erők a szovjet Vörös Hadseregnek.

1945. május 9-én, éjfél után néhány perccel írták alá a nemzetiszocialista Nagynémet Birodalom hadserege, a Wehrmacht feltétel nélküli megadásáról szóló nyilatkozatot, de ezzel az európai hadszíntéren még nem ért a második világháború.

Az amerikai Pew Research Center (PRC) számításai szerint 2080-ra 121 millió fővel növelik az Európai Unió népességét a harmadik világbeli bevándorlók és leszármazottaik ahhoz képest, amekkora földrészünk népessége a bevándorlás nélkül lenne.

A németek az első világháború folyamán nem tudták elkerülni a kétfrontos háborút. Több mint húsz évvel később a Führernek egy merész tervre volt szüksége Franciaország térdre kényszerítésére.

Az Egy nő Berlinben (A Woman In Berlin) című film a német újságíró, Marta Hillers naplójából készült, és bemutatja mindazokat a borzalmakat, amelyeket a Vörös Hadsereg katonái követtek el a Harmadik Birodalom fővárosában 1945 áprilisában és májusában.

1945 tavaszán Magyarország "felszabadítása" lényegében az ország szovjet megszállását, illetve leigázásának kezdetét jelenti.

A Honvédelmi Minisztérium kiképzési főosztálya 1944 kora őszén a Honvédség határvadász- és hegyi alakulatai számára a kárpátaljai Rahó székhellyel sítanfolyamot szervezett.

A párizsi terrortámadások korántsem előzmény nélküliek, ám az intő jelekből senki sem tanult.

1231. november 17-én halt meg Árpád-házi Szent Erzsébet (Thüringiai Szent Erzsébet), a szegények és gyermekek pártfogója. Élete férje 1227-es halálától kezdve üldözések, megaláztatások sorozata volt.

Miután 1939. szeptember 3-án hadat üzent a III. Birodalomnak, 1945. július elsején a Szovjetuniót is meg akarta támadni Winston Churchill, minden idők legfőbb háborús uszítója.