Kövess minket: Telegram — XVkontakte

1977. augusztus 15-én üres szobával szembesültek a római Celio hadikórház őrei, amikor reggel tízkor kinyitották az ajtót. Pedig nem akárkinek kellett volna bent lennie.

Ez volt a német Herbert Kappler, egykori római Gestapo-főnök szobája. Azé az emberé, aki a világháború idején elrendelte az ardeatine-i mészárlásként elhíresült retorziót, amivel revans volt a római partizánok egy nappal azelőtti merényletéért, amelyben 33 német halt meg.

A háború után életfogytiglanra ítélt 70 éves Kappler 1977 nyarán már csak árnyéka volt önmagának: a Nápoly melletti börtönből előző évben átszállították a hadikórházba, egykor mindig frissen borotvált arca szakállas volt, ő pedig 47 kilósra fogyott. De ez most kivételesen jól jött: az őt gyakran látogató felesége, Anneliese Kappler kötelek segítségével leengedte őt a harmadik emeleti ablakból, aztán betette egy bőröndbe, és simán ki tudta csempészni őt éjjel egykor a kórházból, majd az országból is a kocsi csomagtartójában. Meg sem álltak Nyugat-Németországig.

Németország előtte sokáig próbálta hivatalos úton elérni, hogy a halálos beteg Kapplert átadják nekik az olaszok, de hiába. Az életfogytiglani ítélete az olaszoknál a "fasizmus feletti győzelem" szimbólumává vált, tömegtüntetések is voltak a szabadon bocsátási kérelme ellen. Azzal az indokkal utasították egyébként el az olaszok, hogy háborús bűnös, így nem vonatkoznak rá az egyszerű elítéltek szabályai.

Nem csoda, hogy a szökés után az akkori német sajtó elégedetten vette tudomásul a történteket (ekkor még élt a háborús nemzedék, nem a mai antinémet, cionista szellem uralkodott minden szinten). Kappler felesége két héttel a szökés után Bonnból üzente meg, hogy a hírekkel ellentétben nem segített neki egyetlen német hatóság sem a tervezésben és végrehajtásban, viszont kapott pénzügyi segítséget egykori SS-tagoktól.

Az sem csoda, hogy Olaszországban óriási elégedetlenségi hullám indult, mondván, totálisan hülyét csináltak az országból és az igazságszolgáltatásból. Az újságok "nemzeti megaláztatás" címekkel jelentek meg, a védelmi minisztert lemondásra szólították fel. Kappler szökése olaj volt az amúgy is létező tűzre, a lapok azon élcelődtek, hogy az olasz börtönökből megszökni olyan könnyű, mint egy hotelból kicsekkolni. Abban az évben már 200 körül járt a szökött fegyencek száma. Kappler szökése miatt egyébként két rendőrt tartóztattak le, négyet pedig áthelyeztek.

Az ír pap, aki ellenségből látogató lett

Hugh O'Flaherty a húszas évek óta szolgált a Vatikánban. A világháború alatt minden erejét megfeszítve bújtatott embereket Rómában, Kapplerrel nagy ellenfelek lettek. A németek megfigyelték és lehallgatták O'Flahertyt, el is akarták rabolni, sikertelenül. 1945-ben a pap levelet kapott a börtönben ülő, tárgyalásra váró Kapplertől. O'Flaherty bement hozzá, majd rendszeres látogatójává vált. A német tisztnek két kívánsága volt: hogy fogadja őt be a katolikus egyház, és hogy O'Flaherty legyen ott a kivégzésénél. Az első teljesült, Flaherty keresztelte őt meg. A pap 1960-ban visszatért Írországba, 1963-ban meghalt. 1983-ban Gregory Peck és Christopher Plummer főszereplésével készült film a történetükről Bíbor és fekete címmel.

Az ügy diplomáciai feszültséget is okozott a két ország között: Olaszország követelte vissza Kapplert, Németország viszont azzal vágott vissza, hogy a német alkotmány szerint német állampolgárok kiadása nem lehetséges, illetve elítéltként csupán gyakorolta a szökéshez való jogát. Sőt, még erre is sikerült rátenni egy lapáttal: őröket állítottak a Kappler-lakás elé, mondván, meg kell védeni őt a meggyilkolástól vagy az Olaszországba való "visszarablástól", miközben hagyták, hogy nemzetiszocialista szimpatizánsok virággal és táviratokkal árasszák el a házat, és szélsőjobbos zászlók alatt ünnepeljenek az utcán.

Bár a német ügyészség elkezdte vizsgálni, hogy háborús bűnökért bíróság elé lehet-e állítani, Kappler 1978. február 9-én végül szabad emberként halt meg Soltauban, Alsó-Szászországban.

Kövess minket: Telegram — XVkontakte

Rudolf Hess, Adolf Hitler helyettese, a második világháború alatt  szerepet játszó politikusok közül az egyik legkülönösebb és legérdekesebb egyéniség.

Hivatalosan is visszalépett az önkormányzati választástól Soltysiak Edina táti független képviselőjelölt – írta meg a Telex.

Az 1945 előtti korszak egyik legtisztább, legnagyobb képességű magyar államférfia, Bárdossy László volt az első, aki vértanúhalált halt a Rákosi Mátyás és Nagy Ferenc által állított kivégző oszlopok előtt.

Pénzgyűjtésbe kezdett a 2023-as antifa támadások kitervelőjének és elsőrendű vádlottjának, Ilaria Salisnak családja.

A magyar származású önkéntesekből felállítandó Waffen-SS hadosztályok ügyében a tárgyalások még a Lakatos-kormány idején megkezdődtek. Az írásbeli, előzetes megállapodást végül is Beregfy Károly, a Szálasi-kormány honvédelmi minisztere és Otto Winkelmann, a magyarországi német SS- és rendőri erők parancsnoka 1944. október 23-án írta alá Budapesten.

Több tízezer zsidó és zsidószimpatizáns vonult fel Izrael mellett Washingtonban, ám ez nem mindenkinek volt kedvére.

Bár lehetetlen pontosan megállapítani, hogy a második világháború során hány szovjet állampolgár harcolt valamilyen formában a németek oldalán, a szakértők többsége abban egyetért, hogy számuk akár az 1,4-1,5 milliót is elérhette.

1945. május 2-án adták meg magukat a Nagynémet Birodalom (Großdeutsches Reich) fővárosát, Berlint védő német erők a szovjet Vörös Hadseregnek.

Alexander Netlingnek jellegzetes megjelenést kölcsönöz a horogkereszt és számos más fajvédő szimbólum, amelyet különösen jól látható helyre tetováltak.

Hollandiában büntetőjogi következményekkel fog járni a „holokauszttagadás”, a „rasszizmus” és a „diszkrimináció” tilalmára vonatkozó törvényt kiterjesztik más események megtörténtének tagadására is – döntött a holland ügyvivő kormány.

Első fokon pénzbüntetéssel sújtotta a Szentesi Járásbíróság azt a férfit, aki tavaly decemberben egy horogkeresztes zászlót rakott ki lakásának ablakába – tájékoztatta a Csongrád-Csanád Vármegyei Főügyészség helyettes szóvivője az MTI-t.

1941. június 22-én kezdődött meg a Barbarossa hadművelet, a Német Birodalom harca a Szovjetunió ellen. A német Wehrmacht három hadseregcsoportja indított támadást, kötelékükben a németekkel szövetséges országok katonai egységeivel és önkéntes alakulatokkal.

Az angolszász szövetségesek 1943 nyarán elkezdett és a második világháború végéig megállás nélkül folytatott hadászati bombázóoffenzívája füstölgő romhalmazzá változtatta Németországot, ami bosszúért kiáltott az égre.

Egy idős német asszonynak, aki személyesen ismerte, hiszen munkaadója volt, a név – Adolf Hitler – mosolyt csalt az arcára, nem pedig borzongást.

Egy Simon Knittel antifaiszta összefogott, a Laut gegen Nazis (Hangosan a nácik ellen, LGN) nevű szélsőséges szervezettel és egy hamburgi ügyvédi irodával, hogy a védjegyhivatalon keresztül kisajátítsák a hazafias jelszavakat.