Kövess minket: Telegram — X — Vkontakte
Soha nem is kapták el, hiába szerepelt négy évtizeden át az FBI körözési toplistáján. 1985-ben végül magát adta fel.
A német Georg Gärtnert a második világháborúban foglyul ejtették az amerikaiak, de 1945-ben sikerült megszöknie.
Gärtner 1940-ben, 19 évesen lépett be a német hadseregbe, Észak-Afrikában teljesített szolgálatot. 1943-ban esett fogságba Tuniszban, ahonnan az Egyesült Államokba szállították, ahol az új-mexikói Demingben raboskodott. A háború lezárását követően az amerikaiak minden foglyot hazaküldtek volna. Mivel ő Sziléziából származott, amely a német vereség után Lengyelországhoz, azaz szovjet fennhatóság alá került, esze ágában se volt a háború lezárása után hazatérni, és inkább úgy döntött, hogy megszökik.
Szeptember 22-én meg is tette: átkúszott két kapu alatt, aztán felugrott egy tehervonatra, amelynek előre kiszámolta a menetrendjét. Le se szállt Kaliforniáig, ahol városról városra utazott, és a favágástól a mosogatásig különböző fizikai munkákból tartotta fenn magát.
Az angollal csak a hadifogságban kezdett el ismerkedni, de a szökés után rendesen megtanulta a nyelvet, majd létrehozott magának egy új személyazonosságot: innentől fogva Dennis F. Whiles néven élt tovább, még társadalombiztosítási számot is kapott. Letelepedett a kaliforniai Nordenben, ahol télen síoktatóként, nyáron alkalmi munkákból élt. 1964-ben meg is házasodott, és örökbe fogadta felesége két gyerekét.
Mindeközben az amerikai hadsereg is kereste, hivatalosan egészen 1963-ig. Az FBI körözési posztert is kiadott róla, amelyet Amerika szerte kiplakátoltak a postákon is, de úgy tűnik, ez nem sok vizet zavart: 1952-ben részt vett egy mentőexpedícióban, amellyel kiszabadítottak egy hóviharban ragadt vonatot, amiről a Life magazin is beszámolt, de senkinek se tűnt fel, hogy a menőalakulat fotóján egy képpel körözött személy is szerepel. Később a coloradói Boulderbe költözött, ahol építési tanácsadóként dolgozott.
Bár fel se merült, hogy lebukhatna, és ő maga jól el is volt a helyzettel, a múltja mégse hagyta érintetlenül az életét. A feleségét ugyanis egyre jobban aggasztotta, hogy egyáltalán nem volt hajlandó a múltjáról beszélni neki. A helyzet 1984-re odáig fajult, hogy a nő már épp elhagyni készült őt, ezért mindent bevallott neki. A következő évben pedig a felesége nyomására nyilvánosság elé állt – ezzel hivatalosan is ő lett az utolsó német hadifogoly Amerikában. Kapcsolatba lépett Arnold Krammer történésszel is, aki a téma szaktekintélye volt, és együtt írták meg a Hitler utolsó katonája Amerikában című könyvet. Ezután végre visszatérhetett Németországba – de amíg ott volt, az önleleplezését sürgető felesége beadta a válókeresetet.
|
|
|
|
|
|
Gärtner történetének legviccesebb epizódja a kiállása utóélete. Az amerikai kormány ugyanis nem igazán tudta, mit kezdjen vele: nem volt illegális bevándorló, hiszen akarata ellenére hurcolták az országba; nem igazán szökött meg, hiszen amúgy is épp visszaküldték volna a szülőföldjére; már az se világos, hogy egyáltalán hadifogoly volt-e még, amikor lelépett, hiszen a háborúnak addigra már vége volt.
Mindennek az lett a vége, hogy semmilyen vádat nem hoztak fel ellene, és hiába volt 40 éven át az FBI legkeresettebb személyei között, a nyomozóhivatal is közölte, hogy nem igazán érdekli már őket, ahogy a bevándorlási hivatal se különösebben akarta deportálni. Úgyhogy inkább megadták neki az amerikai állampolgárságot, amit a bürokrácia kifürkészhetetlen útjai miatt csak 2009-ben kapott meg. Négy éve maradt amerikaiként élni: 2013-ban, 92 évesen halt meg.
