Kövess minket 
-on és 
-en!
A nemzetiszocialista Németországgal való jó viszony mellett, a fegyveres semlegesség fenntartása érdekében Magyarország 1940-ben a Londonnal jó viszonyt ápoló Jugoszláviához kezdett közeledni.
A jugoszlávok szintén a hadviselő felek közti egyensúly megtartása érdekében nyitottnak mutatkoztak, ezért 1940. december 12-én „örök barátsági szerződés” született a két ország között. Jugoszlávia később egyre jobban közelebb került Hitlerhez, mire 1941 tavaszán Dušan Šimović tábornok vezetésével puccsot hajtottak végre a kormány ellen. A Führer nem hagyhatta, hogy a Szovjetunió elleni offenzíva küszöbén az Balkánon rendetlenség legyen, ezért elhalasztotta a Barbarossa-terv megindítását, és déli szomszédunkra irányította figyelmét. Magyarországtól nemcsak átvonulási engedélyt kért a Wehrmacht számára, hanem hadba lépésre szólította fel az országot, cserébe Bácska és a Bánát visszacsatolását ígérte. A magyar kormány nem akarta feladni semlegességét, illetve Nagy Britanniából jeleztek Teleki Pál miniszterelnöknek: „a Jugoszlávia elleni háború esetén Magyarország brit hadüzenettel számolhat”.
Teleki nem bírta elviselni a rendkívüli felelősség súlyát: 1941. április 3-án az öngyilkosságba menekült. A kormány élére Bárdossy László került, aki támogatta Jugoszlávia megtámadását, a végső döntést Horthy Miklós kormányzó hozta meg 1941. április 1-jén. A vezérkar úgy próbált időzíteni, hogy a jugoszláv erőkkel már ne kelljen harcba bocsátkoznia, viszont érvényesíthesse revíziós igényeit. Április 6-án a Wehrmacht megindult Jugoszlávia ellen, április 10-én pedig az usztasák kikiáltották Horvátország függetlenségét, azaz a Jugoszláv Királyság megszűnt létezni.
A Wehrmacht már Belgrádnál harcolt, amikor a magyar királyi 3. honvéd hadsereghadsereg április 11-én átlépte a trianoni határt, és négy nap alatt végrehajtotta a Délvidék, a Baranya-háromszög és a Muravidék felszabadítását.
A visszacsatolt területek 1941 őszéig maradtak katonai közigazgatás alatt, Jugoszlávia megtámadása pedig Teleki Pál aggodalmai ellenére nem váltotta ki Nagy-Britannia azonnali hadüzenetét. Magyarország elvben továbbra is semleges maradt, igaz, a délszláv állam felosztásában játszott szerepe miatt ismét közelebb sodródott a tengelyhatalmakhoz.
