Kövess minket 
-on és 
-en!
Trump által a kampány során beígért gazdasági csodának egyelőre nem látszódnak még az előjelei sem, éppen ellenkezőleg.
Az év első felében több mint 800 ezer munkahely szűnt meg, 2020 első féléve óta a legtöbb. (NewsWire, X, 2025. 07. 31.) Az amerikai gyáripar júliusban ötödik hónapja zsugorodott, és a gyári foglalkoztatás ötéves mélypontra süllyedt. (U.S. manufacturing contracted for fifth straight month in July and factory employment dropped to the lowest level in five years, reuters.com, 2025. 08. 01.) A nem mezőgazdasági foglalkoztatottak számának növekedése lassabb volt a vártnál júliusban, és a munkanélküliségi ráta is emelkedett, ami potenciális problémákra utal az amerikai munkaerőpiacon. A munkahelyek száma csak 73 ezerrel nőtt a hónap során, ami még a szerény, 100 ezer fős növekedést prognosztizáló Dow Jones-becslést is alulmúlta. (U.S. added just 73,000 jobs in July and numbers for prior months were revised much lower, cnbc.com, 2025.08.01.)
Jellemző Trumpra, hogy miután ezek a számok nyilvánosságra kerültek, azonnali hatállyal kirúgta az illetékes hivatal (BLS) vezetőjét, aki szerinte meghamisította az adatokat, hogy rossz színben tüntesse fel őt. Az utóbbi öt évben az amerikai államadósság a vártnál gyorsabban nőtt, mert a kormány az akkori elnök, Trump és utóda, Biden idején jelentős összegeket vett kölcsön a nemzetgazdaság stabilizálása és a fellendülés támogatása érdekében.
Az Egyesült Államok államadóssága 2024 januárjában elérte a 34 billió dollárt, 2024 júliusában a 35 billió dollárt, 2024 novemberében pedig a 36 billió dollárt, mostanra meghaladta a 37 billió dollárt, és 5 havonta további billióval növekszik. Ez több mint kétszerese az elmúlt 25 év átlagos növekedési ütemének. (US national debt reaches a record $37 trillion, the Treasury Department reports, apnews.com, 2025. 08. 12.)
Trump kormányzásának első hat hónapjában az amerikai gazdaság 180 milliárd dollárral nőtt (összehasonlításként Kína gazdasága 1 billió dollárral). Ugyanezen időszak alatt az amerikai fogyasztók soha nem látott mértékben halmoztak fel hitelkártya-adósságot: az USA teljes hitelkártya-adóssága július közepén elérte az 1,1 billió dollárt. Az év eleje óta a hitelkártya-adósság 17 milliárd dollárral nőtt, 2021 áprilisa óta pedig óriási, 363 milliárd dolláros növekedést mutat. Ez havonta átlagosan 7,3 milliárd dolláros növekedést jelent.
A legrosszabb az egészben? Ez nem tartalmazza a „Buy Now, Pay Later” (Vásárolj most, fizess később) kiadásokat, amelyek az előrejelzések szerint idén rekordot döntő 116,7 milliárd dollárt fognak elérni. Az amerikaiak hitelkártya-adósságokkal „küzdenek” az infláció ellen. Az amerikai hitelkártya-adósság meredek emelkedése rávilágít arra, hogy a fogyasztói kiadásokat egyre inkább magas kamatú hitelfelvételek finanszírozzák, ami gyakran összefüggésbe hozható a tartós inflációval és a bérek stagnálásával. Az év eleje óta bekövetkezett 17 milliárd dolláros növekedés arra utal, hogy a háztartások erősen támaszkodnak a hitelekre, mivel a megtakarítások kimerültek.
Történelmileg az ilyen mértékű forgóhitel-növekedés rendszerint gazdasági lassulást előzött meg, mivel a növekvő kamatfizetések szűkítik a rendelkezésre álló jövedelmet és gyengítik az általános keresletet. 2021 áprilisa óta a hitelkártya-egyenlegek gyors növekedése aláhúzza a megtakarításokról az adósságfüggőségre való átállást. Ez egyébként általános tendencia nyugaton, és mint általában a modernitás rossz szokásai, ez is az USA-ból kiindulva fertőzte meg. Az elmúlt évtizedekben a nyugati országok GDP-jének nagy része (több mint 40 százaléka) kormányzati kiadásokból, szerződésekből és bérekből állt.
|
|
|
|
|
|
Amikor tehát a nemzetek GDP-jét tárgyalják és összehasonlítják a mutatókat, akkor tudni kell, hogy azok nagyrészt maguknak a kormányoknak köszönhetők. A Nyugat tényleges gyártási teljesítménye tartós fogyasztási cikkek tekintetében az 1970-es évek óta zuhanórepülésben van. Gazdasági és GDP-szempontból a mai Nyugat csupán korábbi önmagának kormány által finanszírozott szimulákruma. (Jean Baudrillard definíciója szerint a szimulákrum „modellek által generált valóság eredet vagy valóság nélkül”.)
A nyugati gazdaság financializációja, azaz a spekulatív pénzügyi szektor túlsúlyba kerülése a termelő ágazatokhoz képest, valamint a gazdagság túlnyomó részét elrejtő, zárt hálózatok, amelyekhez hozzájön még a „gigakaszinó”, amellyé az 1980-as évek óta a befektetési bankok váltak a számtalan spekulatív adósságeszközzel (derivatívák, opciók, jelzálogfedezetű értékpapírok stb.), mindez azt jelenti, hogy a nyugati világ valódi vagyonát egyáltalán nem lehet felmérni.
Manapság a nyugati világban az igazán nagy pénzt nem termeléssel lehet megkeresni, hanem egyszerűen spekulációval – pénzzel pénzt csinálva. Ez messze a legjövedelmezőbb és legnagyobb gazdasági tevékenység nyugaton. A világgazdaság 1970 utáni financializációja teljes egészében a spekulatív adósságeszközökről szól. A financializáció 1980-as évekbeli felemelkedése párhuzamosan zajlott a nyugati világ Thatcher-Reagan-korszakban végrehajtott neoliberális offshore-politikájával, amely Clinton alatt tovább folytatódott a saját gyártási kapacitásának fejletlen országokba való áthelyezésével. Ez azt mutatja, hogy a Wall Street-i fináncoligarchia szándékos tervekkel rendelkezett a tőkeaggregáció financializált, nem reálgazdasági eszközök és spekulatív adósságeszközök felé történő áthelyezésére.
A nyugati gazdaság financializációja elválasztotta a terméket az értéktől, és felszámolt minden reális árképzési mechanizmust: ez a tőzsdei spekulációra építő kaszinógazdaság tipikus jellemzője. 2008-ban a „klasszikus” kapitalizmus örökre véget ért. Azóta az összes nyugati nagyvállalat, vagyonkezelő szervezet, befektetési bank és nemzeti kormány teljes mértékben a központi bankok végtelen „mennyiségi lazításától” (friss ex nihilo kreált pénz injektálása a pénzügyi rendszerbe), adósságjegyekből álló (fiat pénznemű) mentőcsomagjaitól és biztonsági hálóitól függ, amelyek állandó adósságként nehezednek az állampolgárok vállára saját országuk kincstárán keresztül – amíg a fejükre nem omlik az egész építmény.
