Dzsihád a kutyák ellen (is)

Gazdag István – Demokrata

Kövess minket -on és -en!

Ahhoz, hogy a Soros-féle „nyílt társadalom” harmonikusan működjön Európában, ki kell űzni az őshonos népek kultúráját a köztérből.

Könnyen megeshet azonban, hogy ez a követelmény lesz az a homokszem, amely végül megakasztja a globalista gépezet menetét, hiszen vannak olyan őshonos kulturális szokások, amelyek minden másnál nagyobb szakítópróbát fognak jelenteni a fehér európaiak és a harmadik világbeli (főleg muszlim) honfoglalók kapcsolatában.

Itt vannak mindjárt a kutyák, amelyeket az előbbiek történelmi emlékezetük kezdete óta mindmáig házibarátként kezelnek, ellentétben az utóbbiakkal. Az iszlám ugyanis a kutyát tisztátalan állatnak tekinti, még a disznónál is jobban, amelynek a megérintése után hétszer kell kezet mosni, egyszer földet összedörzsölve, hogy eltűnjön a szennye. A saria bűnnek tartja a kutyatartást, ha az nem a házőrzést és a vadászatot szolgálja. (Avoir un chien á la maison, 3ilmchar3i.net, 2012. június 30.)

Hírek

Ezt az előírást is szigorúan veszik az iszlám földjén. Egy maláj gyógyszerész például, aki arra biztatta muszlim honfitársait, hogy simogassanak meg egy kutyát, egyenesen közbotrányt okozott ezzel, és miután – szokás szerint – halállal fenyegették, kénytelen volt nyilvánosan meakulpázni, kijelentve, hogy senkit sem akart eltéríteni a hitétől. (En Malaisie, caresser un chien peut provoquer un scandale national, observers.france24.com, 2014. október 31.)

Kulturálisan tehát az őshonos európaiak és a közéjük telepített muszlimok egészen máshogy viszonyulnak a kutyákhoz. De milyen hatása lehet ennek az együttélésükre? Elvileg semmilyen, mivel senki sem akarja arra kényszeríteni a muszlimokat, hogy hobbiból kutyát tartsanak. A gyakorlatban azonban éppen fordított a helyzet, a muszlimok számára ugyanis a kutya a kulturális és területi térfoglalás egyik tétjévé vált, és ezt gyakran nyilvánvalóvá is teszik.

Egyre több fehér országban muszlim taxisofőrök vallási okokból nem hajlandók utasokat felvenni a kutyájukkal, még vakokat sem a „szolgálati” ebekkel. Egy franciaországi felmérés szerint a taxisok 43 százaléka nem szállít vakvezető kutyákat. (Les chiens guides d’aveugles encore trop souvent refusés, lemonde.fr, 2014. május 4.) A probléma azonban nem korlátozódik a taxikra. Londonban a buszok is érintettek, amint a buszvezető muszlim, vagy a kutya jelenléte kellemetlen a muszlim utasoknak. A helyi közlekedési vállalatnak 2006-ban a sariára hivatkozva kellett deklarálnia, hogy a vakvezető kutyák őrző-védő (és nem hobbi) állatoknak számítanak, ezért nem lehet megtagadni a szállításukat. Így tehát egy viszonylag enyhe „együttélési” probléma megoldásához is az iszlám jog autoritása alá kellett helyezkedni. A dhimmitüd (alávetett státusz, behódolás) iskolapéldája.

Európa iszlamizálódása nyomán egyre nehezebbé válik a hobbikutyák tartása. Az egyik kelet-londoni kerületben például plakátokon figyelmeztették a még el nem üldözött őshonosokat arra, hogy a terület immár „iszlám zóna”, ahol nem ajánlatos kutyákat sétáltatni, mert a muszlimok nem szeretik őket. („Do not walk your dog here! Muslims do not like dogs”…, dailymail.co.uk, 2014. május 30.) Nemrég hasonló röplapok jelentek meg Manchesterben is. 2012-ben Hága egyik muzulmán városi tanácsosa az „iszlám demokraták” (sic) képviselőjeként be akarta tiltani az otthoni kutyatartást, amelyet szerinte köztörvényes bűncselekménnyé kellene nyilvánítani. (Moslimpartij pleit voor hondenverbod, telegraaf.nl, 2012. január 28.) A spanyolországi Léridában, ahol minden ötödik lakos muzulmán, az iszlamisták azt követelték a városi tanácstól, hogy tiltsa ki a kutyákat a buszokról és a közterületekről, mert a négylábúak jelenléte sérti a vallásszabadságukat. Őshonos helyiek ugyanakkor arra panaszkodtak, hogy muszlimok zaklatják őket kutyasétáltatás közben, és a város muszlim többségű kerületeiben tömegesen mérgezik a kutyákat. (El Ayuntamiento socialista de Lérida podría prohibir los perros…, alertadigital.com, 2011. január 13.)

Már önmagában a kutyasétáltatás is kockázatos lehet az őshonosok számára, amint azt egyre többen a saját kárukon tanulják meg Nyugat-Európában. Egy 23 éves dán lányt és kutyáját megtámadta, összeverte, egy tóba lökte és kövekkel dobálta meg négy, „a dánoktól eltérő etnikai származású” (értsd: muszlim) tizenéves suhanc. (Hundelufter skubbet i so: Nu er sagen droppet, fyens.dk, 2014. augusztus 14.) Egy középkorú osztrák nő éppen a szomszédjaival beszélgetett a kertkapujában két kutyája társaságában, amikor megtámadta és a földre teperte egy 18 éves, lefátyolozott szomáliai „menekült” lány, miközben azt kiabálta, hogy „az állatok tisztátalanok”, a szintén jelen lévő férje pedig azt, hogy „nem akarunk kutyákat, mert mocskosak”. A támadás következtében az áldozat kórházi ellátásra és kétszeres térdműtétre szorult. (Wien: Streit und Hunde endete im Spital, krone.at, 2017. június 15.) Öt musz­lim bevándorló éppen egy kutyakölyköt bántalmazott a svédországi Helsingborgban, amikor egy 87 éves nagymama rájuk szólt, hogy szégyelljék magukat. Erre a banda brutálisan rátámadt, a földre lökte és összerugdosta. Korábban Göteborgban egy 61 éves nyugdíjast a kutyája védelmezése közben olyan durván bántalmaztak muszlim bevándorlók, hogy az áldozat kómába esett. (Sweden: Muslim savages brutally beat 87-year-old woman trying to stop them from abusing puppy, barenakedislam.com, 2012. november 18.) A spanyolországi Tarrasában egy 25-30 fős arab banda összevert egy 27 éves férfit, aki anyjával együtt a három kutyájukat sétáltatta a város főterén, amelyet a megszállók „muszlim területnek” nyilvánítottak. Az előző napon ugyanez történt a sógornőjükkel is: őt marokkói nők zaklatták szintén a kutyája miatt. (Conflicto multicultural en un barrio de Terrassa, sociedad.e-noticies.es, 2012. augusztus 2.)

Persze nem a kutyák jelentik a legfőbb diszkrepanciát az őshonos európaiak és a muszlim bevándorlók között, de ahogyan a dolgok haladnak, előbb-utóbb, bárhol is éljen, minden nyugat-európai kutyatulajdonosnak el kell majd szenvednie egy dühös tekintetet, egy köpést, szóbeli vagy akár fizikai inzultust a kedvencei miatt, amelyek viszont a gazdáik gyöngeségének lesznek az ártatlan áldozatai. Csupán idő és demográfiai nyomás kérdése az egész.

Kövess minket -on és -en!

Manapság Európát alapjában véve két erő fenyegeti, az egyik kívülről, a másik belülről. Az egyik strukturális, a másik pusztán reakciós: egyrészt az Amerika-központú neoliberális kozmopolitizmus, amelyet Davosban a Wall Street-i finánctőke képvisel Larry Finkkel, a BlackRock főnökével az élén, másrészt az európai szeparatista-szuverenista „ötödik hadoszlop”, amely ugyanennek a hatalomnak udvarol áldás reményében.

Kifelé a Szovjetunióba – 1944-45 telén – a vagon padlóján állva-ülve, embertelen körülmények között, élelem és víz nélkül utaztunk. Voltak közöttünk olyanok, akik nem birták elviselni a szomjúságot, és saját vizeletüket itták.

Bár a kommunisták rémtettei közül a Magyar GULAG, azaz a recski haláltábor története viszonylag jól feltárt, ennek ellenére vannak olyan történések, amelyek bár Recskhez kötődnek, mégis alig, vagy egyáltalán nem ismertek.

Abbász Aragcsi iráni külügyminiszter egy a napokban adott interjúban arra a kérdésre, hogy Oroszország és Kína nyújt-e katonai vagy legalább hírszerzési támogatást országának, diplomatikusan és lakonikusan „jónak” minősítette a két „stratégiai partnerükkel” fenntartott kapcsolatot, amely szerinte a „katonai együttműködésre” is kiterjed. 

Egy namíbiai helyi politikus, aki a Führer nevét viseli, sorozatban ötödször is mandátumot fog szerezni, a szavazatok 85 százalékának megszámlálása után.

Orvosi szakvélemények ismertetésével és kamerafelvételek bemutatásával folytatódott a bizonyítási eljárás az úgynevezett antifa-perben a Fővárosi Törvényszéken, ahol ismét bíróság elé állt a négy rendbeli, két esetben társtettesként, két esetben bűnsegédként bűnszervezetben elkövetett életveszélyt okozó testi sértés bűntettének kísérletével és bűnszervezetben, aljas indokból elkövetett súlyos testi sértés bűntettének kísérletével vádolt Simeon Ravi Trux.

A Keleti Arcvonal Bajtársi Szövetség (KABSZ) a keleti front veteránjainak összefogására 1943-ban (más adatok szerint már 1942-ben) alakult meg. Elsődleges célja az volt, hogy ellensúlyozza a hivatalosan is működő Tűzharcos Szövetséget, s megakadályozza Magyarország háborúból való kiugrását.

Az első magyar származású önkéntesek 1944 nyarán, a bácskai németség körében végrehajtott SS-toborzások, illetve behívások során jelentkeztek szolgálattételre a német Waffen-SS-nél.

A müncheni felsőbíróság súlyos testi sértés miatt 5 év börtönbüntetésre ítélte Hanna S.-t, akit azzal gyanúsítottak, hogy társaival 2023-ban, a Kitörés Emléknapon Budapesten „szélsőjobboldalinak tartott” embereket vertek össze.

1944. október kilencedikétől kezdett el kibontakozni Debrecen és a Hortobágy térségében az a három hétig tartó ütközet, amely a kurszki csata után a második világháború legnagyobb páncélos összecsapása volt.

Bármennyire is sokkolóan hangzik, manapság már csak a világ népességének 2 százalékát (!) alkotják szülőképes korú fehér nők. Úgy tűnik, az utóbbi 100 évben a fehér ember megette a kenyere javát.

A Tresigallóban látható városszerkezettel ma akár Olaszország ezernyi pontján találkozhatnánk – feltéve, ha nem tör ki a második világháború.

Sorsfordító nap volt 1956. október 25. Máig nem teljesen tisztázott okokból a Parlament elé vonuló fegyvertelen tüntetőkbe tankokból és gépfegyverekből belelőttek az épület védelmére odarendelt orosz katonák és az ÁVH kirendelt fegyveresei. A forradalom és szabadságharc ettől a vérengzéstől vált igazán szovjetellenessé.

Adolf Hitler kultusza és a nemzetiszocialista korszellem számos neves német és külföldi állampolgár lelkét megihlették az 1930-as, ’40-es években, köztük több olyan ismert hírességét, akikről legtöbben ma már nem is gyanítanák, hogy rajongással tekintettek a Führerre.

A kelet-poroszországi Farkasverem olyan volt, akár egy szigorúan őrzött és álcázott kisváros. A Führer több mint 800 napot töltött itt.

A végső vereség után az addig hatalmon lévő hungaristák sem kerülhették el, hogy a diadalittas győztesek kegyetlen vérbosszút álljanak rajtuk.

A kuláküldözés 1948-ban, a kommunista hatalomátvétellel kezdődött meg. A sztálinista Rákosi-rezsim kíméletlen harcot indított a magyar agrártársadalom ellen.

Az interneten történő virtuális sétám alkalmával véletlenül betévedtem valamelyik amerikai holokausztmúzeum rejtett zugába, és amit ott találtam, az elborzasztott.

1945 februárjáig Európa egyik legszebb barokk városát, az Elba menti Firenzeként is emlegetett Drezdát megkímélte a második világháború vérzivatara, és elkerülték az 1943 nyara óta folyamatos, a Németországot romba döntő szövetséges terrorbombázások.

A történelem során a választott kormányok ritka jelenségnek számítottak. Csak több mint négy évezreddel azután jelentek meg, hogy a civilizáció először kialakult.

Nemcsak Berlin, Hamburg és Bécs légterét, hanem közel 240 ezer civil életét és műkincseket is védtek a Flakturmok a II. világháborúban.

1935. szeptember 15-én hirdették ki a nürnbergi pártnapokon az antiszemitizmust jogi alapra helyező törvényeket, amelyek lényegében kizárták a zsidókat a német társadalomból.

A hadtestet 1943 júliusában hozták létre az 1942. június 1-től szervezett, majd három hónap múlva hadrendi szám nélkül, egyszerűen SS-páncéloshadtestnek elkeresztelt parancsnokság átnevezésével.

A színes bőrű férfi és a fehér (gyerek)lány párosa lényegében az ideális európai társadalomszerkezetet és jövőképet reprezentálja.

A Sztálin halálát követő amnesztiának köszönhetően, 1953. november 25-én térhettek haza a Gulagról az első magyar politikai rabok.

Az USA-ban egyre több fehér gyakorolja a kereszténység „afrikanizált” változatát, az ún. karizmatikus (evangéliumi) protestantizmust.

Az 1938 és 1941 közötti országgyarapítás során tanúsított támogatásukért a németek 1942 januárjáig nem igényeltek viszonzást, ekkor azonban a bolsevizmus elleni hadjárathoz a Magyar Királyi Honvédség teljes haderejét, azaz három hadsereg – több mint félmillió honvéd – bevetését kérték.