Kövess minket -on és -en!

Franciaország villámsebesen afrikanizálódik és iszlamizálódik, mivel milliószámra importál afrikaiakat és muszlimokat. Aki panaszkodik emiatt, azt rasszistának, bigottnak, idegengyűlölőnek, iszlamofóbnak bélyegzik.

Franciaországban a muszlimok meggyilkolnak bárkit, aki Mohamed képét mutogatja. A francia kormány letartóztat mindenkit, aki a muszlimok által meggyilkoltak képét mutogatja.

Franciaország villámsebesen afrikanizálódik és iszlamizálódik, mivel milliószámra importál afrikaiakat és muszlimokat. Aki panaszkodik emiatt, azt rasszistának, bigottnak, idegengyűlölőnek, iszlamofóbnak bélyegzik. Franciaországban a muszlimok meggyilkolnak bárkit, aki Mohamed képét mutogatja. A francia kormány letartóztat mindenkit, aki a muszlimok által meggyilkoltak képét mutogatja.

Miért? Mert az úgynevezett gyűlöletbeszédet büntető törvények csak a fehéreket célozzák, és a muszlimok (is) egy védett kisebbséget alkotnak, noha (ők is) szeretik az elnyomottat játszani. Próbáljon csak egy őshonos fehér olyasmiket írogatni a Facebookon vagy a Twitteren, hogy „nem szeretem az afrikaiakat”, vagy „jó lenne kizsuppolni az összes muszlimot”. A kommentet haladéktalanul bejelentik, majd törlik, a fiókot percek alatt megszüntetik, a rendőrség nyomban rámozdul az esetre, és egyik nap reggel 6-kor egy rakás kommandós fogja a veszélyes gondolatbűnözőt kirángatni az ágyából, hogy az őrsre hurcolják kihallgatásra, amelynek során lenácizzák, majd a bíróságra citálják általában egy feminista bírónő elé, aki a változatosság kedvéért ugyancsak le­nácizza, és minimum pénzbírságot vagy felfüggesztett börtönbüntetést sóz rá, ha éppen nem letöltendőt. Így néz ki a szólásszabadság Franciaországban.

Jakobinus hagyományaihoz híven a francia kormány állandóan a „nemzeti egységről” papol, holott egy olyan multiraciális országban, mint amilyenné Franciaország vált az utóbbi fél évszázadban, a nemzeti egység fogalma képzavar. Gyakorlatilag a szegregáció és a gettósodás nemzeti sportnak számít az ország heterogén népessége körében, és ez a folyamat organikusan bővül, pusztán az aktuális demográfiai trend, a „nagy népességcsere” nyomán, amely a vezető körök által erőltetett tömeges néger–arab bevándorlás elkerülhetetlen következménye.

Márpedig ezek a körök nem szándékoznak lassítani a bevándorlást, és még kevésbé fogják megállítani. Paradox módon a francia állam destabilizációja az államapparátus aktív kollaborálásával zajlik (vö. demográfiai dzsihád). Így az ország jövője tekintetében három lehetséges opció sejlik fel a láthatáron: kozmopolitizmus-keveredés, szeparatizmus-szegregáció vagy etnikai polgárháború. A globalista rendszergazdák nyilvánvalóan az elsőt erőltetik minden lehetséges módon és eszközzel, a fehérek számára a második számít a legjobb megoldásnak a társadalom és a faji szolidaritás újjáépítéséhez, de a harmadik tűnik legvalószínűbbnek a jelen tendenciák alapján.

Az elmúlt 50 év demográfiai forradalmának eredményeként Franciaország afrikai gyarmattá vált. A születések közel fele ma már nem fehér, miközben 12 millió mohamedán razziázza az országot dzsellabát viselve, mecseteket építve, és hetente elvágva néhány kafír (hitetlen) torkát. Ez a táptalaj kulturális regresszióba taszítja Franciaországot, mint minden olyan országot, amely a néger–arab tömegek kezére került. A feketék és az arabok mentális univerzuma tunya, kikerül az alkotói dinamika, vagyis a történelem alól. A néger–arab agyban minden örök jelen. A berber Egyiptom a fáraók, a görögök vagy Róma alatt kulturális nagyhatalom volt. Attól kezdve, hogy a néger–arab vér domináns lett benne, az országra örökös éjszaka borult, és soha többé nem jött elő a napfényre. Franciaország ugyanezt a sorsot éli meg. Húsz éven belül teljesen elarabosodik–elnégeresedik. Csak a vidék marad részben fehér.

Árulkodó jel, hogy egy főre vetítve a franciák a legnagyobb rapfogyasztók a világon. Sehol máshol nincs ehhez fogható, még Amerikában sem. Ma már csak egyféle zenét hallgatnak a 40 év alatti franciák: atonális arab–néger tamtamot, vagyis rapet. A vicces az, hogy a rap több mint 40 éves, mindig is ugyanarról szólt (pénz, fegyverek, szajhák, drogok, autók), és soha nem volt még ennyire népszerű. Franciaországban vége az angol–amerikai rock és pop korszakának. Manapság helyi előadók hódítanak, konkrétan gyűlölködő négerek és arabok. A kulturális gőzhenger, az iszlám–néger rap tönkreteszi a fiatal fehérek agyát, előkészítve a terepet a totális iszlamizációhoz.

A francia intellektuális élet végének felméréséhez elég konstatálni az alig egy évszázad alatt bekövetkezett mentális leépülést. Franciaország Debussytől a (pillanatnyilag legnépszerűbb) PNL rapduóig jutott. A franciák mindenből a legrosszabbat választották: az iszlám legrosszabbját az algériai bevándorlással, a négritude legrosszabbját a néger szabványosítással az amerikai fekete gettó mintájára. Íme, a híres francia „bon gout” (jó ízlés) drasztikus perverziója.

Franciaország szemlátomást összeomlik működő államként. A tanítás a népességcserélt zónákban – vagyis a közepesnél nagyobb városokban – abszurddá vált. A tanári dezertálások miatt gyakorlatilag bárki oktathat az iskolákban, akinek van alapszintű végzettsége. „Állásinterjú: 30 perc alatt tanárrá válhatsz.” (Info France2) Ezeknek a gyorstalpalós tanároknak kellene felügyelniük a fekete–muszlim bandát, amely bármelyik francia nagyváros állami iskolája. A Samuel Paty-ügy (a muszlim suhanc által lefejezett tanár esete) végleg az iszlamisták ellenőrzése alá juttatta a közoktatást. Egy rossz szó az iszlámról, és vége az illető tanári karrierjének vagy akár az életének. Más kérdés, hogy bizonyos bevándorlóknak lehetetlen bármit is megtanítani. Nem csoda, hogy „az ukrán diákok káprázatosan alkalmazkodnak” (BMF TV) a francia közoktatás színvonalához, amely immár a béka feneke alatt tanyázik.

Az Oktatási Minisztérium hagyományosan a franciaországi bolsevizmus bástyája, élén momentán egy feketével, akinek a porontyai persze nem egy „vibráló és színes” állami iskolában, hanem egy elitista fehér magánintézményben tanulnak. Franciaország hanyatlása törvényszerűen felgyorsul a kognitív katasztrófával, amely az arab–néger bevándorlás egyenes következménye. C’est la vie?

Kövess minket -on és -en!

Elképesztő pénzt költött és ezreket internált a magyar kommunista vezetés, hogy a jugoszláv határon kiépítse a „magyar Maginot-vonalat”. Nem volt semmi értelme.

Antiszemita indíttatásból követhetett el nemi erőszakot három, a sajtóban a szokásos módon mindössze „tinédzserként” emlegetett invazív kisebbségi egy 12 éves zsidó lányon Párizsban.

A szódagyári telepen három, egyenként kb. 50 méter hosszú, fölbe ásott, emeletes priccses „szálloda” várt bennünket. Ez korábban női deportáltak lágere volt.

A 20. századi magyar történelem legsötétebb időszaka köthető Rákosi Mátyás nevéhez, aki hasonlóan a legtöbb kommunistához, a legmesszebbmenőkig álságosan élt.

Az 1945 telén a budai Várban rekedt magyar és német katonák ostromgyűrűt áttörő támadási kísérlete, a háború és az európai történelem egyik legtragikusabb és leghősiesebb pillanata.

96 évesen elhunyt Ursula Haverbeck, az idős német hölgy, akit „német” bíróság elé állították több alkalommal is, és idén nyáron 1 év 4 hónap börtönbüntetésre ítéltek. A fősodratú sajtó csak „náci nagymamaként” gúnyolta.

Az alábbi írás a szerző utolsó írása, amelyet 1999. augusztusában vetett papírra és a Magyar Összetartás 1999. novemberi számában látott napvilágot.

„Nem engedhetjük meg, hogy a zsidókból nácikat csináljanak” – üzente a rabbi, aki büszke a garázdaságra, amit elkövetett.

Zsidó-liberális megbotránkoztatást váltott ki a jelenleg az Atlético Madridban futballozó Marcos Llorente és a már visszavonult spanyol labdarúgó, Ibai Gómez által promotált új spanyol kávémárka.

90 ezer eurónyi tartozást hajtana be Lombardia tartományának vezetősége az antifa támadások vádlottján, Ilaria Salison.

Magyarországon születtem, ahonnan 1982-ben, 18 évesen szöktem el. 1984-ben New Yorkban telepedtem le azzal a szándékkal, hogy művész leszek, de közel egy évtizedes küzdelem után rájöttem, hogy sohasem lehetek az.

„Ideje megtisztítani az algákat, gombákat és növényeket a kolonialista örökségtől, és végleg kiirtani a tudományos nevükből a sértő kifejezéseket” – indítványozta Gideon F. Smith és Estrela Figueiredo, a Nelson Mandela Egyetem két botanikusa 2021-ben.

A Tiszamenti falucskában – Tiszaeszláron – egy Solymosi nevű parasztasszony kékítőért küldötte Eszter nevű 14 éves leányát. A kis Solymosi Eszter azonban sohasem tért vissza.

1939. november 8-án este 20.45-kor Konstanznál, a svájci-német határt alkotó drótkerítéstől 25 méterre két német határőr feltartóztat egy Georg Elser nevű ácsot, majd a határállomásra kísérik gyanús viselkedése miatt.

A propaganda, a „marketing” és az „üzenet terjesztése” szféránk egyik – ha nem a legfontosabb – küldetése. Mindig is kulcsfontosságú része volt a küzdelemnek, a Kampfzeit napjaitól mindmáig.