Kövess minket 
-on és 
-en!
1945. május 9-én, éjfél után néhány perccel írták alá a nemzetiszocialista Nagynémet Birodalom hadserege, a Wehrmacht feltétel nélküli megadásáról szóló nyilatkozatot, de ezzel az európai hadszíntéren még nem ért a második világháború.
A keleti fronton a Vörös Hadsereg 1945 januárjában indított offenzívája nyomán már német területen harcolt, az angolszász és a szovjet csapatok április 25-én az Elba folyónál találkoztak. Adolf Hitler április 30-án, amikor a Berlint ostromló szovjetek már csak néhány száz méterre harcoltak bunkerétől, öngyilkosságot követett el. A főváros védői május 2-án tették le a fegyvert.
A Führer közvetlenül halála előtt lediktált politikai végrendeletében Karl Dönitz admirálist tette meg a birodalom első emberévé. Dönitz azt szerette volna elérni, hogy a német hadsereg jelentősebb része a nyugati szövetségesek előtt tehesse le a fegyvert, de Dwight D. Eisenhower tábornok, a szövetséges haderők európai főparancsnoka közölte, hogy a kapitulációt csak akkor fogadja el, ha az ugyanabban az időben történik meg minden fronton. Május 7-én Eisenhower reimsi főhadiszállásán egy szovjet katonai delegáció jelenlétében Alfred Jodl vezérezredes, Hans-Georg von Friedeburg tengernagy és Wilhelm Oxenius vezérőrnagy Dönitz felhatalmazása alapján aláírta a feltétel nélküli kapitulációról szóló okmányt, amely este 11 órakor lépett hatályba. Az eseményen Eisenhower és brit helyettese nem volt jelen.
Sztálin a deklarációt „a kapituláció előzetes jegyzőkönyvének” minősítette, arra hivatkozott, hogy a németek a keleti fronton az aláírást követően sem szüntették be a harcot, és ragaszkodott ahhoz, hogy az aktust Berlinben, a szovjet főhadiszálláson is ismételjék meg. A Wehrmachtot ez alkalommal a szárazföldi erők nevében Wilhelm Keitel vezértábornagy, a haditengerészet nevében Hans-Georg von Friedeburg tengernagy, a légierő részéről Hans-Jürgen Stumpff vezérezredes látta el kézjegyével, a győztes nagyhatalmakat Eisenhower helyettese, Carl A. Spaatz tábornok, Arthur Tedder, a brit légierő marsallja, Jean de Lattre de Tassigny tábornok, a francia hadsereg főparancsnoka és Georgij Zsukov marsall, a szovjet fegyveres erők legfelsőbb főparancsnoka, Sztálin helyettese képviselte. Bár az aláírásra május 9-én, néhány perccel éjfél után került sor, a kapituláció már május 8-án, közép-európai idő szerint éjfélkor hatályba lépett. A hat pontból álló okmány angol, orosz és német nyelven készült, de mértékadónak csak az angol és az orosz nyelvű változat minősült.
A hadtörténészek többségének véleménye szerint az európai háború ténylegesen a német Közép Hadseregcsoport 1945. május 12-i csehországi fegyverletételével ért véget, Jugoszláviában pedig május 14-én tették le a fegyvert az ott harcoló német csapatok.
